Tom Brady karrierje 200. alapszakasz mérkőzését játszotta csütörtök este, és talán ő maga sem gondolta volna, hogy ennyire meg kell majd izzadnia az első hat fordulóban fékezett habzáson pezsgő Jets ellen. A New York azonban megkegyelmezett a nézőknek, és hat borzasztóan egyoldalú csütörtök esti rangadó után megemberelte magát, így egy egészen élvezhető csoportrangadót sikerült a pályára rittyenteniük a feleknek.
Pedig az első jelek nem voltak túl bíztatóak, ugyanis alig másfél perc alatt már meg is szerezte a vezetést a hazai pályán játszó Patriots, miután Shane Vereenre nem jutott ember az oldalvonal mellett. Tény, hogy a futók nem gyakran bukkannak fel labda nélkül 49 yard mélyen, de ez nem menti fel a magát csúnyán elváltó Jets secondary-t. Vereen egyébként elkapókat megszégyenítő vetődéssel húzta le a hosszú passzt, nem akármilyen mozdulat volt ez az RB-től. Ezután viszont a Jets pillanatai következtek. A két Chris, Ivory és Johnson ugyanis egyszerűen szétfutották a Patriots védelmét, csakhogy az endzone torkában már besűrűsödött a pálya, és elfogyott a tudomány a vendégeknél. Az első Jets drive-ban ugyan Geno Smith még adott egy szép TD-passzt Jeremy Kerleynek, de a pontszerzést a bírók egy holding miatt annullálták, így maradt a mezőnygól, csakúgy, mint a következő 2 Jets támadásnál. A védők ugyanis leradírozták a bostoni offense-t, így a New York többször is esélyt kapott, hogy akár komolyabb előnyre is szert tegyen, de a drive-okat, hol büntetések, hol fontos dropok miatt rendre a rúgó, Nick Folk zárta le. Már 9-7-re a Jets vezetett, amikor a Pats végre megrázta magát, és egy szépen összerakott támadósorozat végén ismét Shane Vereen volt Brady célpontja, igaz, most csak 3 yarddal volt mélyebben, mint a line of scrimmage. A félidő végéig már csak egy gyors field goal váltás történt, így 17-12-re vezetett a hazai alakulat, de mivel a Jets kezdhette a második játékrészt, szerettünk volna bízni a szoros folytatásban.
Szerencsére nem kellett csalódnunk, ugyanis a második félidőt jól kezdte a New York, és végre képesek voltak TD-vel befejezni egy támadósorozatot: Chris Ivory vetődött be 1 yardról, aki kicsit meg is sérült az akrobatikus mozdulat közben, de később visszatért, és folytatta a Pats védelmének terrorizálását. 17-19-re vezetett ekkor a Jets, de Gostkowski rögtön a következő drive-ban visszavette a vezetést egy mezőnygóllal, és sokáig úgy tűnt, ezzel mára vége is volt a támadófocinak. A vendégek hol benyelt sackek, hol büntetések miatt nem tudtak összerakni egy normális drive-ot, a Pats oldalán pedig Julian Edelman ejtett el mindent, amit csak felé dobtak.
A fordulat aztán 10 perccel a vége előtt érkezett: Brady egy rövid punt után a Jets térfeléről indulhatott, és három first downnal meg is oldotta a helyzetet. A TD-passzt ezúttal azonban nem Shane Vereennek, hanem Danny Amendolának lőtte oda, ez sem volt csúnya elkapás a slot recievertől. 27-19.
Geno Smithnek adott volt a szitu: 7 és fél perc alatt kellett egy game winning drive-ot vezetnie, sikeres kétpontos kísérlettel. Az idén sokat kritizált fiatal QB pedig nem is teljesített rosszul: alig 5 perc alatt végigvezette a csapatot a pályán, egy létfontosságú 3. kísérletnél pedig 10 yardos TD-passzt adott Jeff Cumberlandnek, a tight endnek. A két pontos kísérlet azonban nem jött már össze. Annak ellenére, hogy egész nap szépen ment a futás, 2 yardról passzt hívtak a vendégek, Smith pedig nagyon pontatlanul ívelte fel a labdát Jace Amarónak.
Jöhetett tehát az onside kick, amelyet azonban a New England kaparintott meg. First downt viszont nem sikerült összehozniuk, így egy perccel a vége előtt a saját 10 yardosán visszakapta labdát a Jets. Mivel a Patriots annyira tartott a hosszú passztól, hogy mindenkit felküldött gyakorlatilag az endzone-ig, Geno Smith könnyedén lecheckdownolt középre a futóknak, akiknek 10-15 yard mélyen még arra is volt idejük, hogy kifussanak az oldalvonalon kívülre, megállítva az órát. Így jutott el a Jets 8 másodperccel a vége előtt a 40 yardos vonalig, ami azt jelentette, hogy Nick Folknak 58 yardról kellett volna bevágnia a labdát. Mivel a Jets kickere egész nap jól rúgta a távoli field goalokat, a hazaiak alaposan leizzadtak, de a mindent eldöntő pillanatban Chris Jones blokkolta a rúgást, így drámai végjátékban megmenekült a Pats.
Összefoglalva tehát: hiába futott több mint 200 yardot a Jets, és hiába tett meg 100 yarddal többet idegenben, mint a hazai pályán játszó Patriots, be kellett érnie a szimpatikus vesztes szerepével. Mi pedig köszönjük mindkét csapatnak, hogy végre sikerült összehozniuk egy nézhető mérkőzést csütörtökre, így a hetedik fordulóra már nagyon ideje volt!
Zárásként íme a gifen is a döntő pillanat:
