A hatodik forduló nyitómeccsén az NFC déli csoportját hibátlanul, 5-0-s mérleggel vezető Falcons, az 1-4-el szerénykedő Saints otthonába látogat. Az Atlanta elképesztő rajtjára valószínűleg nem sokan számítottak volna a szezon előtt, hiszen a tavaly nyári Hard Knocks-ban közelebbről is megismerkedhettünk a csapattal, aztán elkezdődött a szezon, és hiába hallgattuk Mike Smith-től folyamatosan azt, hogy ők bizony mennyire kemények lesznek, a pályán ebből semmi sem valósult meg. A 6-10-es végső mutató csupán arra volt elég, hogy a vezetőedző nagy ívben repüljön az együttestől, a szurkolók többsége pedig alighanem nagyon örült ennek a döntésnek (bár közvélemény kutatást nem végeztünk ez ügyben).
Az új head coach a Seahawks védelmének koordinátora, Dan Quinn lett, ami alapvetően jó ajánlólevél, de nem feltétlenül garancia a sikerre. Elég, ha csak megnézzük a Jacksonville szenvedését Gus Bradley-vel, aki éppen Quinn elődje volt a poszton, miközben a Jaguars-t már harmadik éve nem tudja gatyába rázni. Ehhez képest a Falcons-hoz érkezett szakember óriásit robbantott, és amellett, hogy már most öt sikerig vezette csapatát, a győztes mentalitást is elhozta Atlantába. A Falcons ugyanis az Eagles, a Giants, valamint a Cowboys ellen a negyedik negyedben fordítva tudott nyerni, míg a Redskins ellen a hosszabbításban sikerült diadalmaskodni, egyedül a Texans elverése volt tulajdonképpen sétagalopp. Az Atlanta tehát nem fárad el idén a meccsek közben, hanem végig éles, és higgadt tud maradni egy kiélezett végjátékban is, ami nagy fegyvertény.
Támadó oldalon tulajdonképpen Julio Jones és Devonta Freeman elképesztő teljesítményét kell elsősorban kiemelni. Az elkapó szinte folyamatosan küzd kisebb sérülésekkel, de így is van már 43 elkapása, 545 yardja, illetve 4 TD-je, és gyakorlatilag megállíthatatlan. A fiatal running back első évében nem váltotta meg a világot, idén azonban nagy szerep hárul rá, amit 405 futott, illetve 240 elkapott yarddal hálált meg, hogy arról a nyolc touchdownról már ne is beszéljünk, amit a földön szerzett. Érdemes még megemlékeznünk Roddy White magánszámáról, a láthatatlan emberről, a szebb napokat is megélt receiver ugyanis idén egyszerűen eltűnik a pályán, és csupán 115 yardot tud felmutatni. Továbbá ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a korábban döglődő támadófal egész korrektül összeállt, a csapat futás elleni védekezése pedig a liga legjobbja jelenleg.
A Saints-nél egy furcsa hasonlattal élve sokkal több a Roddy White, mint a Julio Jones. A második hét után részletesen foglalkoztunk a csapat helyzetével, azóta pedig annyi változott, hogy legalább az első sikerét megszerezte a gárda. Drew Brees egy meccset töltött a partvonalon túl, aztán a Cowboys elleni hosszabbításos mérkőzésen C.J. Spiller közreműködésével egy 80 yardos touchdownnal csak behúzta a W-t. Az a győzelem ráadásul a hazai pálya szempontjából sem volt utolsó dolog, hiszen zsinórban hat találkozót veszített el a Saints a Superdome-ban, mire jött végre ez a siker.
Passzjáték tekintetében továbbra is nagy problémát jelent, hogy nincs igazán megbízható, első számú célpontja Drew Brees-nek. Ez talán furán hangzik, ha csak azt nézzük, hogy a statisztikák alapján a New Orleans a harmadik legtöbb passzolt yardot szerző csapat, miközben hét játékos is elérte már a 100 elkapott yardot a keretből. Az együttes legjobbja az a Willie Snead, aki tavaly a Browns-nál, illetve a Panthers-nél is próbálta beverekedni magát a rosterre, sikertelenül, de a Szenteknél is csak a practice squadban számítottak rá. Idén aztán Snead megkapta a lehetőséget, és 381 yardot és 1 touchdownt tudott eddig felmutatni.
A futójáték nem tartozik a gárda erősségei közé, de betonbiztos védelemmel sem lehet vádolni a csapatot. Akinek a nevét esetleg érdemes megjegyezni, az a második körös újonc Hau’oli Kikaha (nem mindennapi név, az biztos), aki 27 szereléssel, 3 sackkel, valamint két kiharcolt fumble-lel rendelkezik, és öt meccs alapján úgy tűnik, hogy tényleg van benne potenciál.
A két csapat mérlege alapján a papírforma szerint egy sima Falcons siker lenne a realitás az éjszakai meccsen. Csakhogy ez egy olyan párharc, ami akkor is nagy csatát ígér, ha az egyik fél éppen nincs a legjobb formában, szóval reményeink szerint azért szoros meccset látunk majd. A mutatott teljesítmény alapján a tippünk egy negyedik negyedben megfordított meccsen, Atlanta siker lenne.
