A Broncos lett az AFC királya

Talán utoljára találkozott egymással az elmúlt évek két extraklasszis irányítója, talán nem, de az biztos, hogy emlékezetes összecsapással örvendeztettek meg minket a felek. Végig kiegyenlített volt a játék, és bár érthetően a QB-k voltak a közbeszéd középpontjában, a védelmek, és főképp a denveri defense fantasztikus játékának volt köszönhető, hogy ilyen nagyszerű lett ez a mérkőzés. A Broncos végül 20-18-as győzelmet aratott, így két év után ismét Super Bowlt játszhat a csapat, a New England pedig koncentrálhat a következő szezonra, illetve a legégetőbb kérdésre, a támadófal problémájára.

Mivel reméljük mindenki látta a meccset, így nem is vennénk végig az eseményeket időrendi sorrendben, hanem inkább nézzük meg a találkozó tanulságait.

Támadófal és futójáték nélkül nem megy.

Ha már szóba került a Patriots O-line, akkor kezdjük is ezzel a sort. A mérkőzés során egyértelműen látszott, hogy a Denver védelme hihetetlenül dominál egész meccsen, és persze a secondary tagjai is kiváló munkát végeztek, hogy Brady ne passzolhasson villámgyorsan, mielőtt Von Millerék odaérnének hozzá. A hazaiak teljes védelme remekül játszott, míg Bradyt egyáltalán nem sikerült megvédeni, a találkozó után napvilágra kerülő statisztika pedig csak még inkább megerősíti mindezt. A Hazafiak irányítóját ugyanis 20 alkalommal ütötték meg a meccs folyamán, ami a legtöbb ebben a szezonban (alapszakasszal és rájátszással együtt) az egész ligát figyelembe véve. Négy alkalommal ráadásul sackelni is sikerült Bradyt, amiből Von Miller két és fél, Derek Wolfe egy, valamint DeMarcus Ware fél zsákolással vette ki a részét.

Mindezek figyelembevételével tulajdonképpen a csodával határos, hogy a Patriots egyáltalán az utolsó pillanatig meccsben tudott lenni, főleg mivel a futójátékot megint elengedte a csapat. Nehéz úgy meccset nyerni, hogy Brady lett a New England legeredményesebb futója, ehhez ráadásul nem is kellett űrszámokat produkálni, ugyanis három kísérletből szerzett 13 yard elég volt hozzá, a 12 egységig jutó Brandon Bolden, a 11 yardos James White, illetve a 8 yardig és 1 TD-ig jutó Steven Jackson előtt. Persze a Broncos védelme gyilkolta a futást, de akkor is muszáj lett volna kicsit jobban erőltetni, és nem szétveretni Bradyt.

Amin még a csapattársak is meglepődnek.

Volt egyébként a mérkőzésnek olyan pillanata, amikor Brady 11 yardos megiramodása és Manning 12 yardos futása egyaránt a leghosszabb játék volt a földön a csapatok részéről. A Denvernél később lett ennél hosszabb futójáték, míg a New England oldaláról nem, de összességében nagyon mókás volt a pillanat, amikor ezt a statisztikát kiírták a képernyőre.

Peyton 12 yardos sprintje egyébként önmagában zseniális volt, hiszen nem sokszor látunk ilyet, de ami az egész QB-futás kérdésre feltette a koronát, az a Broncos védők, pontosabban a defensive end Vance Walker reakciója volt.

Megállíthatatlan tight endek.

Hiába volt a pályán Julian Edelman, Demaryius Thomas, vagy mondjuk Emmanuel Sanders, mindhárom passzolt touchdownt tight end kapta el a meccsen. Inkább csak poén szinten merült fel bennünk, hogy a Broncos azért rejtegeti Vernon Davist, hogy titkos fegyverként előhúzza, mikor nem számít rá senki, ám ehhez nagyon hasonló dolog történt egy másik denveri tight enddel, Owen Daniels-szel. Persze Daniels az alapszakasz során azért összehozott 517 yardot, de csak három TD-elkapása volt mellé, utoljára a kilencedik héten. Ehhez képest a játékos a Patriots ellen egyből két hatpontossal jelentkezett az első félidőben, igaz ezt követően több elkapása már nem is volt a meccsen. (Ne lepődjünk meg, ha a nagydöntőben majd előkerül a kalapból Virgil Green.)

Nem úgy a másik oldalon Rob Gronkowskinak, aki kicsit lassan melegedett be, de a végén nagy szerepe volt abban, hogy a New England az egyenlítésért próbálhatta meg a kétpontost. Előzetesen a Broncos játékosai arról beszéltek, hogy majd a térdénél szerelik Gronkot, a tight end pedig kapta is az ütéseket a lábára, nem véletlenül masszírozták a pálya szélén fekve. Az utolsó drive-ban azonban negyedikre egy negyven yardos elkapást is bemutatott, majd a TD-t is ő szerezte meg, összesen pedig nyolc elkapással 144 yardot és egy hatpontost jegyzett.

Az új extra pont szabály bekavar.

A szezon közben többször is téma volt, hogy a távolabbi jutalomrúgásokat gyakrabban hibázgatják el a kickerek. Az alapszakasz során 1217 próbálkozásból 1146 volt sikeres, ami 94,2%-os arány, szemben az egy évvel korábbi 99,3%-hoz képest. Ezúttal Stephen Gostkowski hagyott ki egy extra pontot, pedig ő éppen hibátlan volt eddig idén, és bár nem mondanánk, hogy ezen ment el a Patriots-nak a meccs, a végső sikertelen kétpontosnak ezért ment neki a csapat. A Patriots szurkolók most nyilván pokolba kívánják az új szabályt, de pont azért jó szerintünk ez a távolabbi rúgás, mert néha kicsit felborítja a meccsek rutinját.

Neki kellett menni?

Még hat perc volt hátra a meccsből, amikor mezőnygól helyett először nekiment egy negyedik kísérletnek a Patriots. Később két és fél perccel a vége előtt is megpróbálta a vendég együttes a negyediket, ismét csak sikertelenül. A harmadik próbálkozás másfél perccel a vége előtt már bejött, TD is lett a drive vége, ám az igazi kérdés az, hogy szükség volt-e az előző két kísérletre. Ha azt nézzük, hogy most két mezőnygóllal, tehát hat ponttal több lenne a Hazafiak neve mellett, akkor egyszerűen azt mondhatjuk, hogy nem. A kérdés persze ennél sokkal bonyolultabb, hiszen egy rúgás mindent megváltoztatott volna, más taktika szerint támadt volna a Broncos, talán a Patriots-hoz már vissza se került volna a labda, na meg a sportban egyébként sincs „ha”.

Mégis azt érezzük, hogy Belichickék megint túlgondolták ezt a dolgot, hat perccel a vége előtt, három időkéréssel a zsebben mezőnygólt kellett volna rúgni, és bízni az egyébként jól játszó védelemben. Mert ne feledjük, hogy a Denver D mellett a Patriots egysége is kitett magáért, hiszen Manningék összesen 244 yardot haladtak egész meccsen, az irányítót pedig Jamie Collins kétszer, Alan Branch egyszer sackelte (utóbbihoz kapcsolódik a kép lentebb Manning arckifejezéséről). Szerintünk a Patriots rossz döntést hozott, amikor először nekiment a negyediknek, persze könnyű így utólag okoskodni.

Peyton reallllyyy didn't like what he saw here. pic.twitter.com/WSQKhV4zew

— NFLonCBS (@NFLonCBS) 2016. január 24.

Csodás pillanatok.

A meccs előtt mindkét csapat oldaláról voltak nagyszájú játékosok, akik nyomták a trashtalkot, ami természetesen benne van a játékban. Jobban szeretjük viszont azokat a pillanatokat, amikor egy-egy gratulációval a játékosok a sportemberi nagyságúkat bizonyítják. Ezért is imádtuk például a tavalyi Super Bowlon, hogy az egyébként nagyszájú Richard Sherman elsőként fogott kezet Tom Bradyvel, ahogy most is nagyszerű volt nézni, ahogy Brady vagy éppen Bill Belichick Peyton Manningnek gratulál. Az átlagosnál hosszabbra nyúltak ezek a mostani kézfogások, a hátlapogatás, a másik fülébe suttogás, mi pedig kicsit úgy éreztük a tévé előtt, hogy történelmi pillanatokat látunk.