Szombatról vasárnapra virradó éjjel nyilvánosságra hozzák a 2014-2015-ös NFL szezon díjazottjait, előtte azonban népes szerkesztőségünk mindkét tagja véleményt formál arról, hogy szerintünk kik voltak a szezon során a legjobbak az egyes kategóriákban.
Anti Ádám - MVP: J.J. Watt (Houston Texans)
Az alapszakasz végén emlegetett nagy esélyesek (pl. Aaron Rodgers, Tony Romo) közül végül senki nem jutott Super Bowlba, pedig ez mindig befolyásolni szokta a döntnököket abban, hogy kiválasszák az alapszakasz legjobbját. Szerintem itt az ideje, hogy 1971 (Alan Page, Vikings, DT) és 1986 után (Lawrence Taylor, Giants, LB), újra védőjátékos legyen az MVP.
Németh Péter – MVP: J.J. Watt (Houston Texans)
Nagyon bírom RELAX Rodgers-t is, sőt azt gondolom, hogy hivatalosan ő fogja majd megkapni a legértékesebb játékosnak járó díjat, ami véleményem szerint a Texans védőjét illetné meg. Rengetegszer méltattuk a szezon folyamán Wattot, úgyhogy részletekbe nem is bocsátkoznék, egyszerűen, ha ez a defense teljesítmény nem elég egy MVP címre, akkor soha többet nem lesz már védőé ez a díj. Persze ki tudja, lehet, hogy Watt jövőre még ennél is jobb lesz, hiszen most tervez venni egy kis házikót az erdőben a semmi közepén, hogy az offseason során csak az edzésre koncentrálhasson. Hihetetlen játékos…
Anti Ádám – Az év támadója: Aaron Rodgers (Green Bay Packers)
Ha az MVP J.J. Watt, akkor Aaron Rodgers nálam megérdemli az OPoY díjat, annak ellenére is, hogy a szezon végére (alighanem sérülése miatt) erősen visszaesett, és idegenbeli játéka is hagyott némi kívánnivalót maga után. Tony Romo és DeMarco Murray neve azért nem merült fel nálam, mert akkor inkább öt részre törném a díjat, és odaadnám a támadófal tagjainak.
Németh Péter - Az év támadója: Aaron Rodgers (Green Bay Packers)
Bár az MVP címet nem neki adnám, de támadó oldalon nincs kérdés, ez bizony Rodgers éve volt. 38 TD mellett csupán 5 alkalommal dobott interceptiont, hazai pályán ráadásul egyszer sem, 112,2-es irányító mutatóval zárta az évet, ami egészen kiváló teljesítmény.
Anti Ádám – Az év védője: Justin Houston (Kansas City Chiefs)
J.J. Watt megérdemelné az év védője díjat is, de sosem voltam híve annak, hogy egy embert túldekoráljunk, mások meg semmit se kapjanak, amikor szintén nagy szezonjuk volt. Éppen ezért én Justin Houstonnak adnám az elismerést, aki csak fél sackkel maradt el Michael Strahan NFL rekordjától.
Németh Péter – Az év védője: Justin Houston (Kansas City Chiefs)
Minden szezon úgy indul, hogy féltáv környékén akad egy-egy játékos, aki jó eséllyel pályázik arra, hogy megdöntse Michael Strahan sack-rekordját. Aztán ahogy fogynak a meccsek, úgy lesz egyre egyértelműbb, hogy ez a csúcsdöntés megint nem fog megtörténni. Idén Justin Houston kellemes meglepetésre majdnem letaszította a trónról Strahant, igaz az utolsó fordulóban összekapart négy sack nagyon kellett ahhoz, hogy csak fél zsákolásnyi legyen végül a lemaradás. A 22 sack így is zseniális, nálam jár az év védője cím.
Anti Ádám – Az év visszatérője: Jeremy Maclin (Philadelphia Eagles)
Ezt a díjat azóta nem tudom komolyan venni, amióta olyanok is megkaphatják, akik nem sérülésből jöttek vissza, hanem csak egyszerűen egy gyenge szezon után produkáltak valami nagyot (lásd például Philip Rivers-t tavaly). A díjat Rob Gronkowski fogja kapni, teljesen megérdemelten, de én szívem szerint Jeremy Maclinnek adnám. Maclin tavaly nyáron nem írta alá az elé tett szerződést azért, hogy idén nagy pénzért játszhasson, és második térdszalag szakadásából karrierje legjobb évével tért vissza úgy, hogy két borzasztó szezont futó irányító is dobált neki.
Németh Péter – Az év visszatérője: Rolando McClain (Dallas Cowboys)
Az offseason során mélységes döbbenettel olvastam, hogy a Cowboys képes volt draftpicket adni egy többszörösen visszavonult játékosért. Persze értettem én, hogy csak egy hátsó körös választási jog volt, aztán meg még az is kiderült, hogy igazából azt is csak akkor kell átküldeni Baltimore-ba, ha McClain valamilyen csoda folytán beválna, mégis nettó baromságnak tartottam az egészet. Bár a linebacker az idény második felében már nem volt olyan kiemelkedő, mint eleinte, de én neki adom az év visszatérője címet amolyan bocsánatkérés gyanánt a súlyos tévedésemért.
Anti Ádám – Az év újonc támadója: Odell Beckham Jr. (New York Giants)
Egész évben azt hajtogattam, hogy Beckham nem lehet az év támadó újonca, mert kihagyta az első négy meccset, de ha teljesítményét leosztom 12 forduló helyett 16 játékhétre, a 91 elkapás, 1305 yard és 12 TD akkor is elég impresszív ahhoz, hogy más eszembe se jusson.
Németh Péter - Az év újonc támadója: Odell Beckham Jr. (New York Giants)
Kihagyta a felkészülést, nem játszott az első négy fordulóban, mégis a tizedik legtöbb yardot és holtversenyben a negyedik legtöbb TD-t szerezte az idény során. Ez már önmagában elegendő lenne, de a háromujjas elkapásával még nagyobb figyelmet sikerült magára irányítania, és belátom, ezekkel az egykezesekkel engem is kellőképpen lenyűgözött.
Anti Ádám – Az év újonc védője: Aaron Donald (St. Louis Rams)
Khalil Mack, C.J. Mosley és Aaron Donald nagyon közel voltak egymáshoz, bármelyikük nyer majd, szerintem megérdemli. Azért döntöttem Donald mellett, mert az újonc, amikor végre kezdőcsapatba került, hirtelen beindult a Rams elmúlt két évben látott sackgyára, és ez szerintem nem lehet véletlen.
Németh Péter - Az év újonc védője: Chris Borland (San Francisco 49ers)
Az Aaron Donald – Khalil Mack – C.J. Mosley hármasból képtelen voltam dönteni, úgyhogy csaltam egy kicsit és olyan védőt választottam, akinek esélye sincs a díjra, mert a szezon második felében kapta meg a lehetőséget, Patrick Willis sérülését követően. Borland 14 meccsen lépett pályára, nyolcszor kezdőként, 108 szerelést, 1 sacket, 5 leütött labdát és 2 interceptiont jegyzett, és akkor a lábtechnikájáról még egy szót se ejtettem.
Anti Ádám - Az év edzője: Bruce Arians (Arizona Cardinals)
Akartam egy meglepőt húzni Chuck Paganóval, aki évről évre egyre közelebb lép a hőn áhított címhez, de aztán eszembe jutott, hogy itt az alapszakasz számít igazán, a Colts pedig nem nagyon győzött le jó csapatot a szezonban, sőt… Viszont a Colts korábbi segédedzője, Bruce Arians továbbra is remekel a posztján Arizonában. Alighanem egyetlen csapat sem viselte volna ilyen jól kulcsjátékosai elvesztését, és bár előre lehetett tudni, hogy a szezon végére kipukkadnak, a lehető legtovább állták a sarat, amiben szerintem nagyban közrejátszott, hogy Arians tartani tudta a lelket az egyre elbizonytalanodó játékosokban.
Németh Péter - Az év edzője: Bruce Arians (Arizona Cardinals)
Kidőlt Carson Palmer, és én egy forintot sem tettem volna arra, hogy a Cardinals rájátszásba jut. Kidőlt Drew Stanton és szent meggyőződésem volt, hogy ezzel az Arizonának most már tényleg vége. Végül aztán Ryan Lindley is elég volt ahhoz, hogy a csapat megmérettesse magát a playoffban, és bár ott már újabb bravúrt nem sikerült végrehajtani, de a 11-5-ös alapszakasz mérleg az én szememben már egyértelműen az a kategória.
