New York Giants @ Detroit Lions 14-35
Nagyon simán indult a meccs a Lions számára, igaz nem tudatos akciók, hanem némi improvizáció vezetett oda, hogy Matthew Stafford kétszer is touchdown passzt adott Calvin Johnsonnak. Ezt követően viszont kicsit bealudt a gyors vezetésbe a csapat, a Giants támadójátéka pedig hiába akadozott, a buta detroiti büntetések Eli Manningék malmára hajtották a vizet. A nagyszünetig így is csak a szépítésre volt ideje a New York-i alakulatnak, a túloldalon pedig még egy kihagyott mezőnygólt jegyezhettünk fel.
A harmadik negyedben aztán az Oroszlánok rúgója, Nate Freese kétszer is javítani tudott, majd Matthew Stafford csillogtatta meg futási képességeit is, így megint teljesen egyoldalúvá vált a meccs. Végül persze még egy-egy futott TD belefért az utolsó játékrészbe, de izgalmak igazából már nem nagyon voltak.
A Lions-nál a futójáték a találkozó legvégét leszámítva egyáltalán nem működött, viszont Calvin Johnson 164 yardig és 2 touchdownig, Golden Tate pedig 93 yardig jutott. A tight endeket egyelőre nem nagyon találta meg Stafford, de ez most nem jelentett gondot. A védelemből DeAndre Levy mindenhol ott volt, kiválóan játszott és 10 szerelése mellett még egy interceptiont is összeszedett.
A Giants több yardot haladt előre büntetésekkel az első félidőben, mint támadójátékkal, ráadásul a mérkőzés végéig összesen 197 egységig jutott az együttes a Detroit 417 yardjával szemben. Eli Manning két interceptionnel megint megnyitotta az évet, igaz az első látszólag nem az ő hibája volt, hanem a tight end nem vette észre a játékáthívást. Aminek örülhetnek a csapat szurkolói az az, hogy Jason Pierre-Paul sérülése nem lett komoly és vissza tudott térni a pályára, más pozitívum nem nagyon volt.
San Diego Chargers @ Arizona Cardinals 17-18
Kezdjük azzal, hogy Kurt Warner bekerült a Cardinals halhatatlanjai közé, így a neve ott virít nagy betűkkel a stadionban. Az irányító 2005 és 2009 között öt éven keresztül osztogatta a labdákat Arizonában, 2008-ban ráadásul egészen a Super Bowlig vezette csapatát, igaz a nagydöntőben vereséget szenvedett a Pittsburgh Steelers együttesétől.
A meccset egyik támadósor sem kezdte túl acélosan, gyakorlatilag csak aludtak a csapatok a nagyszünetig. Nagy játékként igazából arra a 63 yardos bombára emlékszünk, amit Carson Palmer Michael Floydnak osztott ki még az első negyed közepén. A pontszerzés igazából a harmadik negyedben indult be, amikor előbb Malcom Floyd elkapott, majd Ryan Matthews futott touchdownjával lépett meg a San Diego. Az utolsó negyedben aztán rákapcsolt a Cardinals is, és Palmer adott két TD-t érő átadást, előbb Stepfan Taylornak, majd John Brownnak, azaz két újonc játékosnak. Mindkét esetben kétpontos kísérletet próbált meg a csapat (az első feleslegesnek tűnt még olyan korán, a második már minden mindegy alapon történt), de egyszer sem jött be a próbálkozás, így alakult ki a végeredmény.
A meccs legszebb megmozdulása Larry Fitzgerald egykezes elkapása volt az end zone-ban, igaz a wide receiver pályán kívül volt már, így nem volt érvényes a játék. A Cardinals-nál egyébként 11 különböző játékosnak volt elkapása a meccsen, ami elég szép szám. A 34 éves Larry Foote jól mutatkozott be, nyolc szerelést jegyezhettünk fel a neve mellé, sőt a mérkőzés végén ő ütött bele Philip Rivers passzába, sikertelen negyedik kísérletet okozva ezzel, ami megpecsételte a Chargers vereségét. A San Diego részéről talán némi meglepetésre a védelem tűnt erősebbnek, míg a támadósor bőven javulásra szorul.
