Ice Bowl II. Amerikában így harangozták be a ma esti mérkőzést, mivel az 1967-es NFL döntő (ez még nem Super Bowl, ugyanis akkoriban volt AFL is), vagyis az Ice Bowl óta nem találkoztak egymással a csapatok. De mi is történt azon a mérkőzésen? Mitől olyan legendás az az összecsapás? Miért próbálják a ma esti csörtét is ehhez hasonlítani? Nézzük meg egy rövid visszatekintés keretében!
Az előző rész tartalmából:
A mérkőzés előtt és a szünetben is egy főiskolai zenekar szórakoztatta volna a nézőket, de a hidegben a fa hangszerek nem szóltak, a rézfúvósok pedig odafagytak a zenészek ajkaihoz, így a banda nem tudott fellépni. Több tagot kihűlés jeleivel szállítottak kórházba. A bírók sem voltak felkészülve a nagy hidegre, a helyi sportáruházban kellett vastagabb kesztyűket, aláöltözőket, sapkákat és fülvédőket venniük. A főbíró, Norm Schachter az egész mérkőzés alatt csak egyszer fújt a sípjába, a mérkőzés kezdetén, mivel a síp odafagyott a szájához. Amikor megpróbálta kivenni, a síp leszakította a bőrt a felső ajkáról, ami azonnal vérezni kezdett, csakhogy a vér is megfagyott a szája szélén, így megtörölni sem tudta azt. Végül a bírók az egész meccsen csak kiabáltak sípszavak helyett. Nos, hát ennyire volt hideg 1967. december 31-én, reméljük, így már valamelyest érthetőbb, miért nevezték el azt a mérkőzést Ice Bowlnak.
Emellett maga a találkozó „sem volt piskóta”. A két legendás edzővel, Vince Lombardival és Tom Landry-vel együtt számolva összesen 15 későbbi Hall of Famer lépett pályára a mérkőzésen. A hazaiak irányítója, Bart Starr elmondása szerint a meccs előtt senki nem merte szóba hozni a hideget az öltözőben, így futottak ki a teljesen feljegesedett pályára, amelynek fűtésrendszere is tönkrement a nagy hidegben. Az egyébként mindig nyugodt Tom Landry-nek nem is tetszett a dolog, azt gondolta, direkt nem fűtötték fel a pályát a hazaiak. A mérkőzést a hidegben otthonosabban mozgó Packers kezdte jobban, hamar elhúztak 14-0-ra, de a félidőre a Dallas is felvette a ritmust, és visszaküzdötte magát 14-10-re. A harmadik negyedben aztán nem esett pont, a negyedik negyed első játékával azonban a Cowboys 50 yardos TD-t szerzett. Dan Reeves, a vendégek irányítója saját elmondása szerint a kezét az alsónadrágjába dugva melegítette a tenyereit a Lance Rentzelnek kiosztott passza előtt, amivel 17-14-re sikerült átvenniük a vezetést. A Packers ezután kihagyott egy field goalt, majd 4:50 másodperccel a vége előtt újra visszakapta a labdát a saját 32 yardosán. Starr a futhatatlan, jeges földön a passzjátékkal próbált operálni, és el is vitte csapatát a Cowboys 1 yardosáig. Ott azonban ismét futni próbáltak, a jeges földön viszont ez nem volt lehetséges: az első két próbálkozásnál Donny Anderson hatalmasat perecelt, így 16 másodperccel a vége előtt harmadik kísérlettel kellett próbálkoznia a csapatnak. Landry, a Cowboys vezetőedzője biztos volt abban, hogy passzjáték következik, hiszen a futással lepörgött volna az óra, és a Packers-nek egy mezőnygóllal egyenlíteni se jutott volna ideje, ha nem jutnak be az endzone-ba. Bart Starr azonban megkérdezte jobb oldali guardját, Jerry Kramert, hogy képes-e kitámasztani, ha arra kéri, a fiatal játékos pedig azonnal igent mondott. Starr erre kifutott Lombardihoz, és elmondta, mi a terve. Az edző csak annyit válaszolt: „Csináld, aztán tűnjünk innen a büdös francba!” Így is tettek: Starr megkapta a labdát, és befutott vele az endzone-ba. Kramer blokkját azóta is „a Blokként” emlegetik, a csapat pedig megnyerte a meccset 21-17-re, majd a II. Super Bowlt is az Oakland Raiders ellenében.
A mérkőzést követően több játékost is fagyási sérülésekkel kellett ápolni, volt, akinek a körmei is leestek az elkékült lábujjairól. Sokan kihűltek, a nézőtéren egy ember meg is halt. Mindkét csapat hősként vonult le a pályáról, bár Dan Reeves elmondása szerint a dallasiaknak sok idő kellett, mire sikerült összeszedniük magukat a vereséget követően. Az irányító úgy meséli, hazafelé senki egy szót sem szólt az egész repülőúton…
Előzetes a mai epizódból:
Bár alighanem mindannyian vágynánk egy hasonló klasszikusra, az Ice Bowl egyszeri és megismételhetetlen. Sajnos vagy szerencsére az időjárás ezúttal sokkal kegyesebb lesz a felekkel, ugyanis a múlt heti erőjelzésekhez képest sokkal melegebb, -9 fok lesz, és a szél is csak -12 fokig hűti majd a levegőt. Bár ez is messze van az optimális futballidőtől, azért ez jóval elviselhetőbb, mint az Ice Bowlon tapasztalt cidri.
A nagy kérdés, hogy Tony Romo, és a többi dallasi hogy bírja majd ezt a tundrai klímát. Bár az iránytó wisconsini gyökerekkel bír, nem igazán szeret hidegben játszani, mert mint nyilatkozta, ilyenkor sokkal nehezebb érzetű a labda. Ez a teljesítményén is meglátszik: 1-2-es mérleggel áll azon a három meccsen, amikor fagypont körül volt a hőmérséklet, a statisztikái pedig nem valami fényesek: 56,4 százalékban pontosak a passzai, 6 TD-t és 4 interceptiont dobott, 182,7 yardos meccsenkénti átlag mellett.
A túloldalon Aaron Rodgers-nek nincsenek ilyen problémái, ő imád otthon játszani: a Packers QB-ja immáron több mint egy éve nem dobott interceptiont a Lambeau Fielden, ellenben zsinórban 25 TD-passznál jár. Már csak az a kérdés, a Lions ellen is látott vádlisérülése mennyire jött rendbe az egy hetes pihenő alatt. Ha hinni lehet az előzetes jelentéseknek, akkor Rodgers annyira már egészséges, hogy a passzjátéknál (tehát a kitámasztásban) ne zavarja a fájdalom, de várhatóan korántsem mozog majd annyit, mint szokott, és a zsebben is könnyebben zavarba hozható lesz. Az alapszakaszban szinte észrevehetetlen dallasi passrushnak, tehát most kellene összekapnia magát.
Tipp:
Soha nem volt még olyan az NFL rájátszások történetében, hogy egy otthon és egy idegenben veretlen csapat csapjon össze, de ma erre is sor kerül. Mi pontgazdag és sokáig szoros mérkőzésre számítunk, de szerintünk előbb-utóbb ki fog jönni, hogy a Cowboys védelme nem rájátszás-szintű, és a Packers végül két labdabirtoklásnyi különbséggel behúzza az Ice Bowl II-t.
