A rájátszásban már aligha kell megindokolni, miért kell megnézni egy-egy mérkőzést, úgyhogy a playoffban megújult formában jelentkeznek beharangozóink. Tippelni természetesen most is fogunk, de előtte összevetjük a támadó és védősorokat, valamint a speciális egységeket, hogy még teljesebb képet tudjunk adni Nektek az egymásnak feszülő csapatokról.
Offense:
Évekig elképzelhetetlen lett volna, hogy a New Orleans és bármely másik NFL-csapat támadósorának összehasonlításából ne a Saints kerüljön ki győztesen. Csakhogy aztán jött Chip Kelly up-tempo offense-e, Nick Foles hihetetlen beugrása és főleg Drew Brees idegenbeli formája, így pedig talán nem okozunk senkinek sem meglepetést azzal, hogy összességében a hazaiak támadószekcióját tartjuk erősebbnek.
Nem csak azért tartjuk jobbnak a Sasokat, mert náluk található a liga legtöbb yardot futó és legtöbb scrimmage yardot szerző játékosa (LeSean McCoy) és legjobb irányítómutatót, valamint TD és interception arányt jegyző irányítója (Nick Foles), hanem egyáltalán azért, mert a Chip Kelly féle offense képes hazai pályán és idegenben, nyitott és fedett stadionban, gyorsan és lassan, illetve futva és passzolva is termelni mérkőzésenként 4-500 yardot úgy, hogy tulajdonképpen mindegy, mennyire erős defense-zel néznek szembe. A Saints oldalán ezzel szemben komoly gond van az idegenbeli formával, főleg a hazaihoz képest: a Superdome-ban 8-0-val zárták az alapszakaszt, idegenben viszont csak 3-5-tel (nem mellesleg utolsó 3 idegenbeli meccsüket 78-36-os különbséggel bukták el). A legnagyobb probléma pedig az, hogy idegenben nem megy úgy a pontgyártás, mint ahogy ismerős környezetben: míg otthon átlagban 34 pontot termelt a csapat, addig idegenben ennek alig több mint a felét, mindössze 17,8 pontot tudtak felpakolni a táblára.
Ha egységekre osztjuk le az összehasonlítást, nem kérdés, hogy az idén egyedülálló módon negyedszerre is 5000 yard fölé jutó Drew Brees jelen pillanatban jobb irányító, mint a Saints irányítóját amúgy példaképének tekintő Foles (nem véletlen néz fel játékostársára, hiszen 10 év különbséggel ugyanabban a gimiben végeztek, így már a középiskolában is Brees volt az etalon). Az elkapói gárdákat nézve – természetesen elismerve Marques Colston hihetetlen, ugyanakkor alulértékelt karrierjét, mi inkább a DeSean Jackson, Riley Cooper, Jason Avant trióra esküszünk, de a minimális különbséget rögtön ki is egyenlíti, sőt inkább átbillenti a mérleg nyelvét Jimmy Graham, a vendégek tight endje. Az Eagles korrekt szezont futott TE-jeire, Brent Celekre és az újonc Zack Erzt-re nem lehet panasz, de Graham más kategóriát képvisel. Még nem is az 1215 elkapott yard miatt mondjuk ezt (bár egy tight endtől ez is brutális teljesítmény), sokkal inkább a 16 TD-miatt, amivel idén is a liga legjobbja lett. Ezt a fordulót tehát a Saints nyerte, csakhogy ott van még a futójáték…
A földön pedig az Eagles köröket ver a louisianai alakulatra! A Philly támadófala idén hihetetlenül kitett magáért, és olyan segítséget nyújtott LeSean McCoy-nak, amivel borítékolható volt egy 1000 yardos szezon. Csakhogy Shady ehhez még hozzátette a maga tehetségét és hihetetlen irányváltásait, ezzel pedig meg sem állt 1607 yardig. Ha ehhez még hozzávesszük a kiegészítő embereket, Bryce Brownt és Chris Polkot, valamint Foles meglepő megiramodásait, már érthető, miért volt idén ez a csapat a liga legjobbja a földön. A Saints ezzel szemben csak 92,1 yardot tudott felmutatni találkozónként (vagyis kevesebbet, mint McCoy egyedül), és 3,8 yardot futásonként, amivel a 25. és a 26. helyen zárták az alapszakaszt. A csapat legjobb futója a veterán Pierre Thomas volt, aki 549 yardot szerzett és jelenleg nem bevethető.
Összevetve tehát a számokat, mi egyébként is az Eagles támadósorát tartjuk erősebbnek, de így, hogy hazai pályán játszanak, egyértelműen rájuk szavazunk.
Defense:
Ha az idei évet nézzük, a két védőkoordinátor, Rob Ryan és Bill Davis is csodatevő. Ryan a liga legrosszabb védelméből rakott össze egy top5-ös egységet, míg Bill Davis a liga második legtöbb yardot engedő csapatából csinált egy olyan turnovergyárat, amely utolsó 10 meccséből 9 alkalommal nem engedte 22 pont fölé ellenfeleit. Mindkét statisztikai adat elismerésre méltó, azonban nem kérdés, hogy a Saints védelme a jobb csapatrész.
Passzolt yardok ellen például a Saints a második legjobb volt 2013-ban, ami nem csak a secondary-nek, de a Cameron Jordan és Junior Gallette nevével fémjelzett passrushnak is nagyban köszönhető. Az Eagles ezzel szemben a legrosszabbul átlagoló gárda volt az alapszakaszban, ami az álmoskönyvek szerint nem túl bíztató előjel, ha Drew Brees az irányító a másik oldalon. Ha a futott yardokat nézzük, akkor viszont fordul a kocka: az Eagles 104,4-es átlagával az előkelő 10. helyen áll, míg a Saints 111,6-tal csak a 19.
Talán valamivel jobb összehasonlítási alapot jelenthet, ha az engedett pontok tekintetében vizsgálódunk. Ebben a mutatóban a vendégek ismét alaposan rávernek a hazaiakra, hiszen míg a New Orleans 19-es átlaggal a negyedik volt a ligában, addig a Philadelphia 23,9-cel csak a 17. A Szentek tehát - ha nem is kiütéssel vagy egyhangú pontozással – de szerintünk egyértelműen verik a Sasok védőegységét, és mint tudjuk, a bajnokságot a védelmek nyerik…
Special Team:
A két csapat speciális egységeinek összevetésében nem tudunk nagy különbségekre rámutatni. A punt és a kickoff után ellenfélnek engedett yardokban csak minimális különbség van a cover-teamek között, és a visszahordásokban sem láthatók nagy eltérések. TD-t egyik csapat sem szerzett visszahordásból, engedni pedig ugyan a Phildelphia engedett kettőt, de azok a Lions elleni emlékezetes havas meccsen estek, ahol csoda volt, hogy egyáltalán látták egymást a játékosok. A puntátlagok tekintetében a phildelphiai Donnie Jones jobban szerepelt, mint Thomas Morstead, a nettó átlagban viszont a New Orleans puntere a jobb. A kickerek összehasonlításában érdemes megjegyezni, hogy a Saints december közepén kivágta Garrett Hartleyt, és helyére Shayne Grahamet igazolta le, így a csapatnak viszonylag új játékosa van, míg az Eagles-nél a fiatal Alex Henery régi motoros, de idén voltak meglepő rontásai.
Tipp:
Mindent összevetve tehát sok múlik majd azon, hogy az Eagles most is képes lesz-e olyan iramban termelni a pontokat, mint az alapszakaszban. Ha igen, akkor a Saints nehéz helyzetben lehet, egy kevés pontos mérkőzés viszont szerintünk inkább a vendégeknek kedvezne. A két csapat közös múltját nézve mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a hazaiak legutóbbi 10 évben lejátszott 5 találkozójukból mindössze egyet tudtak megnyerni a Szentek ellen, pedig az előző évtizedben inkább a Philly számított nívósabb együttesnek. Szintén a vendégek mellett szól, hogy Brees igazi Eagles-specialista: karrierje első playoff-győzelmét is a zöldek ellen szerezte, eddigi egyetlen Philadelphiában megvívott találkozóján (mármint amikor már a Saints játékosa volt az eredetileg San Diegóba draftolt QB) pedig 311 yarddal és 3 TD-vel vette ki a részét a Sasok 48-22-es legyőzéséből. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a Saints még fennállása óta sosem tudott rájátszás-meccset nyerni idegenben, mutatójuk 0-5, ha nem otthon játszhatnak. A Philly viszont legutóbbi négy hazai meccséből hármat megnyert, így nem mondható, hogy könnyen zavarba hozható a Lincolnon.
A statisztikák és az előzmények alapján tehát egy szoros találkozóra van kilátás, amelynek ha csak egy vékonyka hajszállal is, de talán a hazai csapat az esélyese. A bukmékerek is az Eagles győzelméért fizetnek kevesebbet, igaz, ők beleszámolták az időjárás faktort is: az előrejelzések szerint -6 fok körüli hőmérséklet várható, havazás nélkül, ami aligha a Dome-hoz szokott Szenteknek kedvez.
Szerintünk azonban kisebb meglepetésre a vendégek diadalmaskodnak vasárnap hajnalban. Foles ezúttal megremeg a tét súlya, valamint a Saints-passrush nyomása alatt, és várakozáson alul teljesít, a hazaiak nickelbackje Brandon Boykin vagy LB-je Mychal Kendricks pedig hiába kezd rajta interceptionnel, hosszú távon nem bír majd Jimmy Grahammel, aki három elkapott TD-vel továbbviszi a New Orleanst a következő körbe.
