2005. augusztus 29-én a Katrina-hurrikán elérte New Orleans városát. A vihar hatalmas károkat okozott, rengeteg emberéletet követelt és évekre kényszerpályára állította a Saints csapatát is. A korábban pezsgő metrolpolisz katasztrófája sokáig szégyenfolt volt az Amerikai Egyesült Államok történelmében, hiszen sem a helyi, sem az állami vezetés nem állt a helyzet magaslatán az óriási fejetlenségben. Mára azonban egészen másképp tekintünk New Orleansra, a város ugyanis főnixként támadt fel halottaiból. Ennek a feltámadásnak lett az egyik jelképe a Saints, amely 4,5 évvel a katasztrófa után megnyerte története első bajnoki címét. A következő képekkel és sorokkal a szörnyű katasztrófára és az azt követő páratlan erőfeszítésekre emlékezünk.
A Katrina-hurrikán augusztus 23-án ütötte fel a fejét, és a Bahamák térségben alakult ciklonná. Floridát még éppen csak megnyaldosta, de a Mexikói-öböl partvidékén folyamatosan felerősödve már elérte a lehető legmagasabb, 5-ös kategóriát is. Sokáig úgy tűnt, a vihar teljes erővel átsöpör majd New Orleanson, de a város szerencséjére a hurrikán gyengülni kezdett, és csak súrolta a leglakottabb városrészeket.
Mivel azonban nem volt biztos, hogy New Orleans-t milyen erősségű vihar éri el, a város kitelepítését már augusztus 27-én megkezdték. Százezrek hagyták el a metropoliszt, sokan azonban a városban maradtak, mivel vagy nem tudtak hova elköltözni, vagy féltették az értékeiket a fosztogatóktól.
Az evakuálás az utolsó utáni pillanatokig tartott, és Ray Nagin polgármester javaslatára a Superdome is megnyitotta kapuit a menekülők előtt. A több, mint 76 000 néző befogadására képes létesítményben 15 000 embert tudtak kényelmesen elhelyezni. Bár a Superdome sokak életét megmentette, sokan mégis rossz emlékként és az Egyesült Államok sebezhetőségének jelképeként gondolnak a létesítményre, mivel a folyamatos ígéretek ellenére több, mint három napba telt, mire élelmiszer és ivóvíz utánpótlást tudtak juttatni a Saints otthonába.
Augusztus 29-én végül kiderült, azok jártak jól, akik az egymásak sokszor ellentmondó tájékoztatások ellenére is elhagyták a várost, mert bár a Katrina „csak” 280 km/h-órás széllökésekkel csapott le New Orleans-ra (ez jóval gyengébb volt a vártnál), a megemelkedő vízszínt nyomását nem bírták el a tengerszínt alatt fekvő metropolisz gátjai. A védművek szinte azonnal átszakadtak, így a város 85%-a víz alá került. Volt, ahol csak a házak alsó szintjét öntötte el a víz, máshol viszont a 4,5 méteres áradat egészen a tetőre kényszerítette a városban maradókat.
A víz és a szél borzalmas pusztításait csak tetézte, hogy a mentési munkálatok sem álltak a helyzet magaslatán. A városban rekedt túlélők többször is összetűzésbe keveredtek a hivatalos szervekkel, és hamarosan a fosztogatások is megkezdődtek. Ha ez még nem lett volna elég, hamarosan a járványok is megjelentek, még a kolera is felütötte a fejét.
Az áldozatok száma nagyjából 1500-ra tehető. A városban 1,3 millió háztartás maradt áram nélkül, 70 000-en veszítették el a munkahelyüket. A vihar összesen 81 milliárd dolláros kárt okozott, mai napig ez volt a legdrágább természeti katasztrófa az Államokban. Az áldozatok tiszteletére a Katrina nevet soha nem viselheti többé egyetlen hurrikán sem.
Bár a fent látottak után bagatellnek tűnik, de természetesen a Saints csapatát is komolyan érintette a katasztrófa. A gárda kénytelen volt áttenni székhelyét előbb San Joseba (itt játszották az első preseason meccsüket a Raiders ellen), majd San Antonióba (egész évben itt edzettek). Kevesen tudják, de könnyen lehet, hogy a Katrina-hurrikánnak köszönheti New Orleans, hogy a mai napig van NFL csapata. Tom Benson tulajdonos ugyanis 2005 nyarán állítólag aktív tárgyalásokat folytatott többek között San Antonio városával is egy esetleges költözésről, de Albuquerque és Los Angeles is szóba került, mint lehetséges helyszín.
Az első hazai találkozójukat, amire szeptember 18-án került volna a Giants ellen, kénytelenek voltak New Yorkban játszani (27-10-es vereséget szenvedtek). A további mérkőzéseket végül a San Antoniói Alamodome-ban, és az LSU Baton Rouge-i otthonában, a Tiger Stadiumban játszották le. A csapat érthető okokból nem zárt túl jó szezont, 3-13-as mutatójuk a harmadik legrosszabb volt a ligában.
New Olreans azonban páratlan erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a város feltámadjon halottaiból. Ennek köszönhetően 2006. szeptember 25-én a csapat lejátszhatta első hazai meccsét a renovált Superdome-ban, mégpedig az örök rivális, az Atlanta Falcons ellen. A mérkőzésen a később amiotrófiás lakterálszklerózis miatt tolószékbe kényszerülő special teamer, Steve Gleason blokkolt egy puntot, amit Curtis Deloatch hordott vissza TD-re. Ez volt a Saints első hazai pontszerzése a Katrinát követően, ami a hurrikán legyőzésének egyik jelképévé is vált.
A punt blokkolásának pillanatáról Rebirth, vagyis Újjászületés címen szobor is készült, ami a stadion előtt látható. A cím nem véletlen, hiszen a Szentek valóban újjászülettek: 10-6-os szezont zártak, és egészen az NFC döntőig meneteltek. Ott végül a Bears állta útjukat, de a csapat nem adta fel.
2007-ben ugyan becsúszott egy 7-9-es szezon, majd 2008-ban egy 8-8-as, de 2009-ben megállíthatatlanok voltak a Szentek. 13 mérkőzést nyertek zsinórban, és végül csak az utolsó 3 találkozójukon engedtek ki, így zártak 13-3-mal. A rájátszásra aztán újra felpörögtek, és a Cardinals, valamint a Vikings (erre a hosszabbításos találkozóra ki ne emlékezne) ellen is győzni tudtak. A Super Bowlban aztán jött a Colts, és a híres onside kick, amivel a maga oldalára fordította a meccset a New Orleans, és megnyerte története első, és máig egyetlen bajnoki címét.
A város ikonikus utcáján, a Bourbon Streeten, amit négy és fél évvel korábban még víz borított, ünneplő szurkolók hömpölyögtek végig. A Saints ezen az estén nem csak a Colts, de a Katrina fölött is győzelmet aratott. Who Dat?
