Hihetetlen meccset láthatott az, aki alvás helyett az ötödik játékhét záró meccsét választotta. Az első három és fél negyedben hihetetlenül rossz meccset, a végén pedig egy hihetetlenül izgalmasat. A mérkőzés nagy része ugyanis teljes mértékben nélkülözte az izgalmakat, csak két gyengélkedő támadósor szenvedett a pályán, mi pedig a tévé előtt. Egyedül a védelmek korrekt teljesítménye, illetve a szoros eredmény miatt lehetett ébren végigbírni a találkozót, aminek a lezárása aztán remekre sikerült.
A Chargers ugyanis 20-17-re vezetett a Steelers ellen, amikor alig több mint két és fél perc volt hátra a meccsből. (Ennél lehetett volna nagyjából húsz másodperccel több is az órán, de a döntő drive-ot megelőző kickoff után valamiért elfelejtették azt megállítani.) Nem volt tehát sok ideje a Pittsburgh-nek, hogy a saját 20 yardosáról végigmenjen a pályán, és legalább egy mezőnygóllal a hosszabbítást kiharcolja. Michael Vick azonban remekül vezette csapatát, az ellenfél célterülete egyre közeledett, öt másodperccel a vége előtt pedig egészen a Chargers egyyardosáig jutott a vendég gárda.
Ennyi idő alatt egy, maximum két villámgyors passzt lehet megereszteni, vagy semmit nem kockáztatva egy field goalt rúgva egyenlíteni. A Steelers azonban mindent feltett egy lapra, futójátékot választott a csapat, ráadásul abból is a wildcatet. Ilyen felállásban a futó helyezkedik a center mögött, és azonnal ő kapja a labdát, nem az irányító. Ezúttal Le’Veon Bell volt az, akinek feldobták a snapet, a running back pedig még ebben a kiélezetett helyzetben is nyugodt tudott maradni, türelmesen megvárta a blokkokat, egészen higgadtan lépet át a földön fekvőkön, és nyújtotta be a labdát a célterületre.
Azt nem mondhatnánk, hogy túl sokon múlott volna ez a touchdown, amivel aztán a Steelers 24-20-ra megnyerte a Chargers elleni hétfő esti rangadót. Óriásit kockáztatott ezzel a játékhívással a Pittsburgh, hiszen ha a labda csak egy leheletnyivel később éri el a vonalat, Bell térde már leért volna a földre, és mi is a Chargers kiváló goal line védekezését dicsérnénk ebben a cikkben. Megint bizonyosságot nyert ezel, hogy az amerikai fociban tényleg minden milliméter számít.
Bár a meccs lényegi részét az utolsó másodpercek leírásával tulajdonképpen ki is merítettük, azért néhány játékos teljesítményéről érdemes még megemlékezni.
Antonio Gates
Sosem titkoltuk, hogy nagyon bírjuk a veterán tight end játékát, és az eltiltás utáni visszatérésének is örültünk. Bár vártuk, hogy Gates már az első meccsén villant valamit, arra azonban még mi sem számítottunk, hogy ilyen kirobbanó formában történik meg ez a visszatérés. A játékos kilenc elkapással 92 yardot és 2 touchdownt szerzett, és minden tekintetben a Chargers legfőbb támadófegyvere volt a meccsen. Gates ráadásul megszerezte a 100., majd 101. TD-jét karrierje folyamán, aminél többet csupán hat játékos tud felmutatni az NFL történetében. A tight endek közül ráadásul csak egyetlen játékos volt képes elérni ezt a számot, méghozzá a karrierjét 111 hatpontossal befejező Tony Gonzalez.
Michael Vick
Vickről már nem tudunk ugyanilyen szép dolgokat nyilatkozni, ugyanis a Steelers beugró irányítójának a játékát szörnyű volt nézni, és ő volt az első számú felelőse annak, hogy ennyire borzalmas volt a mérkőzés nagy része. A QB megint alig vállalt magára valamit, a dobásai döbbenetesen rosszak voltak, a Steelers szurkolók helyében pedig nagyon erősen koncentrálnánk Big Ben gyógyulására, hátha Gyurcsók József módjára sikerülne valami csodát művelni Roethlisbergerrel. Persze Vicktől ne vegyük el azt, hogy a mérkőzés végéhez közeledve előbb Markus Wheatont találta meg egy 72 yardos touchdown átadással, a mindent eldöntő drive-ban pedig elsősorban egy remek futás miatt jár neki a dicséret.
Le’Veon Bell
A győztes touchdownt is szerző running backről csak nagyon röviden annyit, hogy elképesztő az a türelem, ahogy képes kivárni a tökéletes blokkokat, a bokatörő testcseleit pedig élmény nézni.
Philip Rivers és támadófala
A meccs közvetítésének üdve színfoltja volt, amikor egy kis animáció keretében megnézhettük, hány támadófalemberrel kellett összeismerkednie Philip Rivers-nek az elmúlt években. A statisztika szerint 2011 óta, 68 meccsen, 29 különböző kezdő tagja volt a Chargers O-line-nak, ami a legtöbb a ligában. A fal teljesítményét látva azt feltételezzük, hogy az irányító szívesen összeismerkedne újabb öt játékossal, ha azok végre képesek lennének minimálisan megvédeni őt, ugyanis ez ezúttal is elmaradt.
A Steelers defense
Végezetül emeljük ki a Pittsburgh védelmét is. A Ravens elleni meccs összefoglalójában már szót ejtettünk arról, hogy milyen szépen kezd összeállni ez a defense, amire a mostani találkozó is újabb kiváló példa volt. Nem szeretnénk külön senkit sem méltatni, csupán annyit jegyeznénk meg, hogy Antwon Blake 70 yardos interception return TD-je például nagyon fontos volt ahhoz, hogy a végén egyáltalán lehetősége legyen Belnek arra a wildcatezésre.
