Rendkívül izgalmas csütörtök esti rangadó elé nézünk, pedig pár hete még egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ez a meccs lázba hozhat bárkit is a két csapat szurkolóin kívül. Azóta azonban nagyot változott a világ Miamiban, ami alaposan felértékeli majd ezt a csoportrangadót, amelyen a Dolphins és a Patriots találkozik egymással.
Bár az edzőváltás a legtöbb esetben pozitív lökést szokott adni a csapatoknak, hiszen a játékosok az új mester kezei alatt ismét bizonyítani akarják, hogy helyük van a kezdőben. Mégsem gondoltuk, hogy Joe Philbin menesztése és a tight endek edzőjének, Dan Campbellnek a kinevezése ennyit változtat majd a Delfinek játékán. Az új head coach 1-3-as mérlegnél, a bye week előtt vette át az együttes irányítását, az azóta lejátszott két mérkőzésen pedig a Dolphins egy összeszedett, jó csapat benyomását keltette, és előbb a Titans-t, majd a Texans-t intézte el nagyon simán. Kétségtelen, hogy ez a két ellenfél nem túl acélos, így nem is elsősorban a két megszerzett győzelem, hanem tényleg a mutatott játék mondatja azt velünk, hogy jó irányba tart a gárda. Ez meccs azonban igazi kihívás lesz a Delfinek számára, hiszen a Patriots önmagában komoly ellenfél, nem beszélve arról, hogy egy veretlen együttesről beszélünk.
A New England ugyanis a Super Bowl győzelem, és a Tom Brady mizéria ellenére sem eresztett le egy kicsit sem, és bombaformában vágott neki ennek az évnek is. A Steelers, a Bills, a Jaguars, a Cowboys, a Colts, valamint a Jets is fejet hajtott Bill Belichick csapata előtt, a legoptimistább szurkolók pedig már egy 16-0-s szezonról szövögetnek álmokat. Ahogy az eddig legyőzött ellenfelek felsorolásában látható, a Hazafiak két csoportriválist már kipipáltak, most pedig a Miami lehet a következő áldozat.
Lehetne a különböző csapat statisztikákat jobbra-balra pofozgatni, de igazából túl sok értelme nincs ennek, hiszen az új edző személye miatt olyan, mintha a Dolphins két meccse kezdte volna a szezont, azok az adatok pedig csalókák lehetnek. A Patriots-ról meg egyébként is tudjuk, hogy Tom Brady játéka alapjaiban határozza meg a sikerességet, egyértelműen a passzjáték a gárda első számú fegyvere.
Hogy mégse maradjunk érdekességek nélkül, mindkét csapatból emeljünk ki egy-egy játékost, akik remek teljesítménnyel rukkoltak elő a legutóbbi fordulóban. Nem okozunk meglepetést, hogy a New England részéről Tom Brady lesz az emberünk, aki hihetetlen produkcióval állt elő a Jets elleni találkozón.
Az irányító négy futással 15 yardot hozott össze, amivel ebben a kategóriában csapata legeredményesebb játékosa lett, amit ő úgy kommentált, hogy ki kell élveznie a pillanatot, ilyen ugyanis valószínűleg többet nem lesz. Ennél is döbbenetesebb, hogy a Hazafiak 353 támadóyardot mutattak fel azon a meccsen, ebből pedig 352 egységben szerepe volt Bradynak, vagy azért mert ő passzolta a labdát, vagy a már említett futások miatt. Mindez úgy jön ki, hogy James White négy futott yarddal jelentkezett, LeGarrette Blount pedig mínusz három egységgel zárt, a többit pedig a QB hozta össze. Egyébként, akik rendszeresen olvasnak minket már régóta tudhatják, hogy minden híresztelés ellenére Brady kiváló running back lenne, de az a statisztika, hogy harmadik és egy, illetve negyedik és egyyardos szituációkban karrierje során 100-ból 91 first downt szerzett, még minket is meglepett.
Na de elég a Tom Brady méltatásból, mert még egyesek a szemünkre vetik a dolgot, pedig függetlenül attól, hogy melyik játékossal szimpatizálunk és melyikkel nem, a kiemelkedő teljesítmény attól még kiemelkedő teljesítmény marad. Beszéljünk inkább egy kicsit Lamar Millerről, aki pedig a Texans kiütésében vállalt főszerepet. A Dolphins futója 12,5-es átlaggal futott 175 yardot és egy touchdownt, illetve 61 elkapott egységet is jegyzett egy további hatpontos kíséretében. Ezt a produkciót csak kalapemeléssel lehet díjazni, pedig őszintén bevalljuk, hogy nem hittünk abban, hogy Miller képes lesz a tavalyihoz hasonló jó idényt összehozni. Pedig a running back egyébként a PFF statisztikája szerint az a futó, akit a legnehezebben tudnak földre vinni a védők. Miller ugyanis futásonként 3,89 yardot hoz átlagosan az első ütés után, ezzel pedig a legjobb a ligában, megelőzve Le’Veon Bellt (3,56), Todd Gurleyt (3,51), Dion Lewist (3,25), valamint Joseph Randle-t (3,21). A játékosra egyébként ezen a találkozón is fontos szerepe hárulhat, hiszen a Patriots ellen természetesen a szokásos taktika lehet a kifizetődő, méghozzá az, hogy Brady ne kerüljön pályára. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a Dolphins szép hosszú drive-okat vezessen, aminek a stabil futójáték az alapját képezi.
A Miami feltámadása ellenére mi nem Dan Campbell csapatának győzelmére fogadnánk, a Titans és a Texans ugyanis egészen más kávéház, mint a Patriots, akik a Jets ellen sem botlottak meg, és hazai pályán maradva szerintünk most sem hibáznak, hanem megőrzik veretlenségüket.
