Doug Marrone a Jaguars új vezetőedzője

A Jaguars két héttel az alapszakasz vége előtt kirúgta vezetőedzőjét, Gus Bradleyt, majd megtette ideiglenes HC-nek a támadófal edzőjét Doug Marrone-t. A szakember a Titans, illetve a Colts elleni meccseken irányította az együttest, amely előbb az idény legjobb mérkőzését lehozva verte meg a Tennessee-t, majd az Indianapolis ellen újabb két jó negyedet produkált a gárda, hogy a maradék kettőben megint teljesen leolvadjon, és elveszítse a találkozót.

Ezt követően záporoztak a lehetséges HC-jelöltek nevei, ahogy az ilyenkor mindenhol szokás, a két legfőbb jelöltnek pedig Tom Coughlin és Mike Smith tűntek, előbbi legutóbb a Giants, utóbbi pedig a Falcons vezetőedzője volt (Smith persze jelenleg Buccaneers DC), de korábban mindketten dolgoztak már Jacksonville-ben. Mellettük persze felmerült a Falcons OC, Kyle Shanahan, a Patriots OC, Josh McDaniels, vagy mondjuk a Patriots DC, Matt Patricia neve.

Ehhez képest az éjszaka folyamán döntés született, a Jaguars Doug Marrone kinevezése mellett döntött, de más változások is történtek a csapat életében:

1. Doug Marrone lett a Jaguars vezetőedzője.

2. Tom Coughlin megkapta az executive vice president of football operations posztot.

3. A general manager, Dave Caldwell szerződését meghosszabbították.

4. Az új vezetőedző megtartja a korábbi edzői stáb nagy részét, köztük a védelmi koordinátort, Todd Washt.

Először is nézzük, mik a nyilvánvaló problémák, aztán ahelyett, hogy egyszerűen csak hülyének titulálnánk mindenkit, aki ezeket a döntéseket meghozta, próbálunk rávilágítani a pozitívumokra is. Haladjunk sorban.

Negatívumok

1. Marrone kinevezése alapvetően nem olyan döntés, amiért a szurkolóknak a kardjukba kell dőlniük, inkább a vezetőség bénázása az, ami kiverheti a biztosítékot. Marrone ugyanis ott volt a csapatnál, Gus Bradley korábbi kirúgásával számottevő meccsszámot lehetett volna adni neki interim HC-ként, így lett volna idő felmérni, hogy tényleg képes-e változást hozni akár a stratégiában, akár a játékosok fejében. Ehhez képest Bradley indokolatlanul sokáig húzta vezetőedzőként, Marrone pedig csak két meccset kapott, amiből semmit nem lehetett leszűrni. Újabb röhejes momentum, hogy annyira nem számoltak a csapatnál Marrone-nal, mint végleges vezetőedző, hogy felbéreltek egy külsős céget arra, hogy segítse a HC-keresést. Ezek után kineveztek egy embert belülről…

2. Tom Coughlin visszacsábítása a csapathoz jó döntés, már csak az a kérdés, hogy mi is az az executive vice president of football operations poszt, mit fog csinálni, és mennyi beleszólása lesz a draftba, a keret kialakításába.

3. Ugyanis az eddigi general manager kontraktusát is kitolták két évvel, így pedig kicsit olyan, mintha két dudást tettek volna egy csárdába a csapatnál, éppen csak más pozíció megnevezéssel. Jelen pillanatban eldönthetetlen, hogyan fognak menni így a dolgok, ki mondja majd ki az utolsó szót, ez pedig előre láthatóan nem vezet majd semmi jóra.

4. Számos védőjátékos (pl.: Jalen Ramsey, Tashaun Gipson, Dante Fowler, Davon House) kritizálta az alapszakasz végeztével a védelem szisztémáját, kiemelve, hogy bizony őket nem jól használták az év során. Nem volt rájuk szabva a defense, rossz volt a séma, majd mindezek ellenére Todd Wash megtarthatja a koordinátori munkáját. Amellett, hogy az edző és a játékosok között ez ellentéteket szülhet, kissé furcsa, hogy egy 3-13-as mérleget követően az edzői stáb nagy része a helyén maradhat. Már csak azért is jót tett volna a változtatás, hogy az új edzők esetleg a győztes mentalitást hozták volna a csapathoz, és nem ugyanazt a csalódásokkal teli idényt élték volna át, mint amit a Jaguars 2016-ban produkált.

Pozitívumok

1. Na de nézzük meg, hogy mibe kapaszkodhat a hitét vesztett Jaguars szurkoló, mert lehet ezt másik oldalról is nézni. Doug Marrone-nal az év meccsét játszotta a Jaguars a Titans ellen, ami önmagában bizakodásra adhat okot. Marrone ráadásul rendelkezik vezetőedzői tapasztalattal, hiszen 2013-ban és 2014-ben a Bills HC-ja volt, ahol egy 6-10-es idény után összehozott egy 9-7-et, majd magától lemondott. A 15-17-es összmérleg nem elképesztően impresszív, de ha hozzátesszük, hogy olyan irányítókkal dolgozott 2013-ban, mint EJ Manuel, Thad Lewis, Jeff Tuel, majd 2014-ben, mint Kyle Orton és EJ Manuel, rögtön más fénytörésbe kerül minden. 2015-ben lehetett látni, hogy Blake Bortles-ben ott motoszkál a franchise QB lehetősége, és lehet remélni, hogy a 2016-os borzalom volt ehhez képest a kisiklás, egy olyan év, amit még rendbe lehet tenni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Marrone egész jól választotta meg maga mellé az edzői stábja tagjait, akkor máris védhetőbb a vezetőedzői kinevezése. 2013-ban például Mike Pettine volt mellette a védelem edzője (innen lett Browns HC), a Bills defense pedig korrektül muzsikált, majd 2014-ben Jim Schwartz irányításával az egyik legjobb volt a ligában.

2. Tom Coughlin érdemeit senkinek sem kell ecsetelni, hiszen a Giants vezetőedzőjeként két Super Bowlt nyert, de a Jaguars is a legeredményesebb időszakát köszönheti azoknak az éveknek, amikor ő volt ott a vezetőedző.

3. Egyébként is kár egy alig pár órás kinevezésnél már a gondokat vizionálni, amikor még rengeteg idő áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a csapatnál letisztázzák kinek mi lesz a feladata. Dave Caldwell general managerként eddig összességében több pozitív dolgot csinált, mint rosszat, ennek bizonyítására elég annyit mondani, hogy a Jaguarst tulajdonképpen mindenki egy tehetséges, fiatal csapatnak gondolja, amit csak gatyába kellene rázni. A GM tehát folytatja a munkáját, csak kap maga mellé némi extra tapasztalatot Coughlin személyében.

4. A legkevésbé megmagyarázható az edzői stáb szinte teljes megtartása, de lehet érvelni azzal, hogy Gus Bradley volt az egészben a büdös tojás. Ezen kívül visszautalhatunk arra a gondolatra, hogy Marrone a Billsnél is korrekt stábot rakott össze, így ha ő bízik Washban és a többiekben, akkor a pozitív gondolkodásba belefér az is, hogy a Jaguars szurkolók bízzanak benne.

Mást amúgy sem tehetnek…