Nagy közhely, de hihetetlen, milyen gyorsan képesek változni az NFL erőviszonyai. Alig egy évet kell ugyanis visszamennünk az időben a legutóbbi Panthers-Eagles összecsapásig, mikor is a Philly hazai pályán megsemmisítő, 45-21-es verést mért a Carolinára. A 2014-es idény 10. hetén lejátszott találkozónak 6-2-es mérleggel, önbizalomtól duzzadóan mehetett neki Chip Kelly csapata, (még úgy is, hogy Nick Foles sérülése miatt Mark Sanchez kezdett irányító poszton) miközben a 3-5-1-gyel álló Párducok azt próbálták elkerülni, hogy zsinórban negyedszer is vereséget szenvedjenek. Mint tudjuk, ez nem sikerült, a szezon végén mégis Ron Riveráék örülhettek, hiszen ők 7-8-1-es mutatóval bejutottak a Playoffba, míg az Eagles 10-6-tal lemaradt.
Talán ennek is köszönhető, hogy az idei szezonban egész más előjelekkel várják a „visszavágót” a felek. A Carolina Panthers ugyanis 5-0-s mérleggel, tehát veretlenül, az NFC South éllovasaként megy neki a ma esti összecsapásnak, miközben az Eagles ronda vereségeket és ronda győzelmeket bemutatva 3-3-mal, félszemű királyként ül a vakokkal teli NFC East trónján. Ha durva sarkítással akarnánk élni akár azt is mondhatnánk, a két csoport erre az esztendőre szerepet cserélt egymással. A kérdés csak az, hogy vajon a csapatok is ezt teszik-e majd?
Egy évvel ezelőtt az Eagles leginkább a defense ellenállhatatlan játékának köszönhetően tudott magabiztosan diadalmaskodni. A Sasok védői 9 alkalommal sackelték Cam Newtont, akire afféle freelancerként ráállították Connor Barwint. A taktika hamar meghozta az eredményét, hiszen a Panthers első három támadása során kétszer is labdát vesztett, Newton pedig összességében 3 interceptionnel és 1 elvesztett fumble-lel zárt. A mérkőzésnek aztán voltak olyan pillanatai is, amikor már 38 ponttal vezetett a hazai csapat, Riveráék pedig csak a garbage time-ban tudták vállalhatóra kozmetikázni az eredményt. Az egyébként szinte egész évben gyengélkedő Eagles-védelem remeklése mellett érdekessége volt még ennek a találkozónak, hogy Mark Sanchez vezetésével az Eagles egyáltalán nem vesztett labdát. Ez nagy kuriózum, hiszen a Sasok utolsó 22 találkozójából mindössze ez volt az egyetlen alkalom, amikor összejött ez a „bravúr”.
A csapatok jelenlegi formáját elnézve azonban olyan, mint ha ez a találkozó már legalább egy évtizede lett volna. A Panthers ugyanis tavaly, a 14. héten megemberelte magát és azóta zsinórban 9 alapszakasz meccsen nem talált legyőzőre. Az a védelem, amely tavaly 45 pontot nyelt be a Lincoln Financial Fielden, az említett kilenc találkozón egyetlen csapatnak sem engedett többet 23-nál, és összességében 15 kapott egységgel átlagol. Ráadásul a defense elbírta azt is, hogy Luke Kuechly az első héten elszenvedett sérüléséből csak a legutóbbi fordulóban térhetett vissza, illetve, hogy a trade útján megszerzett Jared Allen nem tudta vállalni a játékot a Seahawks ellen. A secondary-ben mindeközben új sztár született a cornerback Josh Norman személyében, a labda másik oldalán pedig Ted Ginnről kiderült, hogy akár elkapóként is használható. Apropó offense, a támadósor azért így sem lett világverő (márcsak Kelvin Benjamin kidőlése miatt sem), de a csapat sokkal jobban vigyáz a labdára, mint mondjuk tavaly hiszen öt mérkőzésen mindössze 5 labdát vesztettek, ami a negyedik legjobb statisztika a ligában.
A Philly viszont éppen ellenkező irányba indult el tavalyhoz képest, hiszen a Carolina elleni diadal óta 6-7-es mérlegget tud felmutatni, idén pedig 3-3-mal áll. Ami pozitívumként kiemelhető, hogy a védelem elkezdett összeállni, és már nem csak szökőévente képesek úgy dominálni egy mérkőzést, mint a tavalyi Panthers elleni összecsapást. Az Eagles front sevenje még úgyis az egyik legjobb teljesítményt nyújtja a ligában, hogy Connor Barwinon kívül nincs átlagon felüli passrusherük, defensive end és belső linebacker poszton pedig már számolni sem tudják a sérülteket. A támadó oldalon viszont a kissé érthetetlen trade útján megszerzett Sam Bradford több labdát ad el, mint a liga kizárólagos beszállítója, a Wilson, az elmúlt években mesés futójáték pedig mesebelivé változott, vagyis hol van, hol nincs. Utóbbi leginkább a támadófal gyengélkedésének köszönhető, amely egyébként remek munkát végez passzblokkolásban, hiszen 5 meccsen csak 8 sacket engedett (ezért is érthetetlenek Bradford turnoverei). Olyan szempontból persze nem meglepő mindez, hogy Kelly két alapkövet is kidobott az elmúlt évek nagy ötöséből, de akkor is furcsa látni, hogy a Sasoknak pont ellenkező problémáik vannak, mint az elmúlt években: passz ellen remekel az O-line, futásblokklásnál viszont népünnepély tör ki Philadelphiában, ha DeMarco Murray el tudja vonszolni magát legalább a line of scrimmage-ig.
Tipp:
Röviden összefoglalva tehát: az erőviszonyok szinte teljesen megfordultak a tavalyi mérkőzés óta, ami akár azt is jelenthetné, hogy ezúttal a Carolina rendez majd mészárlást hazai pályán. Az Eagles esetében azonban már a hétfő esti rangadó beharangozójában is elmondtuk, hogy játszhat akármennyire rosszul, egyszerűen nem volt még olyan mérkőzése az idényben, amelyen ne lett volna meccsben szinte az utolsó pillanatokig. Éppen ezért – bár Carolina győzelmet várunk – szerintünk most sem sikerül majd kiütni a Sasokat, és bár nem lesz egy szép meccs, izgalom biztosan lesz bőven.
