Miért nézd meg mindenképpen ezt a meccset?
Mert azt a formát, amit Andy Dalton az utóbbi három meccsen mutatott, mindenkinek látnia kell. A Bengals irányítója a Bills, a Lions és a Jets ellen összesen 11 TD passzt osztott ki, mindössze 2 interception mellett, irányítómutatója pedig átlagosan 122,5 volt ezeken a találkozókon. Teszi mindezt úgy, hogy az első öt meccsen mindössze 5 hatpontos átadása volt, és emiatt ki is kezdték őt a szurkolók. A Bengals szerencséjére Daltonra jó hatással voltak a kritikák, így valósággal megtáltosodott.
A Miami szurkolók számára nem sok bíztatót tudunk mondani. Nem is igazán az az aggasztó, hogy a Dolphins négy vereséget szenvedett el zsinórban, hanem inkább az, hogy mindegyik találkozó felért egy-egy mini-összeomlással. Legutóbb például egy félkarú Brady is verte őket 17-7-es hátrányból... Abban talán bízhatnak Joe Philbin vezetőedző fiai, hogy a Bengals idén már két vereséget is elkönyvelhetett idegenben, igaz, legutóbb a Bills és a Lions ellen éppen vendégként tudtak nyerni.
Kire érdemes figyelni?
Andy Daltonról már szót ejtettünk, de ahhoz, hogy egy irányítónak ilyen statisztikái legyenek, megfelelő célpontok is kellenek. A QB szerencséjére ilyenből több is akad Cincinnatiben! A.J. Green idén is remekel, 734 yardja Calvin Johnson mögött a legtöbb a ligában, emellett pedig 5 touchdownt is szerzett. Ennek ellenére mégsem ő jegyzi a legtöbb hatpontost a csapatban, hanem a másodéves Marvin Jones, aki a Jets ellen négy TD-elkapással vétette észre magát, idén pedig összesen már hétszer ünnepelhetett. Ha ehhez az elkapógarnitúrához még hozzávesszük a Jermaine Gresham - Tyler Eifert tight end kettőst, akkor azt mondhatjuk, Andy Dalton az egyik legboldogabb irányító a ligában.
A védelem oldaláról a hányattatott sorsú linebackert, Vontaze Burfictet emelnénk ki, aki 85 szerelésével vezeti a ligát. Burfict tehetségéhez nem férhetett kétség, de pályán kívüli ügyei miatt nem kelt el a tavalyi drafton. A Bengals azonban bevállalta, és hatalmasat nyert vele. A középső linebacker tavaly 127 tackle-lel lett csapat legjobbja, idén pedig – ha nem sérül meg – könnyedén megdöntheti egyéni rekordját.
A hazaiak részéről a Ryan Tannehill – Mike Wallace irányító – elkapó párost ajánljuk figyelmetekbe. Wallace ugyanis idén már nem először panaszkodik irányítójára, amiért nem képes hosszú passzokat adni neki. Teszi mindezt úgy, hogy 6 elügyetlenkedett elkapással neki van a harmadik legtöbb dropja a ligában. Nem szerencsés, ha a játékostársak ilyen viszonyban vannak egymással, főleg, hogy Tannehill egyáltalán nem lóg ki a ligából, ami a 20 vagy a 40 yardnál hosszabb passzjátékokat illeti. Persze az is tény, hogy a másodéves irányító karja nem túl erős, ebben az esetben viszont inkább a vezetőséget kellene megkérdezni arról, hogy egy ilyen QB-nak minek olyan mélységi célpont, mint Wallace, aki már Pittsburghben is csak az egész pályás felívelésekből élt.
Szorosan a hosszú passzok témaköréhez kapcsolódik egy másik egység is, amelyre felhívnánk a figyelmet, ez pedig a támadófal. Tannehillnek ugyanis sokszor esélye sincs hosszan elengedni a labdát, mert a zseb gyakorlatilag a snap pillanatában összeomlik körülötte. A Dolphins irányítóját zsákolták be eddig a legtöbbször a ligában, számszerint 32-szer. A helyzetet súlyosbítja, hogy – amint meg is írtuk – a csapat jobb oldali tackle-je, Jonathan Martin a hét elején egyszerűen távozott a Miami edzőközpontjából, és azóta sem tért vissza. Mindezen tények ismeretében, valamint mérlegelve a Bengals passrush erejét, Tannehill helyében két vállvédőt is felvennénk a csütörtök esti rangadóra…
Tipp:
Mivel gyakorlatilag minden előjel a Bengals mellett szól, természetesen mi is a Tigrisek mellett tesszük le voksunkat. Ugyanakkor nem számítunk könnyű mérkőzésre, tekintettel arra, hogy a Deflinek 2010-ben és 2012-ben is nyerni tudtak a Cincy ellen, ráadásul idegenben, így igazi mumusai Marvin Lewis fiainak.
