Az élet a legjobb forgatókönyvíró

Szinte napra pontosan két évvel azután, hogy Eric Berryt Hodgkin-limfómával diagnosztizálták, a Chiefs kiváló safetyje visszatért szülővárosába, Atlantába. Mivel a játékosnak nagy álma volt, hogy egyszer pályára léphessen a Georgia Dome-ban, természetesen az egész család ott ült a lelátón a Falcons elleni mérkőzésen, Berry pedig erőt merített a jelenlétükből. Olyannyira, hogy a kansasi védő élete egyik legemlékezetesebb meccsét játszotta a nem gyenge támadósorral bíró Sólymok ellen.

Bár a szerelések és a leütött passzok most nem gyülekeztek szakmányban a neve mellett, Berry gyakorlatilag két megmozdulással megnyerte a találkozót a csapatának. Először az első félidő hajrájában fordított a dolgok menetén egy 37 yardos interception visszahordással, majd a második játékrész végén újra lecsapott. A Falcons éppen 28-27 arányban átvette a vezetést a találkozón, és a mezőnygólnyi különbség reményében 2 pontossal próbálkozott, amikor a safety kiválóan helyezkedve újra elcsente Matt Ryan passzát, és 100 yardot loholt vele az ellenfél célterületéig. Az így szerzett két pont megfordította az állást, és bár ekkor még több mint 4 perc volt hátra a meccsből, a 29-28-as eredmény már nem változott.

Berry természetesen nem volt rest kivinni a labdát az anyukájának a pontszerzést követően, a mérkőzés után pedig őszintén beszélt az érzelmeiről:

„Elmorzsoltam pár könnycseppet a mérkőzés előtt, elmorzsoltam pár könnycseppet a mérkőzés alatt, és elmorzsoltam pár könnycseppet a mérkőzés után is, de azt gondolom, jól tartottam magam. Legutóbb, amikor szezon közben hazatértem, azért jöttem, hogy kemoterápiás kezelést kapjak, most pedig azért, hogy játszhassak egy meccsen, úgyhogy hálás vagyok a lehetőségért. Tudom, hogy büszkének kell lennem egy csomó dologra, amit mások természetesnek vesznek. Ha kapok egy lehetőséget, akkor azt megbecsülöm és próbálom a legtöbbet kihozni belőle. A mérkőzés előtt eszembe jutott, hogy ha megszerzem a labdát, akkor azt anyukámnak adom, hogy adhassak neki valamit. Ez persze nincs egyensúlyban azzal, amit tőle, és édesapámtól kaptam. Nem egy éjszakán át sírtam a vállukon, hogy megértsem, mi is történik velem, ők pedig csak bátorítottak, hogy vissza fogok térni, ugyanúgy fogok játszani, mint azelőtt, és így is lett, mert ők végig támogattak. Én pedig nem tudom ezt nekik eléggé megköszönni, nem tudok olyat tenni, amivel kimutathatnám, mennyire köszönöm nekik, szóval csak igyekszem és próbálkozom.”

Bár szerettük volna itt lezárni a cikket, sajnos nem tehetjük, hiszen Eric Berry kapcsán beszélni kell egy kevésbé érzelmes, ámde sportszakmai szempontból érdekesebb témáról is, mégpedig arról, hogy 2017-re nincs szerződése. A kiváló safety ugyanis erre a szezonra csak franchise taget kapott a Chiefstől, és nem volt rest a vezetőség tudtára adni, hogy ezzel mennyire megbántották. Mindebből persze semmi nem látszott idén a pályán, sőt, a játékost csak még motiváltabbá tette, hogy így bántak vele, az élet pedig nem volt rest megleckéztetni John Dorseyt, a csapat általános igazgatóját. Berry ugyanis eddig sem gyenge karrierje talán legjobb évét futja, vagyis a megtartása most jóval többe fog kerülni, mint ha megpróbáltak volna vele megállapodni a szezont megelőzően. Valahol persze a csapat hozzáállása is érthető, hiszen nem jótékonysági intézményt üzemeltetnek, gazdasági szempontból pedig felelőtlenség lett volna nagy pénzt fizetni egy játékosuknak, aki ugyan remek szezont futott, de mégiscsak egy nagyon súlyos betegségből tért vissza. Mi azért bízunk benne, hogy a történet végül happy enddel ér véget, és a felek meg tudnak egyezni egy olyan kontraktusban, amit aztán Berry meg is szolgál a játékával.