„Minden évben 40 yardot sprintelünk Indianapolisban. Miért? Az egyetlen magyarázat erre a kérdésre az, hogy mert mindig is ennyit futottunk.” – dobta fel a témát Matt Birk, aki exjátékosként ma már a ligának dolgozik, mint a játékosok fejlődésért felelős igazgató. A korábbi Vikings és Ravens center úgy gondolja, ideje lenne felülvizsgálni az újoncok erőfelmérőjén elvégzett feladatok hasznosságát, mert szerinte már alaposan eljárt az idő az évtizedek óta változatlan gyakorlatok felett. Birk mindezt az MIT Sloan Sports Analytics konferenciáján mondta el Bostonban, ahol azt is kijelentette, ezt a holtszezont bizottságával arra áldozza, hogy kielemezzék a tavaly lejátszott mérkőzéseket, és megállapítsák, mely gyakorlatok szolgálnak hasznos adatokkal egy-egy pozícióban, és melyek nem. Szerinte ugyanis egy falembernek teljesen fölösleges 40 yardot futnia, hiszen a pályán csak szökőévente egyszer, ha sprintelnek annyit. Az elkapóknak és a defensive backeknek viszont a 60 yard sem lenne sok, hiszen ők gyakran hosszabb útvonalakat futnak, mint a most használatos 40 yard.
Birkkel egy másik előadó, Sean Payton, a Saints vezetőedzője is egyetértett. Szerinte is posztonként kellene meghatározni a feladatokat, és nem csak a drillek terén sürgetné a változást. Elmondása szerint a tudomány rengeteget fejlődött, így a játékosok felépítését is sokkal részletesebben lehetne vizsgálni, de sok kutatást olvasott abban a témában is, hogy ma már csonthosszúságból meg lehet állapítani például, ki alkalmas inkább elkapónak, és ki defensive backnek. Payton szerint új vizsgálatokkal sokkal pontosabb értékeléseket lehetne készíteni az egyes játékosokról.
Mi egyáltalán nem csodálkoznánk, ha a módosítás ötletét az edzők és a játékosmegfigyelők mellett a tulajdonosok is teljes mellszélességgel támogatnák, hiszen így a draftnak sem lenne annyira zsákbamacska hangulata, mint manapság. Mert akármennyire is igyekeznek a megfigyelők, az edzők és a szakértők, számtalanszor láthattuk már, ahogy valaki egyetemi sztárként vagy a combine koronázatlan királyaként, nem találta meg a helyét a profik között, miközben mások hátsó körösként vagy akár draftolatlanul csináltak maguknak szép karriert az NFL-ben. Véleményünk szerint, ezek a sztorik csak színesítik a ligát, de mivel nekünk nem kell dollármilliókat fektetnünk egy-egy tehetségesnek tűnő fiatalba évről-évre, megértjük, ha a tulajok máshogy gondolkodnak. Annyit azonban elmondanánk, hogy ha rajtunk múlna, mi a kutatási eredményektől és a feladat hasznosságától függetlenül megtartanánk a 40 yardos sprintet a jövőben, már csak a hagyománytisztelet kedvéért is. Hiszen évtizedek óta ezt a gyakorlatot várják a legjobban a szurkolók, akik számára a részletesebb vizsgálatok, és a szakma számára összeállított speciális gyakorlatok valószínűleg kevésbé lennének érdekesek, követhetők és látványosak. Márpedig akármilyen jól is megy az NFL-nek az utóbbi években, elsősorban még mindig a nézőket kell kiszolgálni…
