
Offense:
Kezdjük a két csapat kivesézését a támadósorok vezetőivel, az irányítókkal. A Chargers részéről Philip Rivers egészen kiváló szezont futott. Karrierje talán legjobb idénye volt ez, de mindenféleképpen fénykorát idézte. 4478 yardot passzolt, ami az ötödik legtöbb volt a ligában, ehhez pedig 32 touchdown és csupán 11 interception társult. Azt se felejtsük el, hogy 105,5-ös passer ratingje is a liga élvonalába tartozik. Óriási feljavulása elsősorban a harmadik kísérleteknél, valamint a hosszú passzoknál vehető észre, mindehhez pedig óriási segítséget nyújt neki egy újonc célpont, Keenan Allen. A rookie wide receiver szintén parádésan teljesített, 1046 yardjával csapata legjobbja volt, de a nyolc szerzett TD-je is Eddie Royallal holtversenyben a legtöbb. A Rivers – Allen páros 16 alkalommal tudott húsz yardnál hosszabb játékot bemutatni, a kettejük közti megértés lehet a Chargers siker kulcsa.
A túloldalon szintén van egy irányító – elkapó páros, akikre nagyon oda kell majd figyelni. Andy Daltont az elmúlt időszakban nagyon sokan kritizálták, és a Bengals kiteljesedésének első számú gátjaként jellemezték. A QB harmadik szezonját tölti a ligában és mind a három alkalommal rájátszásba vezette a Cincinnatit, ami a franchise történetében először fordul elő. Ez remekül hangzik így önmagában, csakhogy Dalton számára eddig a playoff óriási mumus. Az előző két szezon során a Texans volt az ellenfél, a gárda mindkétszer kikapott, az irányító pedig nulla touchdown passz mellett összesen négy interceptiont dobott. Sokan tehát úgy tekintenek erre a meccsre, hogy Daltonnak most bizonyítania kell, és ha ez nem sikerül neki, akkor jobb lenne új irányítót keresni. Mi ezt azért erős túlzásnak tarjuk, de kétségtelenül jól jönne a győzelem a magabiztosságának. Ebben lesz segítségére A.J. Green, aki felé az alapszakaszban 180 alkalommal dobta a labdát, ebből pedig 98 elkapás, 1426 yard, valamint 11 touchdown született. Kettejük közötti együttműködés még talán jobb is, mint a Chargers oldalán.
Ne feledkezzünk el a futójátékról sem, hiszen az is fontos része az offense-nek. San Diegoban Ryan Matthews szépen csöndben egy meghatározó játékossá nőtte ki magát. A negyedik szezonját taposó running back a legjobb idényét töltötte el a profi ligában, ami 1255 futott yardot jelent. Touchdownok tekintetében azért lehetne produktívabb, hiszen csak hatot szerzett, mellette Danny Woodhead kétszer, míg Ronnie Borwn egyszer volt eredményes a földön. A Bengals-nál két játékos osztozik a labdacipeléseken, méghozzá BenJarvus Green-Ellis, valamint az újonc Giovani Bernard. Előbbi yardokban és TD-ben is jobb (756 yard, 7 TD), de az átlaga csupán 3,4-es, míg a rookie running back 4,1-es átlaggal termelt 695 egységet és öt hatpontost. Összesítésben a Chargers 13. a ligában 122,8-as meccsenkénti átlaggal, míg a Bengals 109,7-tel a 18. Nem állítjuk, hogy nem lehetne javulás ebben a tekintetben.
Összességében úgy érezzük, hogy Rivers a jobb irányító, de A.J. Green elkapó tudása a Cincinantinek kedvez. Futójáték tekintetében a San Diego erősebb, ha pedig a playoff formát is hozzávesszük, akkor offense oldalon a Chargers felé húz a mérleg nyelve.

Defense:
A védelmek összehasonlításánál viszont már előre elárulhatjuk, hogy egyértelmű a Bengals fölénye. Csak a száraz statisztikákra rápillantva is könnyen észrevehető a különbség. A Cincinnati meccsenként 305,5 yardot enged, ami a harmadik legjobb a ligában. Lebontva a dolgot, passz ellen és futás ellen is ötödik legerősebb a defense a vonatkozó listán. Közben a Chargers összyardok tekintetében a 23., hiszen a gárda 366,5 yardot nyel be meccsenként, futás ellen 12., de passz ellen 29. a védelem, ami botrányosan rossznak tekinthető.
Lehetne csűrni-csavarni a dolgokat, de nem igazán szorul túl nagy elemzésre ez a csapategység. A San Diego secondary egyszerűen rémes, főleg a cornerbackek minősége kiábrándító, amit A.J. Green, vagy akár Marvin Jones is könnyedén kihasználhat. Ha a front seven képes lesz nyomást helyezni Daltonra, azzal lehet csökkenteni a károkat, de ha a Bengals irányítója szabadon dobálgathat, abból semmi jó nem fog kisülni.

Special Team:
Kezdjük először a punterekkel, méghozzá azért, mert a Bengals a múlt hét folyamán leigazolta Meskó Zoltánt, akit így a pályán láthatunk a mai este folyamán. Érdemi statisztikát tőle már nem igazán lehet említeni, hiszen jó ideje nem játszott, amikor pedig idén pályán volt, akkor mondjuk úgy, gyengén teljesített. A Chargers-nél Mike Scifres látja el ezt a feladatot, a csapat pedig a középmezőnybe tartozik minden tekintetben.
A foglalkoztatottabb kicker egyértelműen Nick Novak, a vendégek rúgója, aki 37 kísérletből 34-szer célba talált. 30-39 yard között hibázott háromszor, de a rövidebb és a negyven yard feletti rúgásokban hibátlan. A túloldalon Mike Nugent jóval kevesebbet lépett pályára, hiszen csak 22 alkalommal kellett mezőnygólt lőnie, ebből pedig 18-at értékesített. A Bengals rúgta be a legkevesebb field goalt a ligában, de a legkevesebbszer is próbálkoztak ilyen módon pontokat szerezni.
Visszahordásokban egyik együttes sem villogott különösebben, az átlagokat tekintve a Bengals egy kicsivel jobb ebben a tekintetben. Az ellenfelek visszahordásait is hasonlóan állítja meg a két csapat, viszont a Bengals benyelt egy punt return touchdownt a szezon során, méghozzá a Steelers ellen, az emlékezetes Huber-blokk alkalmával.

Tipp:
A két gárda a 13. héten már találkozott egymással idén. Akkor a Chargers volt hazai pályán és 17-10-es vereséget szenvedett egy nem túl magas színvonalú mérkőzésen. Az akkori meccs, az alapszakasz mérleg, a playoffba jutás körülményei, a sokkal jobb védelem mind a Bengals győzelme mellett szól, arról már ne is beszéljünk, hogy a Cincinnati hazai pályán nem kapott ki ebben a szezonban, mind a nyolc találkozóját megnyerte otthon. Amibe a Chargers kapaszkodhat, az az ellenfél elmúlt két évi rájátszás-sikertelensége, bár nem árt hozzátenni, hogy a San Diego pedig kompletten kihagyta az elmúlt három esztendőben a playoffot. Hiába vannak tehát tudományos bizonyítékaink a Chargers győzelme mellett, ezen a meccsen egyszerűen a sima papírformát kell megtippelnünk, ami egyértelműen a Bengals győzelme.


