Sokkal kevésbé volt ez izgalmas epizód, mint az első, de azért panaszkodni így sincs okunk, mert továbbra is bármelyik csapatról bármikor tudnánk nézni ezt a sorozatot, annyira profi az HBO. Rögtön be is kezdtek egy cuttal, ugyanis a fullback Roosevelt Nix-Jones egy pillanat alatt repült a keretből, a csapattársak pedig egymástól tudták meg a hírt, így a drámai alaphang már meg is volt. A többi rookie ennél sokkal nagyobb szerephez jutott, nézzük őket egyesével:
James Stone (center)
A rész egyik legmókásabb jelenete volt, amikor szegény Stone széttárt karokkal igyekezett blokkolni, ami tulajdonképpen a lehetetlen kategóriába tartozik. Hogy erre nyomatékosan felhívják a figyelmét mindenki előtt énekelhette az I believe I can fly-t, hasonló stílusban széttárt karokkal, ami érthetően nagy derültséget okozott.
Marquis Spruill (linebacker)
Az ötödik körös LB-t láthattuk búvárkodni (az epizód legunalmasabb pillanatai voltak), majd amikor a pályán is találkoztunk vele, azonnal megsérült, és egész szezonra kidőlt, amivel tovább gyengült a Falcons linebacker sora.
Ra’Shede Hageman (defensive end)
Őt a második körben választotta ki az Atlanta, de egyelőre közel sem tudja hozni azt a teljesítményt, amit várni lehetne egy ilyen magas picktől. Már az első Hard Knocks részben is csak a szenvedését láthattuk, ami most tovább folytatódott. A gyenge játékát aztán egy kis bunyóval próbálta kompenzálni, ami olyan jól sikerült, hogy ráütött a társ sisakjára, amitől – ha csak könnyebben is - ,de megsérült a csuklója. Okos húzás volt… Annyira persze azért nem szaladnánk előre vele kapcsolatban, amit egy twitter kiírásban olvastunk, miszerint Hageman karrierjének legemlékezetesebb pillanata ez a Hard Knocks lesz.
Prince Shembo (linebacker)
A negyedik körös védőnek egyrészt baromi jó neve van, másrészt úgy tűnik, hogy belőle tényleg lehet egy ígéretes játékos. Láthattunk képeket a csapat Dolphins elleni előszezon meccséről (16-10-re nyert a Falcons), amikor Shembo dirigálja a védelmet, aztán egy sacket is kioszt Seth Lobatónak (Dolphins csere QB). Ami viszont ennél is érdekesebb és pozitívabb volt, az az, amit Sean Weatherspoon mesélt róla. A sérült LB ugyanis elmondta, hogy minden linebackernek megadta a telefonszámát azzal az utasítással, hogy bármikor hívják fel, ha kérdezni szeretnének tőle valamit. Shembo pedig élt is ezzel a lehetőséggel, összeültek Weatherspoonnal, aki mentorálgatta egy kicsit. Szerintünk ez a jó hozzáállás.
Ricardo Allen (cornerback)
Az ötödik körös CB bemutatkozása egyszerűen zseniális volt. Allen ugyanis elmesélte, hogy az újoncok edzésének második napján egy véletlen ütközést az egyik golyója bánta, ami négyszeresére dagadt fel. Minden férfitársunk tudja, hogy milyen alhasi fájdalmakat képes okozni egy jóleső tökönrúgás, na Allen ezt a nap 24 órájában folyamatosan érezte. A beceneve csak Big Balls lett, ki tudja miért… A folytatás már nem volt ilyen szórakoztató, ugyanis a barátnőjével elmentek egy kalandpark-szerű helyre, ahol a magasból kellett lecsúszni, így megtudhattuk, hogy Allen tériszonyos. Legközelebb a preseason meccsen láthattuk viszont, akkor meg olyan homály módon igyekezett szerelni több alkalommal is, hogy már kezdtük azt érezni, hogy az HBO-s szerkesztőknek nincs szívük. Aztán csak bekerült egy szép védekezés is, amit a lelátón helyet foglaló barátnő óriási üvöltözése tett még emlékezetesebbé.
Tyler Starr és Jacques Smith (linebackerek)
A két fiatal LB kapott néhány közös pillanatot. Együtt készültek például a special team edzővel, vagy éppen egyszerre küldték őket pályára az előszezon meccsen. Külön-külön pluszba egy-egy megható és vicces jelenetük is volt. A megható természetesen a családdal való találkozás volt, amit Starr élőben, míg Smith neten keresztül bonyolított le. A vicces rész Starrnál egy misstackle volt, ami után a lelátón ülő fia közölte anyukájával, hogy apa elrontotta a szerelést. Smith részéről azon derültünk, amikor az öltözőben a társak felemlegették neki a múlt heti bunyóját Ryan Schraederrel.
A három legjobb nem-rookie pillanat:
-Ahogy Roddy White és William Moore froclizza egymást, az rendkívül szórakoztató.
-Matt Ryant bárhogy is szidják sokan, igazi vezérnek tűnik. Egy alkalommal bement az elkapók megbeszélésére és tulajdonképpen magára vállalta a felelősséget egy elrontott játék miatt. A másik kiemelkedő pillanata az volt, amikor Roddy White egyik elkapása után Tony Gonzalezéhez hasonlította a mozgást, amit az elkapó bemutatott, majd hangosan közölte, hogy „még mindig szeretlek Tony”.
-A támadófalember, Gabe Carimi már a harmadik csapatát koptatja négy év alatt, pedig első körös pick volt 2011-ben. Keménységére viszont nem lehet panasz, ugyanis az egyik edzésen történt sérülése után már hozták volna a kiskocsit, ami leviszi a pályára, mire ő közölte, hogy hagyják azt a kurva kocsit, tud ő járni.
