Ezúttal a Texans járt rosszul a játékvezetői hibákkal.

Mindenki higgye el nekünk, hogy a mexikói hétfő esti rangadón nem szurkoltunk egyik csapatnak sem, egyszerűen csak jó meccset akartunk látni az AFC South és az AFC West csoportelsőinek prezentálásában. Összességében tényleg egy küzdelmes, kiélezett összecsapást láthattunk, és bár a Texans a negyedik negyed elején még 20-13-ra vezetett, végül a csapat védelme elfáradt és két touchdownnal a Raiders 27-20 megfordította és megnyerte a találkozót.

A meccs nagy játékai és fordulatai azonban a dühünk ködébe vesznek, ugyanis a játékvezetők ténykedése megint alapjaiban változtatta meg a meccset. Hiába van lehetőség videózásra, ha a sporik akkor is vakok, vagy ha mondjuk a teljesen indokolatlan sípolgatásukkal esélyt sem adnak egy egyértelmű jelenet visszanézésére. Na de haladjunk sorban és nézzük meg a három jelenetet, melyek után a vérnyomásunk kiütötte a plafont.

Az első negyed első támadássorozatában járunk, a Houston szépen halad előre, amikor egy harmadik és hetes szituációban DeAndre Hopkins kapja el Brock Osweiler labdáját, majd a vonal mellett nagyot sprintelve egészen az end zone-ig fut vele. A sasszeműek azonban ekkor már rég belefújtak a sípjukba, ugyanis kiszúrták, hogy receiver bizony kilépett a pályáról. Az egyetlen gond ezzel, hogy Hopkins nem a Denver meccsről maradt itt nekünk, ő bizony kiválóan érezte az oldalvonalat és több szögből is nyilvánvalóan látszott, hogy pályán belül maradt.

A 60 yardos TD helyett ebből így csak egy 24 yardos játék lett, hiszen ha a sasszeműek egyszer sípolnak, akkor a játék abban a pillanatban halottá válik, ilyenformán pedig a challenge-re nincs lehetőség. Arra a kérdésre, hogy a drága bírók mi a négylábú páratlanujjú patás méretes szerszámáért nem tudnak ilyenkor füttyögés helyett várni, mi magunk sem tudjuk a választ. A támadás végén egyébként a Texans így csak mezőnygólt szerzett.

A következő komoly ostobaságra a negyedik negyedig kellett várni, de szerencsére ekkor duplán is kaptunk a jóból. Az állás 20-20, nagyjából hét perc volt hátra a meccsből, a Texans pedig a Raiders 16 yardos vonalán harmadik és kettőhöz készült. Lamar Miller a pálya bal szélén nyilvánvaló first downt szerzett, de hát tudjuk, hogy sasszeműekkel van dolgunk, akik a nagy méricskélések közepette megállapították, hogy a running back futása nagyjából három milliméterrel rövidebb volt a kelleténél, így negyedik kísérletet ítéltek. (Az eset itt megnézhető!)

Fogalmunk sem volt, hogy Bill O’Brien miért döntött úgy, hogy nem nézeti vissza az esetet, de egy játékkal később kiderült, hogy a Texans vezetőedzője nem bolond, csak látnok. A csapatát ugyanis ráküldte a negyedik és kicsire, amit ezúttal Akeem Hunt futott meg.

Na de kérem, hátrébb az agarakkal, itt bizony az éleslátás koronázatlan királyaival van dolgunk, akik ismét lemérték, hogy az addig hiányzó három milliméterből a futó csak kettőt szerzett meg, így pedig a legrosszabb matekosok is tudhatják, hogy egy még hiányzik. Bill O’Brien ekkor már rájött, hogy mire szolgál az a fityegő piros vacak a zsebében, be is dobta a zászlót, jöhetett a videózás, és biztosak voltunk benne, hogy ezúttal majd helyes döntés születik.

Az örök naivitásunk azonban hamar elszállt, a mérhetetlen ostobaság sebesen forgó kerekéből ugyanis nem olyan könnyű kiszállni. Zebra barátunk ekkor magabiztosan bejelentette, hogy a pályán hozott ítélet bizony jogos, bár a száját elhagyó „stands” szócska után a leszálló lila köd miatt e cikk szerzőjének kevés emléke van, az viszont biztos, hogy a magyar hajnalban a kedves édesanya, az oktondi, a tökfilkó, illetve a bájdorong szavak negatív kontextusban történő emlegetése többször is elhangzott.

A Texans tehát ebben a drive-ban pont nélkül maradt, a Raiders Amari Cooper szép játéka révén az ellentámadásból TD-t szerzett, erre válaszként pedig Bill O’Brien egy időkéréssel és három perccel az órán punt mellett döntött, csak hogy ő is hozzátegye a magáét a Houston vereségéhez.

Egy ilyen írás után nyilván nehéz elhinni, hogy nem a Texansnak szurkoltunk ezen a találkozón, pedig ha valahova húzott a szívünk az tényleg inkább afelé a Raiders felé, akiktől még nem láttunk ilyen jó szezont, mióta követjük az NFL-t. Egyszerűen csak a sorozatos bíró hibák épp a 11. hét utolsó meccsén verték ki nálunk annyira a biztosítékot, hogy most már elegünk van az egészből.

Persze régen is hibáztak a zebrák, ezek nagy része pedig az idő múlásával természetesen a feledés homályába merült, de erre az évre oda jutottunk, hogy már a videózás is teljesen felesleges, úgyse látnak rajta semmit az érintettek, vagy csak nem elég tökösek ahhoz, hogy változtassanak az ítéleten. A ligának sürgősen kezdenie kell ezzel valamit, mert a jelenlegi állapot tarthatatlan lett, a szurkolók idegei pedig már pattanásig feszülnek.

Tetszett a cikk?
Ossza meg ismerőseivel