A védelem szállította a második gyűrűt Peyton Manningnek

A legjobb offense és a legjobb defense összecsapását megint a védelmek nyerték meg. Hiába szólt az egész szezon arról, hogy a legjobb elkapójának elvesztése után milyen fantasztikus teljesítménnyel rukkolt elő Cam Newton, a Broncosnak sikerült semlegesíteni az alapszakasz MVP-jének megválasztott irányítót, ez pedig Peyton Manning gyengélkedése ellenére is elég volt a sikerhez.

Manning ugyanis rosszul játszott, sőt mondhatjuk, hogy rémesen. A denveri QB igyekezett nem túlvállalni magát, 23 passzából 13 volt sikeres, 141 yardot és egy interceptiont jegyzett ezekből a kísérletekből. Nagyon lassan mozgott a zsebben, több borzalmas dobása is volt, de a sikeres passzai között is volt pár olyan gyengécske, hogy csoda, hogy a labda egyáltalán elrepült a címzettjéig. Mindez azonban mit sem számít, mindenki tudja, hogy ez a Manning nem az a Manning, akinek a játékát hosszú éveken át csodálhattuk. Amikor Peyton két éve karrierje egyik legjobb teljesítményével vezette döntőbe csapatát, akkor nem sikerült a végső győzelem, most a legrosszabb szezonját követően a sors a Panthers kárára kárpótolta őt.

Pontosabban nem is annyira a sors, mint inkább a védelem. Von Miller vezetésével ugyanis ez az egység ismét megcsinálta, amit a főcsoportdöntőben Tom Brady ellen, rögtön a meccs elején ráijesztett az ellenfél irányítójára, a hihetetlen nyomás pedig egyetlen playre sem szűnt meg az egész meccsen. A már említett – és a Super Bowl MVP címet is megkapó – Miller 2,5 sacket és két kiharcolt fumble-t mutatott be, társai közül DeMarcus Ware kettő, Chris Harris, valamint Darian Stewart egy-egy, Derek Wolfe pedig fél sackig jutott a döntőben. Összesen három fumble-t és egy interceptiont szerzett ez a védelem, az előbbiből az egyik ráadásul touchdown is lett Malik Jackson révén, miközben rendre jobbnál jobb mezőnypozícióba juttatták a támadósort.

Egyszerűen nem hittük volna, hogy meg lehet ismételni az AFC döntőjében látottakat, főleg egy sokkal jobb támadófal, és a nyomás elől remekül menekülő Cam Newtonnal szemben. A Denver védelme azonban egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mi mit hittünk, és csúcsteljesítményükkel teljesen megérdemelten koronázták meg magukat, na meg Manninget.

Hiába volt Cam Newton az egész évben hihetetlenül magabiztos mind a pályán, mind azon kívül, most kiderült, hogy bizony ő is csak ember. A 26 éves játékos arcán egyáltalán nem volt ott a magabiztos mosoly, az első pillanattól kezdve látszódott, hogy a tét bizony ólomsúlyként nehezedik a vállára. Egyszerűen túl fiatal még, először jutott Super Bowlba, és bár jó eséllyel nem vigasztalja sem őt, sem a csapattársait, sem pedig a Panthers szurkolókat, de Cam megfizette a tanulópénzt, és legközelebb már valószínűleg nem vonalkódos alsóban fog döntőt játszani, hanem azzal a felszabadultsággal, amivel eddig elmenetelt.

Ebben a csapatban ugyanis bőven megvan a lehetőség arra, hogy a Seahawkshoz hasonlóan évekre meghatározó csapattá váljon. A védelem például a pár apró hiba ellenére ezen az oldalon is csak kalapemelést érdemel. Luke Kuechly ugyan elrontott pár szerelést, de közben 10 tackle-lel, egy sackkel zárta a meccset, és több olyan kiváló megmozdulása is volt, amit tátott szájjal néztünk. Thomas Davisről egész évben ódákat zengtünk, hiszen három ACL-szakadás után is klasszis linebacker, most ráadásul a két héttel ezelőtti kéztörése után, műtéten átesve, csavarokkal a karjában is ott volt a pályán, miközben a kötés alatt úgy nézett ki a karja, mint egy rosszul összevarrt amerikai foci labda.

És akkor ott van még Kony Ealy, aki egyértelműen a meccs MVP-je lett volna, ha a Panthers nyeri ezt a találkozót. A rotációban használt defensive end ugyanis bemutatott három sacket, az egyikkel fumble-t harcolt ki, amit össze is szedett, miközben egy egykezes interception is bekerült a neve mellé. Mindezt összesen 23 (azaz huszonhárom!!!) pályán töltött snappel. Ez egy olyan adat, ami a legnagyobb szupersztároknak is a becsületére válna, nem még egy csere védőfalembernek, aki eddigi két NFL-ben töltött szezonja alatt összesen kilenc sackkel jelentkezett 31 mérkőzésen.

Mielőtt ismét visszatérnénk a Broncos méltatására, két negatívum mellett se menjünk el szó nélkül. Fölösleges bírózni, mert a találkozót megérdemelten nyerte meg a Broncos, de fájó látni, hogy megint nem sikerült normális meccset lehoznia a játékvezetőknek. Voltak bosszantó flagek, máskor elmaradtak teljesen nyilvánvaló zászlók, de a legfájóbb a Denver védelmi touchdownja előtti visszanézés esete. Jerricho Cotchery ugyanis tiszta elkapást mutatott be, és bár élőben tényleg csalóka lehetett a dolog, a visszajátszásból ezt bizony látni kellett volna. A labda csücske egyébként jó eséllyel tényleg érintette a földet, de ez akkor volt, amikor a receiver éppen birtokolta a labdát, így nálunk ezt az elkapást szó nélkül meg kellett volna adni. Itt jegyezzük meg, hogy kicsivel később a Panthers másodszor is challenge-elt, akkor sikeresen, ennek ellenére Ron Rivera a hátralevő 41 percre piros zászló nélkül maradt, ami ugyan nem ütött vissza, ellenben ismét rávilágított, hogy ez a szabály így meglehetősen érthetetlen.

A másik problémánk Aqib Talib, aki egyrészt több rémes védekezést is bemutatott a meccs folyamán, szóval a teljesítményére nem igazán lehet büszke. Emellett volt egy olyan szándékos facemask szabálytalansága, amivel kis híján letépte ellenfele fejét, és lehet mondani, hogy csak touchdowntól mentette meg – átmenetileg – csapatát, de az ilyen, másik játékos épségét veszélyeztető, szándékos durvaságnak mi sosem fogunk tapsolni, mindegy melyik csapat játékosa kövesse azt el.

Összességében tehát egy rendkívül érdekes döntőn vagyunk túl, ami biztos sokaknak csalódást jelentett. Mi azonban nagyon élveztük, hogy két fantasztikus defense volt a pályán, és egyáltalán nem bántuk, hogy nem egy brutális légipárbaj zárta le a 2015-ös szezont.

Zárszóként mégis kivel kellene foglalkoznunk, ha nem Peyton Manninggel. A Broncos irányítója még az offseason során egy négymilliós fizetéscsökkentésbe ment bele, ezzel is nagyobb teret hagyva a csapat építésére. Az AFC döntő, majd a Super Bowl megnyerésével azonban két-két milliót kaszált bónuszként, szóval a pályán szerezte vissza a pénzét. Mi őszintén reméljük, hogy ezek a dollárok már a nyugdíjas évekre kellenek neki, és második gyűrűjének megnyerése után a visszavonulás mellett dönt.

Míg Eli a szokásos arcával szemlélte testvére ünneplését, addig Peyton a meccs után felszabadultan nyilatkozott és viccelődött. A felfokozott hangulat ellenére nyugodt maradt, elmondta, hogy kicsit otthon lesz a családjával, pihen, megfontolja a dolgokat, és csak ezt követően hozza meg a végső döntését. Majd hozzátette, hogy most csak arra gondol, hogy legurítson pár Budweisert, amit persze Von Miller fizet majd neki.

A magunk részéről csak annyit mondhatunk: Jó sörözést Peyton, ilyen karrierrel a hátad mögött alaposan rászolgáltál!