Amikor november 12-én találkozott egymással a Jets és a Bills, úgy harangoztuk be a mérkőzést, hogy végre kiderül, a két szabadkártyára ácsingózó AFC East rivális közül melyiket kell komolyan venni. Azon a találkozón végül idegenben 22-17-re a Buffalo nyert, és így lépéselőnybe is került, de nagyjából ez az utolsó meccs a 2015-ös szezonból, amire a gárda szurkolói szívesen emlékeznek vissza…
A Bills ugyanis az azóta lejátszott hat mérkőzéséből négyet is elbukott, és így 7-8-as mutatóval, playoff-esély nélkül készülhet a hazai szezonzáróra. A Jets viszont pont, hogy szárnyra kapott, hiszen – bár a következő fordulóban még kikaptak a Texans-tól is – ezután öt győzelem következett, aminek köszönhetően a csapat nem csak reménykedhet a rájátszásban, hanem már a saját kezében tartja a sorsát. Ehhez persze kellett a Steelers múlt heti váratlan veresége is, de azt se felejtsük el, hogy a New York ettől még nem lenne ebben a kiváltságos helyzetben, ha nem győzi le a Patriots csapatát.
Persze mondhatjuk, hogy Todd Bowles fiai talán nem nyertek volna, ha a Pats-nek nincs ennyi sérültje, ha New Englandnek életbevágóan fontos ez a mérkőzés vagy ha Bill Belichick nem kockáztat túl sokat a hosszabbítás előtti pénzfeldobásnál, de a Jets már megszokhatta, hogy folyamatosan lesajnálják. A Hazafiak legyőzése előtt például azért legyintettek rá folyamatosan a zöldekre, mert a csapat sorsolása az egyik legkönnyebb volt a ligában. Csakhogy azt sokan elfelejtik, hogy az esélyesség még nem repített senkit a rájátszásba. Az a fajta koncentráció és küzdeni tudás, amit a Jets mutatott az utóbbi hetekben, viszont igen.
Nem szabad ugyanis szó nélkül elmenni amellett, hogy a New York gyakorlatilag november 22. óta minden fordulóban azzal a tudattal lépett pályára, hogy egy vereség megpecsételheti a csapat sorsát. Nem csoda, hogy olykor látszott is rajtuk a görcsösség – például a Cowboys ellen – de az utolsó pillanatokban rendre ők koncentráltak jobban. És ez nem csak Dallasban volt így, de a Giants elleni, 10 pontos hátrányból, hosszabbításban megfordított találkozón, vagy éppen legutóbb a Patriots ellenében. Nem véletlenül fogalmazott úgy Todd Bowles, hogy ők már hetek óta playoff-meccseket játszanak, így ez a mérkőzés sem lesz nekik lélektanilag megterhelőbb, mint a többi.
Mindez persze hatalmas kamu, hiszen a Bills vezetőedzője az a Rex Ryan, aki az elmúlt hat évben a Jets-nél töltötte be ugyanezt a pozíciót, és most afféle személyes elégtételt jelentene neki, ha elütné volt munkaadóját a rájátszástól. Miután a keret döntő többsége a Ryan-érában is a zöldeknél játszott, számukra biztosan lesz egy sajátos hangulata a találkozónak. Persze a Buffalóba költözött trénernek sem kellett a szomszédba mennie egy kis bullshit-szagú terelésért. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón ugyanis azt nyilatkozta, számára csak azért fontos a győzelem, mert ez az idény utolsó meccse, és nem érdekli, hogy az East Carolina egyetemi csapata vagy éppen a New York ellen kell pályára lépniük. Mondja ezt az a Ryan, aki az odavágóra a Geno Smith állkapcsát eltörő, és ezért a Jets-ből száműzött Ik Enempalit jelölte kapitánynak a pénzfeldobáshoz…
Szóval ne dőljünk be a két trénernek, ez a találkozó pont Rex Ryan miatt lesz érdekes. De nem azért, mert a kamerák majd folyamatosan az ő reakcióit mutatják vagy mert megint akkora kópé lesz, hogy egy magával hozott játékosát küldi ki a mérkőzés eleji térfélválasztáshoz. Sokkal inkább a pályán látottak miatt. A Jets játékosai ugyanis bizonyára ismerik Ryan playbookját, és nem voltak restek kiteregetni annak tartalmát Bowles felé. A Buffalóba távozott HC viszont ismeri volt játékosai képességeit, erősségeit és gyengeségeit, és ezzel tud taktikázni. Igazi sakkjátszma lesz tehát a ma esti mérkőzés, amelyen éppen ezért hatalmas felelősség hárul a New York új figuráira: Ryan Fitzpatrick-re és Brandon Marshallra.
A két támadó ugyanis Ryan távozása után érkezett a Nagy Almába, és talán nem túlzás azt állítani, hogy ők jelentették a különbséget a Jets legutóbbi négy, playoff nélküli idénye, és az idei szezon között. Fitzpatrick például az utolsó öt meccsén 1525 yardot passzolt 13 TD-vel és mindössze 1 interceptionnel. Mindez persze nem jöhetett volna létre Brandon Marshall nélkül, aki az említett statisztikákból egymaga 576 yardot és 6 darab hatpontost vállalt. Marshall egyébként egészen elképesztő idényt fut: 1376 yardnál, 13 touchdownnál és 101 elkapásnál tart a szezonban. Utóbbi adat már most franchise rekord, de Don Maynard yard- (1434), valamint Art Powellel közösen tartott TD-csúcsa (14) sincs elérhetetlen távolságban.
Ryan számára tehát itt a tökéletes edzői kihívás: megoldani az új, ismeretlen arcok semlegesítését. Ha ez esetleg sikerül neki egy a csapata számára egyébként tökéletesen tét nélküli mérkőzésen, és így a Jets lemarad a playoffról, az már nem csak trollkodás lenne, hanem valódi bosszú. És a buffalói HC egy ilyen, várakozásoktól jelentősen elmaradó szezont követően ennél aligha szerezhetne magának nagyobb elégtételt…
Tipp:
Bár az imént méltattuk a Jets támadósorát, meg kell jegyeznünk, hogy a zöldek idén idegenben nem igazán termelték a pontokat. Így hiába esett vissza a Bills védelme a szezon második felére, mi továbbra is kemény, viszonylag kevés pontos találkozóra számítunk, valami olyasmire, mint az odavágó volt. Szerintünk az a csapat, amely 20 pont fölé tud kerülni, be is húzza a találkozót, és a megérzéseink azt súgják, hogy ez a gárda a Ralph Wilson Stadiumban egyébként 3 mérkőzés óta nyeretlen New York lesz.
