NFL Európában? Nem is olyan régen ez még elképzelhetetlen volt, ám David Beckham és az Adidas házassága óta tudjuk: a lehetetlen nem létezik. 2007 óta rendeznek amerikai profi futballmérkőzéseket az angol fővárosban, így a TD Magazin olvasóihoz is egy lépéssel közelebb került az álom, hogy élőben láthassanak egy NFL-mérkőzést. Szerkesztőségünknek szintén könnyebbséget jelent egy európai mint egy tengerentúli „vakáció”, így a 2013. október 27-ei Jaguars-49ers mérkőzést élőben tekinthettük meg.
Aki járt már Londonban (Angliában), az tudhatja, hogy a szigetországiak szinte mindent fordítva csinálnak, mint ahogy azt mi, európaiak megszokhattuk: fordított a közlekedés iránya, a villany le- és felkapcsolása (vagy fel- és lekapcsolása?), a metrószerelvény pedig mindig abból az irányból érkezik, ahonnan biztosan nem várjuk, és még napestig sorolhatnánk. Tehát aki ezeket a – számunkra szokatlan – dolgokat megszokja, biztosan jól érzi majd magát az általában esős, de egész évben kellemes időjárású Londonban. Hát még ha amerikaifutball-mérkőzést is rendeznek a Wembleyben!
Az 1923-ban épült, 2007-ben felújított ultramodern stadionhoz – amelyben Anglia eddigi történetének egyetlen labdarúgó-világbajnoki címét nyerte még 1966-ban – a Wembley Central metrómegállónál kell leszállniuk a mérkőzésre igyekvőknek, s minket még az sem tántorított el a tömegközlekedés használatától, hogy egyetlen napijegy majdnem 7 fontba, azaz közel 2500 forintba kerül. (Igaz, a taxizás még drágább.) A Wembley Central megállótól kb. 15 perc sétára esik a stadion, ám az amerikaifutball-őrültek akár a Peyton Manning mezszámával azonos számú 18-as busszal is eljuthatnak a céljukig.
Esetünkben már a Wembleyhez közeli Ealing Road is megtelt a tojásfociért rajongókkal, akik meglepő módon nem csak 49ers- és Jaguars-szerelésben pompáztak. Szinte tapintható volt, hogy minden Londonban tartózkodó fanatikus (a mérkőzés miatt idelátogató amerikai turistától kezdve a külföldi munkavállalóig) meg akarja mutatni, hogy melyik amerikaifoci-csapatért dobog a szíve. A stadionhoz közeledve (az időnként eleredő eső ellenére) már éreztük a karneváli hangulatot, s a szervezők is kitettek magukért, mivel igazi focifaluvá varázsolták a Wembley környékét. Volt itt minden, mint a vásárban, épp csak a céllövölde hiányzott: ajándéktárgyak, éttermek, kifőzdék, mini amerikaifoci-pálya, csinos cheerleaderek, miközben a színpadon az angol Dévényi Tibi bácsi kérdezgette a rajongókat, hogy melyik országból érkeztek. Eközben persze a jegyüzérek is előkerültek, akik meglepő módon nagyon ráfaragtak a korai jegyvásárlással. Szinte minden szurkoló előre megvette a belépőket, így ők is kénytelenek voltak azokat ár alatt árulni, csak hogy szabaduljanak tőlük. Kíváncsiságból mi is megkérdeztük, hogy milyen áron vennék át a 65 fontos ticketünket, de a számunkra megfizethetetlen (copyright: Visa-reklám) élményhez vezető út náluk csak 10 fontot ért.
A stadion előtt nem mindennapi figurákkal találkozhattunk: összebarátkoztunk négy angol, aranyásónak öltözött (a 49ers kabalafigurája – a szerk.) San Francisco-rajongóval, akiknek a vezetőjük már 25 éve rajong az amerikai fociért, és aki a fiának is továbbadta a szenvedélyét. (Voltak olyan kedvesek, és pózoltak egyet a TD Magazinnal a kezükben.) Később belebotlottunk egy fiatal amerikai házaspárba is, akik Londonban töltötték a nászútjukat, és esküvői szerelésben nézték végig a mérkőzést, valamint megismertünk öt skót srácot is, akik tojáslabdát dobálva melegítettek a meccsre és egyaránt rajonganak a Glasgow Rangers labdarúgó-csapatáért és az amerikai futballért.
