A csapat 900 ezret spórolni akart, de végül kétmilliót bukott.
Denverben a Super Bowl győzelem után nem mennek túl gördülékenyen a dolgok. Az egyértelmű volt, hogy minden lejáró szerződésű játékosát képtelen lesz megtartani a csapat, de arra azért nem sokan számítottak, hogy Peyton Manning visszavonulását követően Brock Osweiler távozik az együttestől. Ennek hatására ráadásul a gárdának Mark Sanchezt kellett megszereznie egy csere útján, hogy legyen legalább egy nagyjából értékelhető QB a kereten, amíg nem talál valaki mást is a Broncos a posztra.
De hogy ne csak negatívumokról legyen szó, azt mondjuk a vezetőség javára lehet írni, hogy legalább DeMarcus Ware-t sikerült meggyőzni arról, hogy menjen bele egy fizetéscsökkentésbe. A veterán defensive end a hírek szerint körülbelül 3,5 milliót engedett az árából azért, hogy a Broncosnál maradhasson, ellenkező esetben megvált volna tőle a csapat. Ez a 3,5 millió ráadásul ismét a játékosé lehet, ha megdolgozik érte, ugyanis kellő mennyiségű sack után (1,25 millió 8 sacknél, 2,5 millió 9-nél, 3 millió 11-nél, illetve 3,5 millió 13-nál) megkeresheti az összeget.
A csapat running backjének esetében azonban megint rossz döntést hozott a vezetőség. C.J. Anderson szerződése ugyanis három szezonnal a háta mögött lejárt, ami azt jelenti, hogy korlátozott jogú szabadügynök lett (restricted free agent, vagyis RFA), így pedig a csapata háromféle tender közül rakhatott rá egyet. A játékos mindegyik tender esetében tárgyalhat más együttesekkel, és megegyezhet egy hosszú távú szerződésről, amit saját csapata öt napon belül matchelhet, tehát megadhatja ugyanazt az ajánlatot. Ha nem történik matchelés és a tender első körös, akkor a játékos új állomáshelyéről egy első körös draftpick érkezik kompenzációként, ha második körös a tender, akkor értelemszerűen második körös pick az ellenérték, ha pedig a harmadik fajta tendert használja el a csapat, akkor a kompenzáció egy olyan választási jog, amelyik körben a játékos korábban elkelt.
A Broncos ott hibázott, hogy az utolsó opciót választotta, és mivel C.J. Anderson draftolatlanul került a ligába, őt ellenszolgáltatás nélkül elvihette volna egy másik gárda. Ha a Broncos második körös RFA tendert választott volna, akkor 2,55 milliót kellett volna fizetnie a játékosnak, és egy második körös pickért valószínűleg senki nem vitte volna el, ám a csapatnál spórolni akartak és az 1,67 milliót fizető tendert választották, aminek az lett az eredménye, hogy a Miami bejelentkezett a futóért.
A Dolphins négyéves, 18 milliós kontraktust rakott le a running back elé, Denverben pedig eldönthették, hogy a rossz döntésük eredményeképp ingyen elengedik a játékost, vagy matchelik az ajánlatot, és ilyen feltételek mellett megtartják Andersont. Végül a csapat az utóbbi mellett döntött, szóval a játékos marad eddigi helyén, és ha azt nézzük, hogy éves átlagban 4,5 millió üti majd a markát az elkövetkezendő szezonok során, akkor láthatjuk, hogy erre az évre kétmilliót bukott egy rossz döntéssel a Broncos.
A pénz valós eloszlása persze nem az éves átlagnak megfelelő, ugyanis farnehéz szerződést kapott a running back, ami azt jelenti, hogy 2016-ban kétmilliót foglal a sapkából, szóval félmillióval kevesebbet mintha második körös tendert rakott volna rá a csapat. Ez tehát azt jelenti, hogy ha úgy forgatjuk a számokat, akkor rövidtávon még nem is járt feltétlenül rosszul az együttes, de dicséret azért nem illeti John Elwayéket ezért.
