Az Arizona Cardinals múlt heti, Eagles elleni győzelmével megnyerte a csoportját, és hála a 12-2-es mérlegének, arra is nagy az esély, hogy a rájátszás első hetében nem kell pályára lépnie. Csak egy esetben történhet meg, hogy a Pintyek lecsúsznak az első két kiemelt hely valamelyikéről: ha az utolsó két fordulóban a kikapnak a Packers és a Seahawks csapatától is, miközben előbbi az utolsó fordulóban a Vikings ellen is győzni tud. Ha ez megtörténik, abban az esetben jobb egymás elleni eredménnyel a Packers lesz a 2. kiemelt, a Cardinals pedig fogadhatja – minden bizonnyal – a Vikings csapatát, hogy aztán a Lambeau-n próbálja kivívni az NFC döntőt.
Na most – amellett, hogy ezt egyébként mi nem tartjuk egy annyira horror forgatókönyvnek, sőt –, ezt Bruce Arians biztosan nem szeretné, ha már a csapata 14 mérkőzés után 12 győzelemmel áll. Csakhogy most jön a dilemma. Mit tegyen a Cardinals vezetőedzője? Pihentesse a kezdőket az utolsó két mérkőzésen és tartalékolja a legjobb játékait? Vagy nyomja végig padlógázon a szezont a csapat? Mindkét döntés érthető lenne.
Jöjjenek a kezdők!
Mi, pártatlan nézők természetesen erre a megoldásra szavaznánk, hiszen jó lenne, ha nem Drew Stanton passzait és Kerwynn Williams futásait kellene néznünk a karácsonyfa árnyékában, ha már a szeretteinket idejekorán elküldtük aludni az NFL miatt. Ráadásul a Cardinals lesz a házigazda, így talán a szurkolók sem díjaznák, ha a B-csapat lépne pályára, eleget látták tavaly, amikor sérülés miatt a playoffra egyszerűen elfogyott a keret.
Persze Bruce Arians alighanem magasról tesz a hazai tévénézőkre, de lehet, hogy még a stadionba kilátogató Cards szurkolókra is. Neki sokkal fontosabb, hogy egy esetleges győzelemmel már a következő heti, Seahawks elleni meccset sem kellene komolyan venniük, utána pedig jöhetne még egy igazi pihenőhét is, amíg kiderül, ki lesz az ellenfelük a Divisional Roundban. Ez már sokkal jobb érvnek tűnik egy edző számára, pláne, ha tudja, hogy a legerősebb keretével felállva egyértelmű esélyese a mérkőzésnek. Hogy miért gondoljuk ezt?
Nos, leginkább azért, mert a Cardinals idén támadásban és védekezésben is sokkal többet mutatott a Packers-nél, és bár Rodgers-ék idén a rangadókra olykor képesek voltak szintet lépni, jelenleg nekik sem életbevágó, hogy nyerjenek a Sivatagban. Ha ugyanis a csoportgyőzelemre hajtó Vikings győz hazai pályán az Odell Beckham nélkül felálló Giants ellen (erre azért lássuk be, nagy az esély), akkor úgyis azon múlik az NFC North, hogy a zárófordulóban ki nyer a Vikings Packers mérkőzésen. A probléma csak az, hogy a Minnesota és a New York mérkőzését később rendezik, így Mike McCarthy-nak előre kell eldönteni, mennyire szeretne matekozni az utolsó két fordulóban.
Jöjjenek a cserék!
Bruce Arians – amellett, hogy hihetetlen mit művelt az utóbbi három évben a Pintyekkel – már most megérdemelne egy kiadós leszúrást, hiszen az Eagles ellen akkor sem volt hajlandó lehívni a kezdőit, amikor már 20 ponttal mentek. Ezért pedig nagy árat fizetett a csapat: Tyrann Mathieu, a gárda kiváló safety-je ugyanis a mérkőzés utolsó pillanataiban egy interception visszahordásnál elszakította a térdszalagját, és a szezon hátralévő részére kidőlt. Amellett, hogy Mathieu a szezon egyik legjobbja volt a Cards-nál, ez azért is nagy veszteség, mert a védelemnek szinte alapfelállása volt, hogy 5 defensive backet használ, ami csak akkor működik, ha minden játékos képes elit teljesítményt nyújtani. Miután a sérült safety ennek a hibrid megoldásnak az egyik legfontosabb láncszeme volt, nem csodálkoznánk, ha az egész koncepció mehetne ezzel a kukába.
Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy Arians nem kapott figyelmeztetést a sorstól. Carson Palmer, a csapat irányítója ugyanis már a 3. negyedben odaverte a kezét egy sisakhoz, aminek következtében kiugrott az egyik ujja a dobókezén. Mivel a vendégek győzelme már ekkor sem volt igazán kérdéses, nem értjük, miért küldte után vissza a tréner az irányítóját, de nagy szerencséjére Palmer tudta folytatni a játékot.
A kezdő játékosok testi épsége okán tehát mindenképpen előnyösebb lenne, ha nem a legjobbak futnának ki a gyepre, arról nem is beszélve, hogy 2 héttel a rájátszás előtt a playbookot sem lenne túl taktikus dolog kiteregetni – és ez mind a két oldalra igaz. Ha ugyanis beigazolódik a papírforma, és a Cardinals második, a Packers pedig harmadik helyen jut a playoffba, akkor elég nagy az esély arra, hogy újra találkozni fognak, sokkal nagyobb tét mellett. Na most, ismerve, hogy milyen videóelemző háttérmunka folyik jelenleg a ligában, talán nem kell hosszasan taglalnunk, hogy mennyire fontos, hogy egy gárda kiszámíthatatlan maradjon. Nem azt mondjuk, hogy csak középső futást és 5 be passzokat szeretnénk látni a mérkőzésen, de ha ez az ára annak, hogy a rájátszásban majd egy egészen remek visszavágót prezentáljanak nekünk a csapatok, akkor mi hajlandóak lennénk beáldozni ezt a meccsélményt.
Tipp:
Bár az edzők helyében mi egyáltalán nem szégyellnénk egy „Preseason Light” meccsel megörvendeztetni a nagyérdeműt, szerintünk Mike McCarthy és Bruce Arians nem gondolkodja annyira túl a dolgokat, mint mi tettük. Amellett, hogy azért néhány játékot biztosan eltesznek a felek szűkösebb időkre, szerintünk egészen élvezhető meccset hoz majd a rangadó, amelyen mi a hazai pályán játszó Cardinals győzelmére fogadnánk. A mottónk pedig legyen egy igazi Faragó Ricsi klasszikus a találkozóra: „Csak sérülés ne legyen!”
