Bár az új extrapont-rendszer felett csak akkor mondhatunk ítéletet, ha már láttuk működés közben, nehéz elképzelni, hogy a módosításoknak köszönhetően ne válna izgalmasabbá a játék. Nem csak azért, mert 33 yardról gyakrabban hibáznak a rúgók, mint 20-ról, de azért is, mert a blokkolásokból szerzett labdákkal a védelmek is növelhetik pontjaik számát, a szinte alibivé silányult falmunka pedig újra beindulhat majd ezeknél a játékoknál.
Persze nem várható el, hogy egy ilyen apróbb módosítás majd körömrágóssá tesz minden mérkőzést, de mai szemmel visszanézve, az NFL-t éppen az ilyen apró lépések tették azzá a rendkívül összetett és izgalmas sporttá, amilyennek ma ismerjük. Ennek apropóján elkezdtünk utánanézni, hogy az elmúlt több mint 100 évben milyen – utólag remeknek mondható – szabálymódosítások történtek az NFL-ben. A Bleacher Report oldalán találtunk is egy színes összefoglalót még 2011-ből, és bár egy-két méltatott előírás azóta is módosult, a cikk szerintünk még mindig kiválóan alkalmas arra, hogy egy kis ráncfelvarrással kivonatoljuk nektek. Lássuk hát a listát:
Pénzfeldobás
Kevesen tudják, de 2008-ig a pénzfeldobást nyerő csapat nem választhatott a labda elrúgása és fogadása között, hanem automatikusan megnyerte az első támadás jogát (persze csak ha a sepcial team nem vesztette el a játékszert). 2008 óta viszont azok a csapatok, amelyek erős védelemmel rendelkeznek, és megnyerik a pénzfeldobást, nyugodtan dönthetnek a disznóbőr elrúgása mellett, hogy aztán egy esetleg three and outtal már a mérkőzés elején demoralizálják az ellenfelet.
Nincs véletlen facemask
Szintén 2008 óta nincs lehetősége a bíróknak mérlegelni, hogy a sisakrács érintése véletlenül vagy szándékosan történt – mindkettőért 15 yardos büntetés jár, ha a zebrák észlelik. Korábban a véletlennek ítélt rácsfogásért csak 5 yard járt, és a bírók szubjektív döntésére volt bízva, hogy a másodperc törtrésze alatt lezajló mozdulatról megállapítsák, volt-e mögötte szándékosság. Ha elfogadjuk, hogy a liga mindenáron szeretné csökkenteni a pályán előforduló nyak- és fejsérülések számát, akkor ezzel a szabálymódosítással sem lehet vitatkozni.
Póznák helye
Aki látott már mérkőzést, vagy archív felvételt 1974 előttről, annak bizonyára nem mondunk újat, ha eláruljuk, hogy korábban a mezőnygólokhoz használatos póznák nem a pálya alapvonala mentén, hanem a gólvonalon helyezkedtek el. Mai szemmel szinte érthetetlen, hogy hogyan lehetett több mint 70 évig olyan sérülésveszélyes helyre leásni a villát tartó oszlopot, de hát a megszokás nagy úr...
A második wild card csapat
1978 óta két csapat is bejuthat a rájátszásba csoportgyőzelem nélkül. Ma már logikusnak tűnik ez a szabály, de akkoriban konferenciánként csak három divíziója volt az NFL-nek, vagyis a második szabadkártyás résztvevő azt jelentette, hogy a ligának a jól megszokott 8 csapatos playoff-rendszert kellett felborítania a szabálymódosítás kedvéért. Így alakult ki a wild-card round, amelynek keretében a két konferencia két legjobb mutatóval bíró, nem csoportgyőztes csapata úgymond bemérkőzött a playoffba, hogy onnantól kezdve az egyszerű nyolcas táblán menetelhessen tovább a divízógyőztesek ellen. Később aztán volt, hogy már három wild card csapat is bejuthatott a playoffba, de a liga 32 csapatosra bővülésével kialakult a négy csoport, és a helyzet 2002-ben beállt a mai formájába. Idén sok szó esett arról, hogy ismét szükség lenne a playoff feltételek módosítására, de aztán ez a téma elsikkadt, amit mi például nem bánunk annyira – szerintünk elég a 12 gárda januárra.
Nevek a mezeken
Alighanem sokkal kisebb sztárkultusz övezné ma az NFL játékosokat, ha a liga 1970-ben nem dönt úgy, hogy nem csak a számokat, de a neveket is kötelezően felvasaltatja a mezekre. Akkoriban talán még nem is gondoltak rá, hogy ez később mekkora bevételt hozhat majd a merchendisingnak köszönhetően, sokkal inkább tűnik logikus motivációnak az, hogy a nézők könnyebben tudják azonosítani az egyre bővülő keretek játékosait. Emellett az sem volt utolsó szempont, hogy a ma is sok csapat által használt szögletes számok nem voltak olyan könnyen megkülönböztethetőek. Egy apró gyűrődés a sokat gyötört szerelésen például bármikor csinálhatott a 88-asból 83-ast.
Hosszabbítás
Az amerikaiak számára gyakran visszatérő humorforrás, hogy az európai sportok többségében elfogadott a döntetlen eredmény. A tengerentúlon viszont ki nem állhatják az ilyenfajta megalkuvást, ezért is igyekeznek mindig győztest hirdetni. Az NFL 1941 óta nem hagyja, hogy egy playoffmeccs döntetlennel érjen véget (vagyis nincs újrajátszás), 1974 óta pedig már az alapszakaszban, sőt, az előszezonban is bevezette a hosszabbítás fogalmát. A hirtelen halál mikéntje aztán nagyon sok kritikát kapott az utóbbi időben, hiszen korábban az első pontszerzés döntött. 2010-ben azonban először a playoffban, majd 2012-ben az alapszakaszban is változtattak a kiíráson. Ma már csak akkor nem támadhat vissza az először védekezésre kényszerített csapat, ha az ellenfél az első támadósorozatból TD-t szerez, vagy éppen pont a védelem tesz fel először pontokat valamilyen formában (visszahordott TD, safety). Ez a módosítás az amerikaiak szerint is jó ötlet volt, és talán mi, európaiak is igazságosabbnak tartjuk.
2 pontos kísérlet
Erről a pontszerzési lehetőségről sok szó esett az utóbbi napokban, hiszen az extrapont szabály módosításának egyik nem titkolt célja, hogy több legyen a két pontos kísérlet az NFL-ben. Nos, mi nem várunk drámai növekedést, de ettől még remek ötletnek tartjuk, hogy 1994-ben az NFL átvette a korábban felszámolt rivális liga, az USFL egyik nagy újítását, a 2 pontos kísérletet.
Personal foul
Tulajdonképpen csak 1980 óta nem megengedett, hogy a védők letépjék a támadók fejét. Na jó, ne túlozzunk: a szabály úgy szól, hogy tilos a fej és a nyak ütése, illetve az abba való csimpaszkodás. Elhisszük, hogy vannak olyan adrenalinhuszárok, akik szívesebben látnák, amint full kontakt küzdelem folyik a pályán, de nekik inkább a ketrecharcot javasoljuk. Többek között ennek a szabálynak köszönhető, hogy ma már sokkal kevesebb a súlyos sérülés a pályán, és hogy előtérbe került a támadófutball.
Horse collar tackle
2005 óta nem csak a fej tájékán nem lehet szerelni, de a horse collar nevet viselő nyakvédőnél fogva sem szabad lerántani az ellenfelet. A gyakran így szerelő dallasi safety nyomán Roy Williams-szabálynak is keresztelt újításra azért volt szükség, mert rengeteg térsérülés származott abból, hogy az irányváltáshoz kitámaszkodó, vagy csak egyszerűen letapadt lábú játékosokat hátrafelé lerántották.
Előre fumble
1978-ban a Raiders úgy nyert meccset a Chargers ellen, hogy egy stripsack következtében az irányítójuk elvesztette a labdát, a játékszert összeszedni próbáló futó pedig még tovább lökte azt, mígnem a tight end rávetődött az endzone-ban, meccset eldöntő TD-t szerezve ezzel. A labda 24 yardot haladt előre, miközben nem birtokolta senki. A szabályalkotóknak ez persze nem tetszett, ezért 1979-ben bevezették, hogy a félidők utolsó két percében, illetve a negyedik kísérleteknél csak az szedheti össze a fumble során előre haladó labdát, aki azt elvesztette. Ha bárki más gyűjti be a játékszert korábban birtokló gárda tagjai közül, akkor a labda halottá válik, és oda kell letenni, ahol azt a fumble-t vétő játékos elvesztette. Első olvasatra talán kicsit bonyolult a megfogalmazás, de a lényeg, hogy a szabály logikus.
Halott labda
1955 óta létezik az a szabály, miszerint a labda halottá válik, ha egy játékos a tenyerek és a lábfejek kivételével bármely más testrészével érinti a földet. Ez egy rendkívül fontos módosítás volt, hiszen ennek köszönhető, hogy ma nem gyepálják addig a labdát birtokló játékost, míg az el nem veszíti a disznóbőrt, vagy nem válik mozgásképtelenné. El sem tudjuk képzelni, milyen lehetett egy meccs akkoriban, amikor még nem létezett ez a kitétel, de az biztos, hogy a labdát birtokló játékosok nem csak a goal line, de sokszor az oldalvonal felé is úgy sprinteltek, mint ha az életükért futnának. Mert tulajdonképpen tényleg azt tették...
Végtelen csere
A régi idők támadó és védő poszton is bevethető sztárjait nem annak köszönhettük, hogy akkoriban mindenki polihisztor volt. Sokkal inkább annak, hogy nem lehetett minden poszton cserélni a támadósor és a védelem tagjait. 1950 óta azonban szabad a vásár, így a játék sokkal gyorsabbá, látványosabbá és élvezhetőbbé vált. A játékosok a saját posztjuk specialistáivá váltak, kevésbé sérülnek, és sokkal többet tudnak pihenni egy-egy pályára lépés között.
Azonnali visszajátszás
Bár sokak szerint – a lehetőségekhez képest – még mindig kevés dolog nézhető vissza az NFL-ben, más sportágak (pl. gurulós foci) elzárkózását látva örülhetünk, hogy a liga 1999-ben nyitott a videotechnika felé. Sajnos azt nem mondhatjuk, hogy a bevezetés óta bírói hibák nem döntöttek mérkőzések végkimeneteléről, de sok igazságtalan szituációban jól jött az automatikus challenge és az edzők által kezdeményezett visszanézés.
5 yardos kontakt
1978-ban az NFL örökre megváltozott, ugyanis a liga bevezette azt a szabályt, amelynek értelmében a védők csak a line of scrimmage-től legfeljebb 5 yardra jammelhetik a bejelentett elkapókat, utána hozzájuk sem érhetnek, amíg a labda a levegőben van. Tulajdonképpen ez a módosítás nyitott utat a ma ismert passzorientált futballnak. Azáltal, hogy a védők már nem birkózhattak az elkapókkal, felértékelődtek a gyors játékosok, és sokkal látványosabb lett a sportág. Az már más kérdés, hogy a bírók mennyiben alkalmazták jól az illegal contact és pass interference büntetéseket az elmúlt csaknem 40 évben…
Értékesebb TD, kevesebbet érő mezőnygól
Kevesen tudják, de volt olyan időszak az amerikai futball történetében, amikor a mezőnygól többet ért egy TD-nél! A touchdownok értéke 1898 és 1912 között kezdett csak el szépen lassan emelkedni 4 pontról 6-ra, míg 1904 és 1909 között a field goal értéke 5 pontról háromra apadt. A ligaátlaghoz képest alacsony fizetéssel bíró rúgókon kívül ma már alighanem mindenki örül ennek a módosításnak.
Előrepassz
Nem férhet hozzá kétség: az amerikai futball legnagyobb újítása az előrepassz bevezetése volt 1906-ban. A játék talán még ma is a rögbire hajazna, ha ezt a reformot nem húzzák meg annak idején, de a kiteljesedéshez az is kellett, hogy 1933-ban feloldjanak minden korábbi korlátozást, és szabálykönyvbe foglalják: a passzoló játékos bárhová dobhatja a labdát a line of scrimmage-n túl is. Az első feljegyzett előrepasszt egyébként a Massilon nevű csapat irányítója, George Parratt adta Dan Riley-nak 1906. október 27-én, a Benwood és a Moundsville közös csapata ellen. Gondoljunk csak bele, hol lenne például Joe Montana, Dan Marino, Brett Favre, Peyton Manning vagy Tom Brady, ha akkor a szabályalkotók nem ilyen kreatívak…
Azt, hogy az új extrapont szabályt is ezek között a remek újítások között sorolhatjuk-e majd pár év múlva, még nem tudhatjuk, de a véleményetekre már most kíváncsiak vagyunk, ezért indítottunk egy szavazást is a témában, íme:
