Az AFC South jelenlegi állása szerint a 2-7-es Titans és a 3-6-os Jaguars csütörtök esti rangadója egyszerre szól a korai draftpozícióról és a playoff szereplésről is. Mivel a csoport első két helyén álló Colts és Texans egyaránt 4-5-ös mutatóval rendelkezik, a feleknek ugyanúgy nyitva áll a kapu a januári szereplés felé, ahogy arra is, hogy, ha nem is 1/1-esként, de legalábbis a top 5-ben draftoljanak majd jövőre. Nyilván ez a meccs nem fog annyi NFL szurkolót bevonzani, mint ha a Patriots vagy a Packers meccselne bárkivel, de az ilyen találkozók - ahol a felek szinte semmit nem veszíthetnek, ám egy sikerrel annál többet nyerhetnek – sokszor izgalmasabb összecsapást eredményeznek, mint a nagyok csatái.
Ráadásul a két csapat fejlődése, ha nem is halad rohamtempóban, de az eredmények alapján azért van némi ok a bizakodásra. A 2014-es évet ugyanis mindkét gárda pont annyi győzelemmel fejezte be, amennyivel jelen pillanatban áll, pedig ezúttal nem 16, hanem csupán 9 mérkőzést játszottak le az évből, szóval még bőven van lehetőség a további sikerek begyűjtésére is. Arról nem beszélve, hogy Tennessee-ben egy ígéretes újonc irányító menedzselgeti a csapatot, miközben Jacksonville-ben egy másodéves QB bontogatja szépen a szárnyait, két kiváló fiatal elkapóval megtoldva.
A felek egyébként utoljára éppen egy csütörtök esti rangadón találkoztak egymással, méghozzá tavaly a 16. héten. Azt a mérkőzést a Jaguars 21-13-ra megnyerte, elsősorban a futójátéknak köszönhetően, míg a Titánok részéről az akkori kezdő irányító, Charlie Whitehurst játszott meglepően összeszedetten.
Tekintsünk azonban előre, és nézzük meg a két vezetőedző helyzetét, majd vessünk egy pillantást néhány olyan játékosra, akikről egyelőre kevesebb szó esik, pedig akár a jövő sztárjai is lehetnek majd.
Gus Bradley – Jaguars HC
A Jacksonville vezetőedzője 2009 és 2012 között a Seahawks védelmének irányításáért volt felelős, 2013-tól pedig már a Jaguároknál dolgozik. Most tehát a harmadik szezonját tölti az együttesnél, eddig 10-31-es mérleget hozott össze a csapattal ennyi idő alatt, ám érdekes módon épp a védelmet nem igazán sikerül sehogy sem helyreráznia. A támadósor ugyanis egész ígéretesen mozog, miközben a defense állapotát jól mutatja, hogy a múlt héten szerzett idén először interceptiont a secondary valamelyik tagja (konkrétan Davon House és rögtön kettőt is). Bradley nem rossz edző, de nagy kérdés, hogy képes-e arra, hogy egy teljes csapatot az irányítása alatt tartson. Az biztos, hogy az egyik legmókásabb HC a ligában, nagyon szimpatikus figura, aki például így ünnepelt a már említett tavalyi Titans elleni sikert követően.
Mike Mularkey – Titans HC
A Titans két fordulóval ezelőtt döntött az edzőváltás mellett, amikor Ken Whisenhuntnak távoznia kellett a csapattól. Ha vetünk egy pillantást a szakember munkásságára, akkor azt láthatjuk, hogy azoknál a csapatoknál tudott sikeres lenni, ahol épkézláb irányítóval dolgozhatott együtt. A Steelers-nél Ben Roethlisbergerrel, a Cardinals-nál Kurt Warnerrel, a Chargers-nél pedig Philip Rivers-szel tudott produktív lenni, szóval nem lehetetlen, hogy Marcus Mariotával is megtalálta volna az összhangot, ha hagyják még dolgozni. A helyét azonban Mike Mularkey vette át, aki külön pikantériát ad ennek a mostani meccsnek, ugyanis ő egy évig volt a Jaguars vezetőedzője 2012-ben, amikor történelmi (2-14-es mérleg) mélypontra vezette a csapatot. Az akkori keretből érthetően már nincsenek túl sokan a mai Jaguars-ban, de például a tight end, Marcedes Lewis azt nyilatkozta róla a kirúgása után, hogy az edző a játék szeretetét vette el tőlük az alatt az egy szezon alatt. Mularkey legemlékezetesebb megmozdulása a Jaguároknál minden kétséget kizáróan ez volt:
Allen Robinson, Allen Hurns – Jaguars elkapók
A Jacksonville kapcsán nem Blake Bortles-ről kell elsősorban beszélnünk, hanem a két Allenről, akik fantasztikus elkapó párost alkotnak. Robinson tavaly második körös pick volt és ebben az évben már 758 yardot és 7 TD hozott össze, míg Hurns draftolatlanul került a ligába, szintén másodéves, és 697 egységnél és 7 touchdownnál jár. Utóbbi receiver ráadásul a hét touchdownját zsinórban hét forduló alatt gyűjtötte össze, ami a legjobb aktív sorozat a ligában. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a franchise történetében Reggie Williams (2007-ben) és Marcedes Lewis (2010-ben) szerezte a legtöbb TD elkapást egy szezonban, szám szerint tizet, akkor a két Allen teljesítménye lassan már történelmi magasságokba emelkedik Jacksonville-ben.
Marcus Mariota – Titans irányító
Az 1/2-es pickkel választott QB-tól nyilván nem lehetett azt várni, hogy egyből elhozza a megváltást Tennessee-be, de az jelen állás szerint azért kijelenthető, hogy nem nyúlt vele mellé a csapat. Bár Mariota egyelőre azért ingadozó teljesítményt mutat, de például a csapat két győzelme alkalmával olyan jól játszott, hogy mindkétszer azonnal a hét támadójának választották az AFC-ben. A Buccaneers ellen (első hét) 209 yard és 4 TD, a Saints ellen (kilencedik hét) pedig 371 yard és újabb 4 TD került a neve mellé, az ilyen remek meccsekre pedig mindentől függetlenül azért lehet alapozni. Főleg dicsérhető Mariota ha arra gondolunk, hogy Delanie Walker mellett igazából számottevő célpontja azért nincsen.
Tipp:
Szerintünk egy szoros meccsre lehet számítani az éjszaka folyamán, mindkét csapat küzdeni fog, hogy főműsoridőben megmutassa mire is képes, nem beszélve a rájátszás elérhető közelségéről. Szerintünk a Jaguars húzza majd be ezt a sikert, számszerű tippel mondjuk 24-21-re.
