A Bills elkapója távolugrásban szeretett volna kijutni az olimpiára, de formán kívül teljesített az amerikai válogatón.
Kisebb meglepetésre nem jutott ki az olimpiára Marquise Goodwin, a Bills elkapója, aki távolugrásban szerette volna képviselni hazáját az ötkarikás játékokon. Hiába kötődött ugyanis a játékos nevéhez az idei két legnagyobb ugrás (8,45 és 8,42 méter) a világon, és hiába állt az előkelő 5. helyen az éves ranglistán, a szereplésről egyetlen verseny, az amerikai válogató döntött – mégpedig nem az ő javára.
A hétvégén az oregoni Eugene-ban összesen 24-en mérték össze erejüket, hogy eldöntsék, ki az a 3 versenyző, aki az Egyesült Államokból ott lehet Rióban. Goodwin önbizalommal telve érkezett, azonban már a szombati selejtezőben is látszott, hogy ez nem az ő hétvégéje: 7,82 méteres eredményével 12. helyen, vagyis utolsóként jutott a döntőbe. A Bills elkapóját viszont nem törte le a gyenge kezdés, azzal bíztatta magát, hogy 4 éve a londoni kvalifikációt is így kezdte, aztán mégis meglett a kvóta. Csakhogy ezúttal a vasárnapi döntő sem sikerült sokkal jobban...
Goodwin ugyan három alkalommal is képes volt 8 méter fölött ugrani, de a legjobbjának számító 825 cm csak a 7. helyre volt elég a fináléban. Elmondása szerint egy kisebb combhajlító húzódás is hátráltatta a versenyen, ezért sem tudta megközelíteni az idei rekordját. Pedig ha megugrotta volna... A 845 cm ugyanis éppen elég lett volna a kvalifikációhoz, sőt, szerencsésebb esetben még a 8,42-is. Mert bár a 2,9-es hátszél mellett 8,59 métert repülő Jeffery Hendersont, illetve az idei legjobb elismert ugrást (8,58 méter; hátszél az elfogadott 2 m/sec-es értéken belül) produkáló Jarrion Lawsont nem tudta volna megszorongatni, a harmadik helyre odaférhetett volna. A dobogó legalsó fokára ugyanis Will Claye és Marquise Dandy állhattak fel 842 centivel, kettejük között pedig a hátszél mértéke döntött utóbbi javára. A londoni olimpián ebben a számban bronzérmes Claye ugyanis 5 m/s-es hátszél mellett rugaszkodott el, Dandyt viszont csak 1,6-os erősségű fuvallat segítette, így ő mehet Rióba.
Goodwin érthetően csalódott volt a versenyt követően, hiszen rengeteget fejlődött az utóbbi egy évben, és ha nem egyetlen verseny döntött volna a kijutásról, aligha maradt volna le a Brazíliába tartó gépről. Így viszont kénytelen lesz beletörődni, hogy idén nem tud javítani a 2012-ben, még egyetemistaként elért olimpiai 10. helyén, de ez nem jelenti azt, hogy lemondott az ötkarikás álmokról. „Ki tudja? Ha Isten ad egy lehetőséget, élni fogok vele.” – válaszolta arra a riporteri kérdésre, hogy megpróbálkozik-e a 2020-as olimpiával.
Mivel Goodwin akkor még mindig csak 29 éves lesz, erre minden esélye megvan – persze csak akkor, ha nem törik össze a futballpályán. A „repülő bölény” azonban nem fél ettől, és már alig várja a buffalói edzőtábort. Addig ugyan még van egy-két előre lekötött távolugró versenye, amiket nem szeretne kihagyni, de július 30-tól ismét csak a focira koncentrál. Reméljük, nagyobb sikerrel, mint eddig, ugyanis a 3 idény alatt felmutatott 349 yard és 3 TD nem túl veretes teljesítmény egy olyan szuperatlétától, aki egy first downt akár ugorva is meg tudna tenni...
Mi mindenesetre gratulálunk Goodwinnek, hiszen nem lehet könnyű megosztani az energiákat, és egy országos 7. hely is szép teljesítmény ahhoz képest, hogy mindössze egy éve döntötte el, hogy ismét elkezd atletizálni a profi futball mellett.
