A 2012-es szezont követően, amikor az Eagles úgy döntött, hogy meneszti Andy Reidet, igencsak sok név keringett a köztudatban, hogy ki kaphatja meg a kihívásokkal teli, de viszonylag biztosnak tűnő állást. Már akkor is lehetett pletykákat hallani, hogy az akkoriban még a Colts megbízott vezetőedzőjeként, azóta pedig a Cardinals HC-jaként tevékenykedő Bruce Arians is a jelöltek között van, de csak pár napja derült ki, hogy a pletykának bizony volt alapja. A gyerekkorát is Pennsylvaniában töltő, a szezont leszámítva a mai napig az államban élő tréner ugyanis egy interjúban elárulta, már lekötött interjúidőpontja volt a csapattal…
„Éppen a Bears-nél voltam állásinterjún, amikor hívott az Eagles, a Chargers és a Browns, hogy lemondják a találkozónkat. Aztán a Bears-nél sem kaptam meg az állást.” – nyilatkozta pár napja az edző, aki elmondása szerint szívesen elvállalta volna a philadelphiai állást, hiszen szinte otthon érzi magát a városban, ahol még azt is tudja, hol a kórház. Arians-nál talán csak a sors volt ironikusabb kedvében, hiszen az említett csapatok talán már mind megbánták a döntésüket. A Cardinals ugyanis az elmúlt három szezonban valósággal szárnyal. 2013-ban 10-6-os mérleggel ugyan éppen lemaradtak a playoffról, de tavaly már 11-5-ös mérlegüknek köszönhetően wild card csapatként úgy is sikerült elérniük a rájátszást, hogy több kezdő játékosuk volt a sérültlistán, mint az aktív keretben. Idén aztán még az előző szezonokban látottaknál is jobban fut a szekér, hiszen a gárda 11-2-es mérleggel vezeti a csoportját, már bebiztosította helyét a playoffban, sőt, arra is komoly esélyük van, hogy az első hetet majd pihenéssel töltsék. Eközben viszont az említett csapatoknál igencsak nagy a felfordulás…
A Bears például azóta már menesztette Marc Trestmant, és jelenleg John Fox-szal próbálkozik vezetőedzőként – egyelőre mérsékelt sikerrel. A Browns egy év után megvált Rob Chudzinskitól, és az azóta megbízott Mike Pettine-nek sem jósolunk nagy jövőt. A Chargers Mike McCoy-jal eleinte úgy tűnt, jól járt, de az edzőnek jelenleg 21-24-es mérlege van a csapat élén, és meglepődnénk, ha az idényt követően nem mutatnának neki is ajtót. A legjobban még éppen az aktuális ellenfél, vagyis az Eagles fest, hiszen Chip Kelly 26-19-es mérleget, egy rájátszás-részvételt és egy még élő playoff-esélyt tud felmutatni regnálása alatt, de még ő sem érhet Arians nyomába, főleg, ami a pályán nyújtott produkciót illeti.
A Cardinals egyre javuló formájával ellentétben ugyanis az Eagles inkább a visszafejlődés jeleit mutatja az egészen bíztató, első Kelly-szezonhoz képest. Mindezt azért is sajnálhatják nagyon a Sasok rajongói, mert – ha eltekintünk a speciális edzésmódszerektől, az up-tempo offense-től, és a sokat kritizált játékospolitikától – az oregoni egyetemről elhozott edző nagyjából azt szeretné látni a pályán a csapatától, amit idén a Cardinals produkál Arians alatt. Remekül működő, rotációs futójátékkal rávenni az ellenfelet, hogy túltöltse a boxot, majd egy erős felépítésű, slot pozícióba helyezett elkapóval, valamint néhány remek mélységi célponttal hosszában is megsemmisíteni az ellenfelet. A különbség csak az, hogy miközben Arizonában ez a recept tökéletesen működik, Philadelphiában csak a szándékot lehet folyamatosan felfedezni, az eredmény igencsak esetleges. Ugyanez igaz a védelemre, ahol a Billy Davis, a philadelphiai DC agresszív secondary-t és még agresszívebb passrush-t szeretne látni a pályán, rengeteg labdaszerzéssel, ahogy azt a Cards is csinálja. Ez az egység már némileg jobban hasonlít a Pintyekére (a két gárda 25. szerzett labdával holtversenyben a második helyen a ligában), de miközben az Eagles idén egészen érthetetlen leolvadásokat mutatott be például a Buccaneers és a Lions ellen, a Cardinals idei két veresége alkalmával is mindössze 24, illetve 25 pontot engedett.
Egyedül talán a speciális egység az, amelyet a Philly-szurkolók nem cserélnének el szívesen a sivatagi alakulattal, de ez is csak az utóbbi hetekben van újra így. Azok után ugyanis, hogy tavaly nem egy meccset nyert meg a special team Chip Kelly fiainak, idén igencsak csendesen kezdték a szezont. A Patriots és a Bills ellen viszont ismét jöttek a meccsfordító játékok, és bár a Cardinals egysége is csinált szép dolgokat a szezon folyamán (főleg ami a visszahordásokat illeti), a Sasok talán most jobb formában vannak. A probléma csak az, hogy ha a korábban említett két csapatrész nem tudja hozni a Cardinals szintjét, nem hinnénk, hogy Darren Sproles, Josh Huff, vagy a punt cover team meg tudja nyerni a meccset a hazaiaknak.
Tipp:
Mivel az Eagles az utóbbi két hétben ismét egy rájátszásra nem csak esélyes, de talán még érdemesnek is nevezhető gárda képét festi, azt mondhatjuk, az NBC jó döntést hozott, amikor élve a flexible schedule adta lehetőséggel ezt a párharcot választotta a Bengals és a 49ers összecsapása helyett. Már csak azért is, mert a két gárda tavaly és tavalyelőtt is remek meccset játszott egymással: hiszen a vesztes fél mindkét esetben az utolsó másodpercekig támadhatott a győzelemért. 2013-ban, Philadelphiában az Eagles 24-21-re tudott győzni, az előző idényben pedig a Cardinals örülhetett 24-20-as sikernek a University of Phoenix Stadiumban.
Ezúttal ismét a Lincoln Financial Fielden csapnak majd össze a felek, ami talán kiegyenlítettebbé teheti az egyébként igencsak az Arizonának álló párharcot. A nagy kérdés csak az, hogy a Sasok tudják-e állandósítani azt a bíztató formát, amit Sam Bradford visszatérése óta, vagyis a legutóbbi két meccsen mutattak, és tudnak-e „cardinals-osabban” játszani a Cardinals-nál. Szerintünk nem, de sokak várakozásával ellentétben képesek lesznek izgalmassá tenni a mérkőzést.
