Hihetetlen mérkőzésen, hosszabbítás után 23-20-ra nyerte meg a negyedik forduló nyitómeccsét a Ravens. Nem volt ez egy elképesztően magas színvonalú találkozó, sokkal inkább azt mondhatjuk, hogy mindkét csapat igyekezett megverni saját magát, ami végül a Steelers-nek sikerült. Változatos, rengeteg fordulatot hozó összecsapást láthatott, aki éjjel fent maradt, nézzük meg mik voltak ennek a meccsnek a tanulságai.
Josh Scobee a bűnbak
A Jaguars-tól igazolt kicker lábában ott volt a Pittsburgh győzelme, de a Steelers fanok nagy bánatára benne is maradt. Scobee ugyan a meccs elején két mezőnygólt értékesített, de azok sem voltak meggyőző kísérletek, kulcsfontosságú pillanatokban azonban kettőt is kihagyott, ami csapata vesztét okozta. Érthető, hogy most mindenki az ő fejét követeli, hiszen tényleg nagy szerepe volt abban, hogy a hazaiak elbukják ezt a rangadót, és az sem lenne meglepő, ha a kickernek útilaput kötne a talpára a Steelers. Scobee ezen a meccsen a tökéletes bűnbak, azonban óriási hiba lenne ezt a vereséget egy személyben az ő nyakába varrni, még ha érthető is ez a reakció.
Csapatként veszített a Steelers
Számos egyéb oka van ugyanis annak, hogy elbukott a Pittsburgh. Kezdhetjük mondjuk Michael Vickkel, aki 124 yardot és egy touchdownt passzolt a meccsen. Félreértés ne essék, nem gondoljuk, hogy a beugró QB-nak kellett volna brillíroznia, főleg mivel egy teljes hét sem állt rendelkezésre arra, hogy felkészüljön a meccsre. Nem tudjuk, hogy Vick választotta minden esetben a biztonsági játékot, vagy az edzők nem bíztak igazán benne, de a mérkőzés folyamán gyakorlatilag egyetlen kockázatos passzt sem vállalt be, csak pötyögtette a biztonsági játékokat, 124 passzolt yarddal pedig nem nagyon lehet meccset nyerni a mai NFL-ben. Főleg abban az esetben, ha van egy Antonio Brown a csapatban, aki fél lábbal, hátrakötött kézzel is képes elkapni a labdákat, de négy negyed alatt csak 25 elkapott yarddal állt, amit a ráadásban tornázott fel 42-re, ennyi pedig elég is volt ahhoz, hogy csapata legeredményesebb elkapója legyen. Ilyen passzjátékkal mások ellen sem lehet majd mérkőzést nyerni.
Vick teljesen limitált használata mellett az edzői döntések egyébként is megkérdőjelezhetőek voltak a Steelers-nél. Rossz ütemben, rossz játékokkal megpróbált negyedik kísérletek, valamint a második félidőben teljesen leeresztő offense is Mike Tomlinék számlájára írható. A nagyszünetben 13-7-re vezetett a Steelers, majd egy labdaszerzésnek hála a harmadik negyedben 20-7-re nőtt a hazaiak előnye, ezt követően viszont szinte nem volt támadójátéka a csapatnak, egyedül Le’Veon Bell dicsérhető, aki 129 egységgel zárt, és 29 meccs után az első futó volt, aki legalább száz yardot szerzett a Ravens ellen.
A defense összekapta magát
Ki kell azonban emelni a Pittsburgh védelmét, ugyanis kiváló munkát végzett ez a csapategység. A szezon nyitómeccse előtt eléggé leírtuk a Pittsburgh védelmét, és itt most idéznénk az akkor leírtakat: „Összességében kijelenthető, ami pár éve még elképzelhetetlen volt Pittsburgh-ben: a defense nem nagyon fog meccseket nyerni a csapatnak. Durván fog hangzani, de amíg Roethlisbergerék bírják a tempót támadóoldalon, addig lehet veszélyes ez a mostani Steelers.”
A helyzet az, hogy ez a D a múlt héten hat ponton tartotta a Rams-t, ezzel gyakorlatilag megnyerve a meccset, most pedig több elit teljesítményt is láthattunk tőlük. Cameron Heyward például megállíthatatlan volt (7 szerelés, 1 sack, 1 kiharcolt fumble), de Stephon Tuitt is kitett magáért (10 tackle, 1 sack), hogy a semmiből feltűnő Ross Cockrellről ne is beszéljünk (1 interception, 1 összeszedett fumble). A Pittsburgh defense tehát kezd összeállni, amire szükség is lesz Big Ben hiányában.
A Ravens köszöni szépen
Bár a meccset a Baltimore nyerte meg, róluk esik most kevesebb szó, ami annak köszönhető, hogy nehéz belőni mennyit is ér ez a csapat. Összességében a Broncos ellen is meccsben voltak, múlt héten a Bengals-t is majdnem megtréfálták, most pedig nyerni is sikerült végre. Az 1-3-as mérleg sokkal biztatóbb, mint a 0-4, ráadásul most a Browns, majd a 49ers lesz a következő két ellenfél, így akár 3-3 is lehet még ebből. A rájátszás szerintünk mindentől függetlenül nem reális a csapat számára, de itt is érdemes azért kiemelni egy-két dolgot.
Először is ott az elkapó helyzet, ami óriási probléma Baltimore-ban. Steve Smith-t ezúttal egész jól sikerült kikapcsolni a játékból, aki aztán össze is szedett egy kisebb sérülést, más pedig nem nagyon tudta átvenni a helyét. Kamar Aiken ugyan öt elkapással szerzett 77 yardot és 1 TD-t, de a meccs összképe alapján kijelentető, hogy sürgősen kell találni Smith mellé egy megbízható célpontot, mert ez így nagyon kevés.
Justin Forsett ezúttal kihúzta a csávából a Hollókat, ugyanis az elmúlt három hét teljesítményét alaposan felülmúlva 150 futott yardig jutott, ami őszinte kalapemelést érdemel. Nem hittük volna, hogy ez a feltámadás épp most jön el tőle, de óriási szerepe volt ebben a győzelemben.
Végezetül pedig visszakanyarodva a cikk eleji kicker kérdéshez, Scobee hibái azért is nagyítódtak fel ennyire, mert a Ravens részéről Justin Tucker biztos lábbal rúgott. A játékos háromból három kísérletét értékesítette, kettőt a negyedik negyedben, egyet a hosszabbításban, tehát pont azt tette hozzá a Baltimore teljesítményéhez, amit Scobee elvett a Steelers-éből. Ennyiben tehát tényleg leegyszerűsíthető ez a meccs arra, hogy egy kickerrel jobb volt az éjjel a Ravens.
