Részletezhetnénk, hogy mekkora jelentősége lesz annak, mit tud kezdeni az alapszakasz legjobb RB-je a liga legjobb futás elleni védekezésével. Írhatnánk arról, hogy Calvin Johnsont vajon tartani tudja-e a Dallas nem túl veretes secondary-je. Tálcán kínálja magát Suh visszavont eltiltása valamint Golden Tate és Barry Church meccs előtti összeszólalkozása is, mint téma, de mi most inkább négy múltbeli Lions-Cowboys összecsapás felidézésével szeretnénk kedvet csinálni ehhez a klasszikushoz, hiszen tegnap is kiderült, a rájátszásban nem számít, mi történt az alapszakaszban.
1970. december 26.
Akik olvassák nyomtatott magazinunkat, azok számára bizonyára nem új információ, hogy a Detroit Lions nem tartozik a legsikeresebb csapatok közé. Az 1958-as Bobby Layne átok olyan jól működött, hogy a csapat nem hogy Super Bowlt nem nyert, de még a playoffba sem tudott bejutni, egészen 1970-ig. Az AFL-NFL egyesülésével úgy tűnt, Layne átka hamar megszakad, ugyanis a Lions egy 5 győzelmes hajrával a liga történetének első szabadkártyás csapata lett. Bár a Cowboys jobb mutatóval érte el a rájátszást és otthon játszhatott, a mérkőzés esélyese a brutális formában érkező Detroit volt, amely rettegett védelméről volt híres. Végül a defense nem is vallott kudarcot, hiszen csak 3 pontot engedtek a Dallasnak, csakhogy a támadók egy safety-n kívül semmit nem tudtak felmutatni, így minden idők legpontszegényebb rájátszásmeccsén 5-0 arányban nyert a Cowboys.
1992. január 7.
A kilencvenes évekre kezdett komolyodni a Bobby Layne átok. A Lions ugyanis továbbra sem nyert mérkőzést a playoffban, ráadásul sok lehetőséget sem kaptak erre, hiszen az imént említett 5-0-s zakót is beleszámolva csak háromszor érték el a rájátszást 1958 és 1991 között. A csapat ekkor már gyakorlatilag saját szerencsétlenségének fogja volt, ezért is volt meglepő, hogy 1992-ben nyerni tudtak hazai pályán a Cowboys ellen, még ha nekik is volt a jobb mérlegük az alapszakaszt követően, és csak a Divisional Roundban kellett beszállniuk a küzdelmekbe. A mérőzésen két legenda, Troy Aikman és Barry Sanders csapott össze, bár a mérkőzés nem róluk szólt. Aikman nem is kezdett, mivel korábban megsérült a szezonban, helyettese, Steve Beuerlein pedig négy meccset nyert zsinórban, és forró kézzel érkezett a rájátszásba. Végül Beuerlein kudarcot vallott, így Aikman már az első félidőben, 17-6-os Lions vezetésnél lehetőséget kapott, de hiába. A Cowboys védelme ugyanis hiába fékezte meg sikeresen Barry Sanders-t, Erik Kramer, a csapat irányítója ihletett formában játszott és 3 TD-passzt adva 38-6-os, kiütéses győzelemhez segítette az Oroszlánokat. A Lions ugyan a következő körben hasonlóan nagy verést kapott a Redskins-től, de ekkor úgy tűnt, végre magszakadt az átok, a csapat pedig nagy dolgokra lehet képes Kramerrel és Sanders-szel. Nem így lett: a Lions azóta sem nyert playoff-meccset.
2011. október 2.
Kicsit ugrunk az időben és otthagyjuk a playoffot, hogy két klasszikus Lions-Cowboys összecsapást idézzünk fel a múltból. Az elsőt Dallasban játszották a csapatok, ami azért is volt érdekes, mert ez volt az első alkalom, hogy Stafford NFL-játékosként visszatérhetett szülőállamába, Texasba. És ha már visszatért, emlékezetesen tette: a Detroit 27-3-as második félidei hátrányból feltámadva 34-30-ra nyerni tudott idegenben úgy, hogy még a negyedik negyedben is 14 pontos deficitben voltak. Tony Romo két picksixet, összesen pedig 3 interceptiont dobott a meccsen, amelyen végül Stafford 1:39-cel a vége előtt adott győztes passzt Calvin Johnsonnak. Ez volt a Cowboys történetének legnagyobb leolvadása.
2013. október 27.
Azonban még a fent említettnél is emlékezetesebb és fájdalmasabb lehet Tony Romóéknak a két csapat tavalyi összecsapása a Ford Fielden. A Cowboys ekkor ugyan nem épített ki 24 pontos előnyt, de így is agyonnyerte a meccset, hiszen kevesebb, mint 7 perccel a vége előtt 27-17-re vezetett, és a Lions semmi jelét nem mutatta annak, hogy képes lenne ekkora hátrányból visszajönni. Még akkor sem hitt senki a Lions feltámadásában, amikor Reggie Bush futásával a hazaiak felzárkóztak, a Dallas ugyanis összeszedte az onside kicket, és 1 perccel a meccs vége előtt Dan Bailey mezőnygóljával hat pontos előnyre növelte a különbséget. Stafford azonban nem adta fel, végigvitte a csapatot a pályán, a végén pedig a híres fake spike-ot eljátszva maga gyötörte be a labdát a gólvonalon túlra. A csapattársak elmondása szerint ők sem voltak beavatva a meglepő húzásba, ezért is nem tudta a QB benyújtani a labdát, amikor felugrott, és ezért kellett körbefutnia a falat. Bár ez volt a találkozó ikonikus megmozdulása, nem szabad elfelejteni Calvin Johnsont, aki 329 yardot (nem elírás!) kapott el, ami a második legtöbb elkapott yard egy mérkőzésen az NFL történetében. A Lions végül 31-30 nyert, a Cowboys pedig azóta is vár a visszavágásra. Talán ma este sikerül nekik…
