Nem a szép játék dominált a Pittsburgh és a Cincinnati meccsén.
Előre egyértelmű volt - ahogy azt a beharangozónkban is jeleztük -, hogy a Wild Card kör második meccsén bizony egy indulatokkal teli összecsapásra van kilátás. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a felfokozott hangulat nem azt eredményezte, hogy egy színvonalas, nagy játékokkal tarkított mérkőzést láttunk, hanem inkább egy bírói hibákkal megtűzdelt, ellenszenves megmozdulásokban gazdag találkozónak lehettünk szemtanúi.
Ha a pontszerzéseket röviden össze akarjuk foglalni, akkor a meccs története a következőképpen nézett ki: az első negyedben nem találtak fogást egymáson a csapatok, majd a nagyszünetig két mezőnygóllal „elhúzott” a Steelers. Ezt követően Chris Boswell harmadszor is betalált a póznák közé, Martavis Bryant pedig egy elkapott TD-vel iratkozott fel a táblára, az elrontott kétpontos miatt pedig 15-0 volt ekkor az állás. A Bengals aztán az utolsó játékrészben Jeremy Hill futott és A.J. Green elkapott TD-jének, valamint egy field goalnak köszönhetően 16-15-re fordítani tudott, amikor már csak kettő perc volt hátra a mérkőzésből.
A kiélezett végjátékban a megsérülő Ben Roethlisberger helyére beálló Landry Jones interceptiont dobott, ám az időt lepörgetni akaró Bengals azonnal visszaajándékozta a labdát egy Hill fumble-nek köszönhetően. A Steelers így ezúttal már újra Big Bennel a pályán megpróbálhatott mezőnygól távolságig eljutni, ami elsősorban két ostoba büntetésnek köszönhetően sikerült is. Ezzel a meccset 18-16-ra a Pittsburgh nyerte meg, a Cincinnati Wild Card körös búcsúinak sora pedig tovább folytatódik.
A meccs azonban nem ezekről az esetekről marad majd emlékezetes. Sokkal inkább az olyan jelenetekre fogunk emlékezni, mint a második negyed végén történt Markus Wheaton elkapás, amelyet követően Shawn Williams gyönyörű ütemben érkezve, vállal ütközte le az elkapót, amire repült a sárga zászló. Nyilván lehet az esettel vitatkozni, de szigorúan a mi véleményünk szerint ez tiszta szerelés volt. Wheaton már előre nézett, látta a szembe jövő védőt, aki nem megsemmisíteni akarta, csak vállal leütközni az ellenfelet.
Főleg annak tükrében bosszantó ez a flag, hogy nem sokkal később egy durvább esetre nem repült zászló. Akkor Giovani Bernard kapott passzt és Ryan Shazier érkezett szerelni, aki a sisakja tetejével fejelte sisakon a running backet. A hivatalos magyarázat szerint Bernard itt már nem volt védtelen, de ezt az indoklást röhejesnek találjuk, nálunk ez sokkal inkább zászló volt, mint az előző eset.
Aztán kiemelhetjük még Martavis Bryant zseniális elkapását, aminél touchdownt ítéltek, a legjobb esetben is véleményes döntéssel. A receiver ugyanis a mi olvasatunkban csak akkor kontrollálta a labdát, amikor a combja hátsó részéhez szorította, ezt követően azonban már nem ért földet a pályán belül mindkét lába, így szerintünk bármennyire is gyönyörű volt a mozdulat, nem adtunk volna érte touchdownt. Főleg azért furcsa a bírók döntése, mert az elmúlt egy év éppen arról szólt, hogy ennél egyértelműbb elkapásokat is felülírt a rémesen megfogalmazott szabályozás.
Aztán ott marad majd a fejünkben az a pillanat, amikor a sérült Ben Roethlisberger kiskocsival hagyja el a pályát, miközben a Bengals szurkolók vállalhatatlan módon műanyagpoharakkal, sörösdobozokkal dobálják a nézőtérről.
Emlékezni fogunk a végjátékra, amikor (elnézést a kifejezésért, de kikívánkozik belőlünk) ostoba, egész meccsen ellenszenves megmozdulások sorát bemutató Vontaze Burfict kifejelte a meccsből Antonio Brownt.
Valamint eszünkbe fog még jutni az ezt követő újabb sárga zászló, amit Adam Jones-ra dobtak be a zebrák, miközben a Steelers edző, Joey Porter kószált olyan helyen a pályán, ahol semmi keresnivalója nem volt.
És hogy a meccs utóéletéből is felelevenítsünk valamit, ahelyett, hogy a Marvin Lewis a saját játékosait tudta volna kordában tartani a mérkőzésen, egyből a bírókat hibáztatta az elveszített meccsért. Mellette pedig Pacman Jones egy videóban vállalhatatlan kirohanást intézett a bírók ellen, ahelyett, hogy egy kicsit magába nézne.
Biztos van, amit még így is kihagytunk a sorból, de a lényeg az, hogy a bírók nem lehetnek büszkék magukra, de a két csapatban is akadnak, akik helyett mi szégyelljük magunkat.
