A meccs hősei – Broncos OL
Legyen szó futásblokkolásról vagy passzblokkolásról, a Denver Broncos támadófala kifogástalanul teljesített tegnap este. A Chargers passrusherei bárhogy is próbálkoztak (például beugrásokkal), nem hogy sackelni, még siettetni sem igazán tudták Peyton Manninget, aki így zavartalanul alkothatott volna - ha akar. A Broncos azonban inkább az órát akarta uralni és Philip Rivers-éket fagyasztani, ezért Manning a vártnál kevesebbet vállalt. Megtehette, hiszen fala a futást is remekül segítette: a Broncos két RB-je, Knowshon Moreno és Montee Ball összesen 134 yardot futott, de ami ennél sokkal fontosabb 13 first downt szereztek, többet, mint a passzjátéknak köszönhetően. Kijár tehát a dicséret Orlando Franklin RT-nek, Louis Vasquez RG-nek, Manny Ramirez C-nek, Zane Beadles LG-nek és Chris Clark LT-nek, hogy név szerint is megemlítsük a szürke eminenciásokat.
'You shall not pass!' - mondja magabiztosan Peyton Manning két Omaha között a Chargers védőinek.
A meccs csalódásai – Mike McCoy és Ken Whisenhunt
Amennyire kijárt a dicséret az edzői stábnak a Bengals elleni meccsért, most annyira megérdemlik a kritikát. Nem tudni persze, hogy mi volt a Chargers eredeti gameplanje támadásban, de az biztos, hogy az eredmény csalódást keltő, a támadóspecialista vezetőedző, Mike McCoy és az offensive coordinator, Ken Whisenhunt pedig leszerepelt tegnap este. A San Diego egész meccsen mindössze 1 futott first downt tudott felmutatni, és könnyen lehet, hogy ha Ryan Matthews és Danny Woodhead nem sérül meg, akkor még most is a középső futásokat erőltetnék a kiürült stadionban. Eközben sikerült 1 azaz 1 passzolt yardot szerezni az első félidőben, egy Pro Bowler irányítóval az AFC egyik legtöbb yardot engedő secondary-je ellen. A negyedik negyedben aztán kapcsoltak, aminek meg is lett az eredménye, hiszen Keenan Allen egyedüli célpontként is képes volt megverni a Broncos védelmét, de akkor már késő volt...
'Akkor most nem passzolunk, mert azzal akár nyerhetnénk is, és akkor engem tuti elvisznek innen valahova vezetőedzőnek.' - mondja a magát San Diegóban otthonosan érző Ken Whisenhunt Philip Riversnek.
A meccs tragikus hőse – Keenan Allen
A Chargers idei nagy felfedezettje gyakorlatilag egyszemélyes támadósorként üzemelt vasárnap este, persze kellett hozzá egy Philip Rivers is, aki a passzokat osztogatta. Allen akkor képes volt magát tisztára játszani, amikor teljesen nyilvánvaló volt, hogy csak neki mehet a labda, és így szerzett összesen hat elkapással 142 yardot és 2 TD-t. Tekintve, hogy az újonc elkapó ebből 123 yardot és két pontszerzést a negyedik negyedben, az utolsó három drive alkalmával tett bele a közösbe, önkéntelenül is felmerült bennünk a kérdés: mi lett volna ha korábban elkezdik használni a tehetséges WR-t? Mert lehet azzal védekezni, hogy azért működött a meccs végén a passz, mert a sok futással közelebb csábították a safety-ket, de a negyedik negyedben, 17 pontos hátrányban nem volt olyan denveri védő, aki ne várta volna a hosszú passzokat. Ezért hiába lett Allen a meccs legjobbja, csapata nem ment vele sokra, így lett belőle nem csak a találkozó, de talán az egész Divisional Round legtragikusabb hőse.
'Itt vagyok!' - mondja Keenan Allen, de senki sem figyel. Se az ellenfél cornerei, se a saját csapttársai...
