Carr Marino nyomában

Aki nem nézi évtizedek óta az NFL-t, annak az Oakland Raiders-ről alighanem az állandó sikertelenség és a megmagyarázhatatlanul rossz döntések sorozata jut eszébe. Pedig a kaliforniai franchise annak idején valósággal uralta az NFL-t. Bár bajnoki címből „csak” hármat sikerült begyűjteniük, 1967 és 1986 között például csak négy olyan idény volt, amikor nem szerepeltek a playoffban. Az ezüst-feketék enyhülő dominanciájuk ellenére a kilencvenes és a kétezres évek elején is fel-feltűntek a rájátszásban, 2003 óta viszont januárban az öltözőszekrények kipakolása az egyetlen program a csapatnál. Ráadásul, ami a 13 éves böjtnél is kiábrándítóbb, hogy a gárda még csak egy pozitív mutatóval záródó szezont sem volt képes összehozni 2003 óta.

Ezek után nem csoda, hogy a Fosztogatók minden egyes bíztató szezont produkáló játékosra, és minden javuló tendenciát mutató statisztikára valóságos megváltóként, egy új reménysugárként tekintenek az elmúlt években. Sajnos sokszor kellett már csalódniuk, de a 2012. óta regnáló GM, Reggie McKenzie ténykedései és az utóbbi néhány szezon történései alapján most talán tényleg nem hiába bizakodnak. Ennek egyik ékes bizonyítéka Derek Carr karrierrajtja, akiről eddig is tudtuk, hogy egy rendkívül ígéretes irányító, de most a statisztikusoknak sikerült egy olyan adatot elővenni, amitől még nekünk is leesett az állunk.

Carr ugyanis első két szezonjában összesen 53 TD-passzt osztott ki (21-et az elsőben, 32-t a másodikban), aminél csak Dan Marino jegyzett többet az NFL történetében ennyi mérkőzéssel a háta mögött. Marino még 1983-84-ben állította a fel a máig élő rekordot, akkor Fran Tankerton 1961-62-ben elért, 40 TD-passzos csúcsát adta át a múltnak – nem kis különbséggel. Marino ugyanis az első évben kiosztott 20 hatpontost követően a másodikban akkor NFL-rekordot jelentő 48-at (!) hajított, vagyis összesen 68 köthető a nevéhez az első két évben. A rekordot eddig megközelíteni sem tudták, a legközelebb Peyton Manning és Russell Wilson jártak hozzá 52 átadással. Őket lökte most egy fokkal lejjebb a képzeletbeli dobogón a Raiders fiatal kiválósága.

Ezek után talán nem felelőtlenség kijelenteni, hogy a két éve második körös tehetségként kiválasztott irányító jó úton halad afelé, hogy egyszer majd őt is az NFL korszakos egyéniségei között emlegessék. A kérdés csak az, hogy vajon Carr képes lesz-e többre vinni, mint a Miami legendája. Mint ismeretes, Marino hiába döntögette sorra a rekordokat akkor, amikor a liga még korántsem volt ennyire passzorientált, bajnoki gyűrűt sosem sikerült szereznie. Carr alighanem lemondana az összes egyéni elismerésről, ha 1983 után újra Lombardit nyerne a Fosztogatóknak. De ehhez persze első körben a 13 éve húzódó playoff-átkot kellene végre megtörni. Talán jövőre sikerül...