A Packers nyerte a dallasi thrillert

Aki látta, nem felejti, aki nem látta, pótolja be! Nagyjából így tudnánk összefoglalni a Packers és a Cowboys vasárnap esti rájátszás-összecsapását, amelyet a vendégek nyertek 34-31-re. Éppen ezért nem is szeretnénk pontról-pontra végigmenni a találkozó eseményein, hiszen leírva aligha tudnánk visszaadni azt az élményt, amit az idei playoff első igazán jó meccse jelentett. Ehelyett inkább kiemelnénk hét olyan érdekes apróságot, rezdülést, sztorit, ami akár egy esetleges újranézést is relevánssá tehet, mert sokszor új kontextust ad a történteknek.

1. Túl hosszú volt a pihenő?

Amikor egy csapat alig több mint 20 perc után 18 pontos hátrányban találja magát, akkor jogosan merül fel a vád, hogy bealudtak a mérkőzés elején. A Dallas esetében ez ráadásul különösen érthető lenne, hiszen hetek óta nem játszottak igazi tétmérkőzést. Persze becsülendő, hogy a Buccaneers és a Lions ellen is odatették még magukat, de utána az Eaglesszel szemben már csak pár snap jutott a kezdőknek, majd jött a kiemeltséggel járó bye week. Az a bye week, ami egyszer már a szezon közepén is majdnem megtréfálta a lendületét vesztő Cowboyst. A 8. játékhéten ugyanis az örök rivális Philadelphia látogatott Arlingtonba, és a Sasok már 10 ponttal is vezettek a 4. negyedben, amikor egy labdaszerzést meglovagolva a Cowboys feltámadt, és hosszabbításban megnyerte a meccset. Most 3 másodpercen vagy 3 centin múlt – kinek hogy tetszik – hogy akár újra megismétlődjön egy ilyen forgatókönyv.

2. A Cowboys tud hátrányból játszani

Az amerikai szakértők egész évben keresték a fogást a Cowboyson. A legtöbbször elhangzott vád velük kapcsolatban az volt, hogy csak előnyben tudnak játszani, ha nem ők irányítják a meccset, akkor a futójáték már lesz nem hatásos, Dak Prescott pedig biztosan megremeg. Arra most nem térünk ki, hogy ez miért oltári nagy baromság (lásd, említett Eagles meccs, vagy a Steelers elleni klasszikus), de az tény, hogy nem sokszor volt vesztes helyzetben a dallasi alakulat. A CBS Sport szerint Prescottnak mindössze 16 passzkísérlete volt az alapszakaszban legalább egy touchdownnyi hátrányban, a Cowboys pedig csak 36 playt indított úgy, hogy legalább 10 pontra volt az aktuális ellenfelétől. Vasárnap este azonban sikerült minden kritikust elcsendesíteni, mert bár nem sikerült fordítani, a Tehenészek 18, majd 15 pontos hátrányból is felálltak, mégpedig leginkább annak köszönhetően, hogy Prescott nem remegett meg. Sőt, az újonc irányító történelmet írt azzal, hogy 3 TD-passzt osztott ki egy rájátszás meccsen, korábban ilyet elsőéves még sosem csinált.

3. Jó az öreg a háznál

Ehhez persze kellett a texasi veteránok segítsége is, akik átléptek a saját árnyékukon. Jason Witten például 14 év és 7 playoff meccs után tegnap este kapta el első TD-passzát a rájátszásban. A veterán tight end a meccs előtt azt nyilatkozta, számos remek játékost ismer, akik sosem nyertek Super Bowlt, de ő nem akar közéjük tartozni. Ez látszott is rajta a találkozón.

Nála is nagyobbat játszott azonban Dez Bryant, aki mostanáig nem csak a playoffal, de a Packersszel is hadilábon állt. Tegnap viszont hatalmasat alakított, és ami talán a 132 yardjánál és 2 TD-jénél (szintén először szerzett pontot az utószezonban) is fontosabb volt, hogy 21-3-nál ő tüzelte fel a kiábrándult csapattársakat a kispadnál. Lehet utálni Bryantet a partvonalon bemutatott produkcióiért, de azt nem lehet eltagadni tőle, hogy szívét-lelkét beleteszi a meccsekbe.

4. Egy elmulasztott lehetőség

Csak a meccs után figyeltek fel rá a szakértők, de a Dallas lemondott egy esélyről, hogy feljebb zárkózzon a Green Bayre még a félidő előtt. A szabályok ugyanis lehetővé teszik, hogy ha egy punt után fair catch-csel érne véget a félidő, akkor a támadás jogát megkapó csapat egy úgynevezett fair catch kickkel próbálkozhasson, hiába futott le az óra. Az egyetlen kikötés, hogy nem lehet tee-t, azaz a kirúgásoknál használt kis támasztékot alkalmazni.

A Packers és a Cowboys meccsén akkor állt elő ez a nagyon ritka helyzet, amikor az első játékrész végén Cole Beasley a csapat saját 38 yardosán jelezte, hogy nem hordaná vissza a játékszert. Mindez azt jelenti, hogy Dan Bailey egy 72 yardos kísérlettel próbálkozhatott volna szinte tét nélkül, hiszen a legrosszabb eshetőség az lett volna, hogy a Packers a rövidre sikerült próbálkozást esetleg visszahordja touchdownra, de Cowboys a kickoffokat jól fedezte a találkozón, szóval ettől azért annyira nem kellett volna tartani.

Jason Garrett azonban alighanem örült már annak is, hogy a fiai 18 pontos hátrányból vissza tudták küzdeni magukat 21-13-ra a félidőre, így inkább önként lemondott a lehetőségről, amit a zebrák be is jelentettek. Utoljára egyébként 2013-ban láthattunk ilyen próbálkozást, akkor Phil Dawson 71 yardról mellérúgta, 2009-ben pedig Mason Crosby hibázott 69-ről.

5. Crosby, a nyerőember

És ha már szóba került, akkor ejtsünk egy pár szót a Packers rúgójáról is, aki azok után, hogy az egész meccsen mindössze 4 db 33 yardos extrapontot kellett értékesítenie, az utolsó két percben kétszer is betalált 50+-ról (sőt, ha Garrett fagyasztási kísérletét is idevesszük, akkor háromszor). Tette mindezt úgy, hogy Mike McCarthy az egész idényben csak kétszer engedte próbálkozni 50 feletti kísérleteknél, Crosby pedig csak az egyiket rúgta be, 53 yardról. A kényszer azonban képes hősöket szülni, és bár pár év múlva alighanem Aaron Rodgers vagy esetleg Jared Cook lesz az, akinek a neve először beugrik majd erről a meccsről, ne feledkezzünk meg a veterán kickerről sem, akit a 2012-es szezon után már a Sajtfejűek többsége legszívesebben lapátra tett volna.

6. Cook, az elkapó

Jared Cook 2009-ben 3. körös tight endként került a Titanshez, ahol kevés emlékezetes pillanat kötődik a nevéhez. Ennek ellenére a csapat meg akarta tartani, Cook viszont az kérte a Tennessee-től, hogy elkapóként tegyenek rá franchise taget, mert akkor több pénzt kaphat. Mondani sem kell, a vezetőség kiröhögte, így Cook előbb a Ramshez, majd 2 év után a Packershöz került. Green Baybe csak egy évre írt alá, és egészen a 10. játékhétig úgy tűnt, nem is lesz hosszabb számára az északi kaland. A játékos ugyanis azok után, hogy a szezon első 3 mérkőzésén 6 elkapást jegyzett, a 11. fordulóig a pályára sem került. A Redskins elleni súlyos vereség alkalmával aztán újra feltűnt a semmiből, és 105 yarddal valamint 1 TD-vel visszajátszotta magát a kezdőbe. Innentől kezdve a Packers 6 alapszakasz, majd 2 playoff meccset nyert zsinórban, Cook pedig tegnap egy TD-vel és egy egészen varázslatos, meccset eldöntő elkapással vette ki a részét a sikerből. Olyan elkapással, amit a legjobb elkapók szoktak bemutatni…

7. Rodgers, a zseni

A mérkőzés után többen is azt írták, hogy igazságtalan az élet, mert az újonc Prescott lejátszotta Rodgerst. Nem tudjuk, ők milyen meccset néztek. Tény, hogy az újonc nem csak elsőéveshez képest nyújtott fantasztikus teljesítményt, és a statisztikái (TD, pontosság, QB rating) is jobbak a Packers irányítójánál. Ugyanakkor Rodgers tegnap is bizonyította, hogy ott van minden idők 3 legjobb játékosa között, akik valaha űzték ezt a sportot, és ez nem mi mondjuk, hanem Jason Garrett, a legyőzött Cowboys vezetőedzője. Mi a magunk részéről, 10-12 évnyi NFL-nézéssel a hátunk mögött nem tennénk ilyen horderejű kijelentéseket, de adunk három magyarázatot arra, hogy a dallasi HC miért ragadtathatta el magát ennyire:

Aki nem néz Packers meccset, viszonylag ritkán lát illegal substitution büntetést, Rodgers azonban sportot űz abból, hogy nem csak a saját csapattársait, de az ellenfél védőit is rendszeresen leszámolja, és ha kell, idő előtt elindítja a játékot, hogy ezzel büntetőyardokat harcoljon ki. Tegnap is láthattunk tőle egy ilyen bravúrt, egy másik esetnél pedig időkérésre kényszerítette Jason Garrettet, ugyanezzel a trükkel.

Rodgers szintén egyedülálló abban, ahogy az úgynevezett szabad játékokból (például amikor a védelem lesre ugrik) kihozza a legtöbbet. A Packers irányítója 12 TD-passzt adott ilyen tét nélküli playeknél 2012 óta, miközben egyetlen másik irányítónak sincs több 3-nál. Sőt, ha a Richard Rodgersnek dobott vasárnapi szivárványát is ideszámoljuk, akkor már 13-nál jár…

És végül ejtsünk szót az utolsó előtti passzjátékról, amely ugyan Cook lábletétele miatt marad emlékezetes, de Rodgers nélkül nem jöhetett volna létre. Nem csak azért, mert ő dobta a labdát, hanem azért is, mert Randall Cobb szerint nem egy playbookból előhúzott variációról van szó. A Packers elkapója a meccs után azt mondta, a QB a play előtt magyarázta el mindenkinek egyenként, hogy milyen útvonalat fusson „mint ha csak egy kisgyerek rajzolt volna a homokba”. Az élő képen egyébként lehetett is látni, ahogy Rodgers minden csapattársához külön szólt. Az eredmény ismert.

Összefoglalva tehát 34-31-re nyert a Green Bay az idei playoff első igazán izgalmas mérkőzésén, és ezzel kiejtette az NFC első kiemeltjét a versenyfutásból. Mindez azt jelenti, hogy a konferenciadöntőt Atlantában rendezik majd, mégpedig jövő vasárnap 21:05-től. Az már most biztos, hogy az a meccs lesz az utolsó találkozó a Georgia Dome-ban, már csak az a kérdés, hogy örömteli lesz-e a búcsú a Falcons számára, vagy a Packers folytatja a nagy menetelését, és meg sem áll a nagydöntőig. Egy hét múlva kiderül…