Azok után, hogy Eric Berry, a Chiefs Hodgkin-limfómával kezelt safety-je 8 hónappal a megbetegedés diagnosztizálását követően tegnap visszatért a pályára, az éjjel megtartotta első sajtótájékoztatóját is. A tehetséges játékos szüleivel érkezett a sajtóeseményre, és mindenekelőtt megköszönte azt a sok szeretetet és támogatást, amit az egész környezetétől kapott. Külön kiemelte, hogy mennyire hálás a sajtónak, amiért tiszteletben tartották a nehéz helyzetét, és nem zaklatták azért, hogy első kézből kapjanak információt róla. Talán ennek köszönhető, hogy a játékos már az elején leszögezte, bátran lehet tőle kérdezni, mindenre válaszolni fog. Angolul tudó (és több mint 5 perc szabadidővel bíró) olvasóinknak figyelmébe ajánljuk a teljes interjú szövegét, mert a játékos értékes gondolatokat osztott meg a betegség elleni harcról, de azért igyekszünk mi is összefoglalni a legfontosabb, legérdekesebb részleteket:
Az egész interjú mottója lehetne az a mondat, amit Berry a hozzáállásáról megfogalmazott: „Fear nothing, attack everything.” – vagyis: „Nem félni semmitől, támadni mindent.” Persze idő kellett ahhoz, hogy eljusson idáig. Mint elmondta, voltak olyan napok – nem is kevés – amikor már az külön feladatot jelentett, hogy legyen kedve és energiája kikelni az ágyból. Esténként pedig ugyanennek a jelenségnek az inverzével találkozott: egyszerűen nem mert elaludni, mert attól félt, sosem ébred fel többet. Ebből az állapotból végül egy édesapjával történt beszélgetés zökkentette ki. Berry őszintén bevallotta, fél óráig csak sírt a reggeliző asztalnál, mire édesapja levette a terhet a válláról. Elmondta neki, hogy hiába várja most tőle mindenki azt, hogy erős maradjon, nem kell mindig erősnek lennie. Legyen dühös, ha dühös, és szomorú, ha szomorú. Csak az a fontos, hogy mindig túl tudjon lendülni ezeken az érzéseken, és visszatérjen a legfontosabb feladatához, a gyógyuláshoz. Ekkor megértette, hogy ezt a harcot csak úgy nyerheti meg, ha napról napra vívja meg, és bár a kemoterápia testileg-lelkileg megviselte, fejben már sokkal könnyebb volt elhinnie, hogy végül győzni fog.
A lelki nehézséget leginkább az jelentette, hogy a kemoterápia alatt is folytatta az edzéseket (ameddig bírta, később már az egyetlen célja annyi volt, hogy minden nap le tudjon nyomni 5 fekvőtámaszt), de folyamatosan szembesülnie kellett azzal, hogy egyre kevesebbet bír. Berry szerencsére humoros kedvében volt, így azt is megjegyezte, hogy focistaként mindig halálra edzette magát, de az, hogy most tudta, szó szerint belehalhat, egészen más fénytörést adott a dolgoknak. Emellett szintén nem volt könnyű betartania a napi három étkezést, mivel a kemoterápia mellékhatásaként étvágya sem volt, és az ételek ízét sem érezte igazán. Mindent elmond azonban arról, hogy Berry a betegség közben is csak a visszatérésben gondolkodott, hogy az edzőtáborba 1 kilóval nehezebben érkezett, mint az ideális súlya.
A játékos ugyanakkor azt is elmondta, még igencsak rozsdásnak érzi magát, és bár már edz, ez nem jelenti azt, hogy rögtön a régi Berry-t láthatjuk majd a Chiefs edzőtáborában. Az viszont biztos, hogy mire újra a kezdőben láthatjuk, taktikailag sokkal képzettebb lesz, mivel elmondása szerint a meetingekhez való hozzáállása változott a legtöbbet a betegség hatására. A kiváló safety ugyanis bevallotta, mindig is a pályán érezte otthonosan magát, a csapatmegbeszéléseken, elméleti edzéseken nem volt valami szorgalmas diák. Most viszont, hogy a betegség hatására elkezdett kiélvezni minden pillanatot, már nem csak figyel, de jegyzetel is ezeken az alkalmakon. Ezen a válaszon egyébként alaposan meglepődtünk, mert Berry-t eddig is remek futball IQ-val rendelkező játékosnak tartottuk, és azt gondoltuk, a betegség legyőzése inkább valamiféle plusz fizikai erőt vagy legyőzhetetlenség-érzést kölcsönöz majd neki. De hát ezért kell ilyen tanulságos interjúkat olvasni...
A játékos a sok érdekesség mellett persze leginkább a köszönetnyilvánításra helyezte a hangsúlyt. Mindenekelőtt a csapat edzői stábját dicsérte, amiért követték az orvosi vizsgálati protokollt, hiába nem láttak a röntgenen semmit. Az MRI ugyanis egészen más eredményt hozott, és a játékos talán ennek köszönheti most az életét. Emellett persze Berry a család és a barátok mellett a csapatnak, az edzőknek és a szurkolóknak, sőt az egész NFL-es közösségnek is megköszönte a támogatást. Mint elmondta, tisztában volt vele, hogy a környezete sincs könnyű helyzetben, hiszen sokan nem tudták eldönteni, mivel segítenek, ha felhívják, meglátogatják, vagy inkább hagyják pihenni és gyógyulni. Persze így is rengeteg látogatója volt, nem csak Andy Reid, de a fél edzői stáb leugrott hozzá Georgiába. Emellett Justin Houston, Sean Smith és Alex Smith is meglátogatta, sőt, még a Colts vezetőedzője, Chuck Pagano is smsezett vele, hogy segítse a biopsziára való felkészülést. Mindezt az összefogást látva, talán érthetőbb, miért fogalmazott úgy a játékos, hogy bár az elmúlt 8 hónap olyan volt, mint a hullámvasút, semmiért sem cserélné el az élményeket, amelyekkel gazdagabb lett...
