Biztos nagyon népszerű lenne, ha azt írnánk, hogy az év meccsét játszotta egymással a Packers és a Seahawks az NFC döntőjében, de mi igazából három és fél negyed szenvedést, majd egy szerencsét sem nélkülöző elképesztő fordítást láttunk csupán. A találkozó utolsó 10 percét nem cserélnénk el semmiért, ez kétségtelen, de aki a többit nem nézi meg, nem veszít semmit sem. A meccset egyébként hosszabbítás után a Seattle 28-22-re nyerte, így a Green Bay-től búcsúzunk, a címvédő pedig ismét bejutott a Super Bowlba. Lássuk hogyan:
A Sajtfejűek támadásával indult a meccs, de a drive végén Richard Sherman az end zone-ban húzott le egy interceptiont, így ekkor azt hittük, hogy a momentum a Seahawks oldalára került már rögtön az elején. Hamar jött azonban Russell Wilson első eladott labdája is, de a Packers képtelen volt kihasználni a kiváló mezőnypozíciót és csak mezőnygólt szerzett a vendég csapat. A kickoffból jött az újabb eladott labda, ezúttal egy fumble formájában, de a Sajtfejűek megint képtelenek voltak bejutni a célterületre, így csak újabb három ponttal nőtt a Packers előnye.
Az első negyed utolsó támadássorozata aztán végre meghozta az áttörést a Green Bay számára, és a saját 44 yardosról már sikerült akkora lendületet venni, hogy Aaron Rodgers megtalálja Randall Cobbot az end zone-ban. Így telt el tehát az első játékrész: igazából a Packers is sokat bénázott, mert már három TD-nyi is lehetett volna a gárda előnye, de így is megvolt a 13-0-s vezetés, miközben a Seahawks-t csak azért vettük észre, hogy a pályán van, mert voltak eladott labdák, valamint egy egész jó védelem. A helyzet nem sokat változott már a nagyszünetig, a vendégek feltettek egy újabb field goalt a táblára, majd Wilson – Rodgers – Wilson sorrendben még jött három újabb interception.
Az első félidőt követően igazából a tavalyi Super Bowl képe rémlett fel bennünk, amikor az addig kiválóan menetelő Broncos teljesen lefagyott a Seahawks ellen. Most úgy tűnt, hogy a Seattle lesz a szenvedő fél, igaz itt most nagy különbséget jelentett, hogy a Packers – elnézést a kifejezésért – nem végezte ki ellenfelét. Rossz színvonalú, rengeteg hibával tarkított első két negyedet láthattunk, aminek a végén 16-0-ra vezetett a Green Bay.
Úgy tűnt a szünet sem rázta fel a csapatokat, hiszen két villámgyors punttal folytatódott a meccs. Aztán a Seahawks egy kicsit megemberelte magát, de a 19 yardos vonalon aztán elakadt a csapat támadása, de így legalább egy mezőnygólra lehetősége nyílt a hazaiaknak. A gárda azonban kockáztatott és bevállalt egy trükkös játékot, ami aztán be is jött, így az egészen hihetetlen Jon Ryan – Garry Gilliam összjátékkal szerzett hat plusz egy pontot a Seahawks.
Sajnos a várt áttörés azonban ezután is elmaradt, és megint oda-vissza puntoltak a csapatok, sőt a Packers növelte tovább az előnyét egy újabb mezőnygóllal. A támadósorok továbbra sem voltak képesek yardokat szerezni, kezdtük borzasztóan elunni a meccset, és már alig több mint öt perc volt csupán az órán, amikor Wilson megdobta negyedik interceptionjét is. Ezt ezúttal Morgan Burnett szedte össze, és nem állt neki hősködni, hanem nagyon okosan lefeküdt a földre, garantálva a labdaszerzést a Green Bay-nek.
A kinti Seahawks szurkolók egy részének nagyjából ekkor lett elege a meccsből, és jó néhányan fogták magukat és kivonultak a stadionból. Ezt a hozzáállást innen Magyarországról nagyon nehéz megérteni, mi bármilyen amerikai foci meccsre kijuthatnánk, akkor a találkozó vége után még a stadion kiürülését is megvárnánk, csak nehogy lemaradjunk valamiről. Így aztán arra a tényre, hogy a távozó drukkerek nem láthatták csapatuk óriási fordítását, csak annyit tudunk mondani, hogy…
Na de vissza a meccshez, amit igazából innentől érdemes megnézni, amikor már csak öt perc van hátra a negyedik negyedből. A Packers már korábban sem erőltette nagyon a támadást, hiszen egy drive-val az interception előtt is csak a futás – futás – passz stratégiát választották. A megszerzett labda után annyiban változott a helyzet, hogy három Eddie Lacy próbálkozás és két Seahawks időkérés után puntolt a gárda. 3:52-nél kapta vissza a labdát a Seahawks, 2:13-nál pedig már meg is volt Russell Wilson futott touchdownja. Ezt követően a teljesen egyértelmű onside kick Brandon Bostick bénázása miatt nagy szerencsével került a Seattle-höz.
A hazaiak ekkor megint ellentmondást nem tűrően mentek át az Packers védelmén, és Marshawn Lynch futott touchdownjával 20-19-re fordították meg az állást. Ha a szerencse a Seahawks mellett volt az onside kicknél, akkor a sikeres két pontosnál egyenesen hatalmas mákja volt a csapatnak.
Ekkor azonban még közel másfél perc maradt az órán, így a Sajtfejűek előtt is megnyílt az út az ellentámadásra. Touchdownt végül már nem sikerült elérni, de egy 48 yardos Mason Crosby mezőnygóllal megvolt az egyenlítés, így következhetett a hosszabbítás. A pénzfeldobást a Seahawks nyerte, szépen haladt is előre a csapat, majd egy 35 yardos Wilson – Jermaine Kearse összjátékkal TD-t és győzelmet szerzett a Seattle. Kearse katasztrofális meccset hozott össze, a felé dobott labdákból interceptionök lettek, de a végén egyetlen megmozdulás elég volt ahhoz, hogy minden jóvátegyen.
A hosszabbítás szabályait most megint sokan elkezdték szidni, de szerintünk nincs ezzel semmi gond, meg lehetett volna nyerni a meccset a rendes játékidőben, vagy akár meg is lehetett volna állítani a Seahawks támadását akár nulla, akár három pontért, és akkor még Aaron Rodgers is pályára léphetett volna, és megpróbálhatta volna megnyerni a meccset a Sajtfejűeknek. Ez azonban nem történt meg, így a Packers kiesett, míg a Seahawks a tavalyi győzelme után visszatérhet a döntőbe és megpróbálhatja megvédeni címét.
