A GQ Magazin kampánya Matt Moore esete után különösen aktuális.
Aki manapság pályára mer lépni az egyre inkább felgyorsuló NFL-ben, azt nem lehet megvádolni azzal, hogy puhány lenne. Pláne nem akkor, ha olyan remek védőjátékosokról beszélünk, akik hétről-hétre csapatuk vezéreként igazolják a keménységüket a ligában. Ezért is érezzük telitalálatnak, hogy az amerikai GQ magazin Malcolm Jenkinst, Cameron Jordant és Charles Johnsont szerepelteti legújabb kisfilmjében, amiben az agyrázkódás veszélyeire igyekeznek felhívni a fiatalok figyelmét.
A három kiválóság a videóban őszintén vall arról, mit éreztek, amikor egy-egy nagyobb ütéssel szembesültek, akár belesérültek, akár nem. Malcolm Jenkins például elárulja, hogy profi karrierje első agyrázkódása után nem igazán érezte rosszul magát, viszont ült a padon, nézte a kivetítőn egy korábbi pontszerzés visszajátszását és elcsodálkozott, mert arra a jelenetre egyáltalán nem is emlékezett. A játékosok nem tagadják, abban nőttek fel, hogy az agyuk csak lelassítja a testüket, ezért amikor gyerekként az edzéseken a földre kerültek, nem nagyon volt lehetőségük mérlegelni, hogy folytassák-e a játékot.
A film tételmondatát Cameron Jordan mondja el, aki felteszi a kérdést: ha egy hivatásos focista nem jön le a pályáról, akkor az őket maga elé példának állító, sokkal kevésbé profi körülmények közt sportoló gyerektől hogyan várhatná el ezt az ember? Charles Johnson egyetért ezzel, hiszen szerinte az NFL-ben eléggé látható, érezhető, hallható, amikor egy nagyobb ütés betalál, de a fiataloknál ez nem feltétlenül van így. Viszont a sérülés, az agyrázkódás ilyenkor is benne lehet a játékban. Szintén közös az említett játékosok gondolkodásában, hogy bár ők fiatalon visszamentek a pályára, a gyereküket már biztosan nem engednék.
Jenkins elmondja, ma már szinte mindig kiszúrja, ha egy csapattársának agyrázkódása van, és amikor szól emiatt az edzőknek, senki sem veszi ezt zokon. És pontosan ide szeretne kilyukadni a kampány is, miszerint fontos, hogy a játékosok – legyen azok profik, egyetemisták vagy középiskolában focizók – ne érezzék szégyennek a sérülést. „Vagyok annyira férfi, hogy ne ártsak a csapatomnak azzal, hogy sérülten játszom. Vagyok annyira férfi, hogy ne hozzam magam olyan helyzetbe, hogy újra megsérülök, mert sérülten játszom. Vagyok annyira férfi, hogy tudjam, hogy ha a családom támogat engem, akkor még jobban támogatnak, ha megsérülök.” - zárja mondanivalóját Charles Johnson.
Bár szerintünk a videó nagyon hasznos üzenetet közvetít, hiteles szereplőktől, alighanem átsiklottunk volna felette, ha a hétvégén nem látjuk Matt Moore és Bud Dupree esetét a Dolphins és a Steelers összecsapásán. Máig nem értjük ugyanis, hogy a Miami irányítója hogyan térhetett vissza a pályára egy játék után, még akkor is, ha egyébként tényleg nem szenvedett agyrázkódást. Azóta kiderült, hogy az eset szerencsére nem csak minket gondolkodtatott el, hanem az NFL-t és a játékosokat tömörítő NFLPA-t is. A két szervezet ugyanis jelezte, vizsgálatot indítottak, annak felderítésére, hogy a Dolphins orvosi stábja helyesen járt-e el az ütést követően.
Moore egyébként azt nyilatkozta, hogy bár az álla és a nyaka fájt az eset után, nem érezte zavartnak magát, így szerinte nem volt agyrázkódása. A pálya széli vizsgálatokról nem beszélt, de ez számunkra csak annyit árul el, hogy nem ütötte meg magát annyira, hogy elfelejtsen gondolkodni, és bemártsa a saját csapatát. Egyébként talán az irányító szavainál is érdekesebb Dupree véleménye, aki szerint tankönyvbe illő, „szupertiszta” ütést mutatott be, és őszintén hiszi, hogy nem fog csekket kapni Roger Goodelltől. Reméljük, erre azért nem fogadott a csapattársaival…
