Még csak a hetedik fordulóban járunk, de máris itt a szezon első visszavágója: a 3-3-as mérleggel álló Giants a 2-3-as mutatóval bíró Cowboys-t fogadja. Mint bizonyára sokan emlékeznek rá, a két rivális egymás ellen kezdte meg a 2015-ös szezont, és bár a New York agyonnyerte azt a mérkőzést, az edzői stáb és Eli Manning bénázásának köszönhetően végül mégis a Dallas örülhetett. A vasárnap esti rangadót – amelyen Dez Bryant lábát törte – alig pár másodperccel a vége előtt fordította meg Tony Romo egy Jason Wittennek kiosztott TD-passzal, így a csapat önbizalommal telve kezdhette a szezont. A következő fordulóban aztán Philadelphiában ismét nyerni tudtak a Csillagosok, de a siker megint vezéráldozatot követelt: Tony Romo kulcscsonttörés miatt kényszerült a partvonal mellé. A két sztárjátékos azóta sem épült fel, így bár a Dallas eddigi két csoportrangadóját megnyerte, könnyen lehet, hogy ezeken a meccseken el is úszott a szezonjuk. Jerry Jones fiai ugyanis Brandon Weeden irányításával azóta zsinórban 3 mecset buktak, és most a Giants ellen sem ők az esélyesek…
Pedig Jason Garrett a bye week alatt súlyos döntést hozott: lecserélte az eddig csak szenvedő, game managementre sem képes Weedent Matt Casselre. A Bills-től trade útján megszerzett irányító így két hétig az első csapattal gyakorolhatott, ami rá is fért, tekintve hogy utoljára 2014 szeptemberében lépett pályára tétmérkőzésen, és akkor is annyira rosszul játszott, hogy az újonc Teddy Bridgewatert küldték be a helyére. A 33 éves irányítót természetesen nagyon dicsérte az egész stáb az elmúlt napokban, de ne felejtsük el, hogy Jerry Jones Brandon Weedennek is azt mondta, sosem látott még szebb dobómozdulatot az övénél. Mindenesetre az nem túl jó előjel a vendégek számára, hogy Stephen McGee 2010-es, Philadelphia ellen aratott győzelme óta egyetlen dallasi csereirányító sem volt képes meccset nyerni kezdőként, pedig Romo azóta már jó párszor kidőlt. Viszont önbizalmat adó statisztika, hogy Jason Garrett zsinórban 7 mérkőzés óta veretlen idegenben az NFC East riválisok ellen, a Giants csapatától pedig 5 mérkőzés óta nem kapott ki. Csakhogy ez az idei Giants nem olyan, mint az előző két évben látottak. Legalábbis hétfő hajnalig ezt hittük…
Tom Coughlin fiai ugyanis két utolsó pillanatos vereséget követően zsinórban három győzelmet arattak, így önbizalomtól duzzadva várták a hétfő esti rangadót, ahol egy erős védelemmel felálló, de egyébként bűn rossz Eagles-től kaptak ki bántóan simán, 27-7-re. A betlinél azonban még fájóbb lehetett azt látni a Giants fanoknak, hogy a csapat a második félidőt tökéletesen lelketlenül játszotta végig, pedig Sam Bradford sorozatban adta a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket turnoverek formájában. A Giants a Dallasban vívott nyitómeccsen éppen azzal tudott – az utolsó perceket leszámítva – a Cowboys fölé kerekedni, hogy könyörtelenül kihasználta az ellenfél hibáit. 17 pontot könyveltek azon a mérkőzésen labdaszerzésekből, így gyakorlatilag nyerő pozícióban voltak, annak ellenére, hogy a szerzett yardokat tekintve 436-289 arányban csúnyán alulmaradtak. Később persze a találkozót is elbukták, de ez most nem fontos. Illetve dehogynem fontos, hiszen az Óriások jelenleg 1-2-es divíziómutatóval állnak, és elnézve ezt a kvartettet, könnyen lehet, hogy a csoporton belüli mérleg dönt majd a végelszámolásnál. Ezért is lenne elképesztően fontos, hogy a csapat javítson a mutatóján, hiszen a Dallas sem lesz egész idényben árnyéka önmagának.
Ehhez mindenekelőtt az kellene, hogy az elkapók felépüljenek a sérülésükből. Hétfőn ugyanis Odell Beckham és Rueben Randle is csak a snapek töredékét volt képes a pályán tölteni, Victor Cruz hiányában pedig Eli Manning gyakorlatilag csak a tight endjeinek mert passzolni. A nagy célpontkeresgetésnek végül 3 sack, két intentional grounding és egy ineligible player pass penalty lett a vége, ami az első 5 mérkőzésen összesen benyelt 4 sackhez képest igencsak aggasztó. Pláne, ha az ellenfél soraiban ott van Greg Hardy, aki a mérkőzés előtt biztos, ami biztos alapon lenyilatkozta, hogy fájdalmat akar okozni az ellenfél irányítójának. A dallasi passrush egyébként felélénkült az eltiltása miatt csak a Pats ellen debütáló defensive end pályára lépésével, hiszen két hete öt alkalommal is bezsákolták Tom Brady-t. Aggasztó előjel lehet ez a hazaiaknak…
Mint ahogy az is, hogy az első 5 mérkőzésen rendkívül jól működő (liga szinten második) futás elleni védelem csődöt mondott az Eagles ellen. Mert bár a Dallas idei földi attakja elmarad a tavalyitól (mindössze 18. helyen állnak 106,6-os meccsenkénti átlaggal), az új irányító okán alighanem a futást fogják erőltetni a vendégek. Mindez már csak azért sem lenne meglepő, hiszen Cassel korábbi két csapata (a Buffalót nem számítjuk, hiszen ott nem lépett pályára tétmeccsen), a Kansas és a Vikings is elsősorban az erős futójátékra épített. A Giants számára tehát kulcsfontosságú lesz, hogy mennyire lesz képes uralni a line of scrimmage-t. Ezen a meccsen egyszerűen nem adhatják fel a futás elleni védekezést még akkor sem, ha védelmük egyébként passz ellen már így is a liga legrosszabbjai közé tartozik.
Tipp:
Ha legalább Bryant visszatérhetett volna a mérkőzésre (egyébként már limitáltan együtt mozog a többiekkel, de biztosan nem játszik), akkor a Giants gyenge passz elleni védekezése miatt akár esélyt is adtunk volna a Dallasnak erre a találkozóra, de jelen körülmények között szerintünk egy Weeden-Cassel csere nem hoz majd megváltást. Ugyanakkor Greg Hardy jelenléte és a Giants egészen kivételes önmegverési hajlama miatt azt sem merjük kijelenteni, hogy ez egy sima győzelem lesz a hazaiaknak. Sokáig kiegyenlített, nem túl színvonalas, de azért szórakoztató mérkőzésre számítunk, a végén Giants sikerrel.
