Ryan Tannehill szezonja valószínűleg véget ért.
Az utolsó cserkész című klasszikus akciófilm nyitójelenete ugorhatott be azoknak, akik tegnap a Dolphins és a Cardinals találkozója mellett tették le a voksukat, ugyanis brutális csapadékmennyiség zúdult Miamira. A különbség mindössze annyi volt, hogy ezt a mérkőzést még világosban játszották, szóval nem voltak reflektorok előtt szakadó esőt bemutató vágóképek, és szerencsére lövöldözni sem kezdett el senki a játéktéren.
Ryan Tannehillnek azonban így is végzetes volt a mérkőzés, a Dolphins irányítója ugyanis brutális térdsérülést szenvedett Calais Campbell szerencsétlen sackelési kísérlete alkalmával. Az alábbi linkre csak erősebb idegzetű olvasóink kattintsanak. Nézni is rossz, merre áll a térde, de csak így válik érthetővé, miért vetettünk keresztet Tannehill szezonjára, miközben a csapat szerint "csak" meghúzódott az elülső és oldalsó keresztszalagja, így még műtétre sem lesz szüksége.
A sérülést okozó Calais Campbell egyébként nem először érkezett irányítóra térd alatt karrierje során, de ebben az esetben szerintünk vétlen volt, hiszen Branden Albert, a Dolphins bal tackle-je lökte őt hátulról. Mindemellett az sem jött jól, hogy Tannehill lába az esőtől elmélyült talajban jobban letapadt, így esélye sem volt ellépni a rázuhanó védő elől. Mondani sem kell, a QB kiválása sokkolta a Delfineket, akik addig az ítéletidő ellenére is jól használták ki a passzjáték adta lehetőségeket. Tannehill például már 3 TD-átadásnál tartott, mikor megsérült, igaz, volt egy ilyen dobása is, mínusz 21 yardért:
Szerencsére a sérült irányítót pótolni próbáló Matt Moore nem mutatott be hasonlót, ugyanakkor hasznára sem nagyon tudott lenni a csapatának, miközben a Pintyek – többek között az idei 13. meccsén is 100 scrimmage yard fölé jutó David Johnsonnak köszönhetően - feltámadtak. Csakhogy hiába zárkóztak, a körülményekhez nehezen alkalmazkodó arizonai rúgó, Chandler Catanzaro extrapontját a Dolphins visszahordta két pontra, így maradt a 8 pontos hazai előny. 3 perccel a meccs vége előtt viszont újra sikerült TD-t szerezni a vendégeknek, ráadásul a 2 pontos kísérlet is összejött, így Matt Moore-ra várt a feladat, hogy csodát tegyen 23-23-as állásnál.
A 2011 óta csak óralepörgető jelleggel pályára küldött csereirányító pedig varázsolt: két sikeres átadással biztosan értékesíthető mezőnygól távolságba vitte azt az Andrew Frankset, aki korábban még sosem lőtt meccset kiegyenlítő vagy eldöntő mezőnygólt profi karrierje során. 21 yardról viszont nehezebb lett volna mellé durrantani, mint betalálni, így a Delfinek – vezéráldozattal ugyan, de – 26-23 arányban megnyerték a találkozót, és 8-5-ös mérlegükkel továbbra is tapadnak az azonos mutatóval álló, és az utolsó szabadkártyás helyet jelenleg birtokló Broncosra. Ezzel szemben a Cardinals zsinórban negyedik idegenbeli vereségét könyvelhette el, és bár matematikailag még nem búcsúzott, gyakorlatilag lemondhat a rájátszásról.
