A preseason meccsek nem valami izgalmasak már az első három héten sem, a negyedik kör pedig kifejezetten unalmas, köszönhetően annak, hogy a kezdők nagy része ekkor már nem is játszik. Ez persze csak a külső szemlélő, tehát a sima néző számára van így, hiszen a keret többi játékosa ekkor küzd csak igazán a munkájáért. A Hard Knocks utolsó része pontosan erről szólt, hogy milyen megélni az előszezon utolsó hetét, és várni, hogy melyik elrontott mozdulatod vezet majd ahhoz, hogy végül ne kerülj fel a végső 53-as rosterre. Éppen ezért a korábbi részekben már megismert újonc játékosoké volt ismét főszerep, és bár már a hétvége óta pontosan tudtuk, hogy kinek kellett mennie, és ki maradhatott, így is voltak izgalmak bőven.
Jacques Smith (linebacker)
A Titans ellen egy bunyó miatt kiállított játékos másnap külön beszélt Mike Smith-szel és bocsánatot kért felelőtlenségéért, valamint elmondta, hogy ez egyáltalán nem az ő stílusa. Erre a vezetőedző közölte vele, hogy bizony ugyanezt csinálta edzésen is, amin sürgősen változtatnia kell. A linebacker végül engedélyt kért, hogy bocsánatot kérhessen a csapattársaktól is, de ez sem volt elég ahhoz, hogy kereten maradhasson. A practice squadba viszont marasztalták, sőt kiemelték az erejét, viszont a lehiggadás mellett a pass rushon is dolgoznia kell még.
Ricardo Allen (cornerback)
Az ötödik körös cornerbacknek is a practice squad jelentette a végállomást. A Jaguars elleni utolsó előszezon meccsen pedig a kezében volt a labda, ami esetleg az 53-ba kerülést jelenthette volna. Allen azonban elejtette az interceptiont, amit nem véletlenül hangos kiáltással (bár talán a sikítozás jobb szó lenne rá) konstatált. A pálya szélén el is hangzott a kulcsmondat a szájából: „Otthagytam a pénzt a pályán.” Amikor hazaért a rossz hírrel a barátnője próbált lelket önteni belé, majd Allen húzott egyet a konyhában tárolt kis pozitív bölcsességeket tartalmazó üvegből, a pálcán pedig az a mondat állt, hogy „Még a legrosszabb napokon is ott a lehetőség egy kis szórakozásra.”
Geraldo Boldewijn (wide receiver)
Az Amsterdam becenévre hallgató játékos rengeteget fejlődött, egyre jobban belelendült a játékba, de esélye sem volt bizonyítani a Jacksonville ellen, ugyanis egy nappal korábban egy edzésen összeszedett egy sérülést, ami a partvonalon kívülre tette. Így aztán nem is volt választása a csapatnak, Boldewijnnek mennie kellett, de Thomas Dimitroff biztosította őt arról, hogy amikor felgyógyul, lehet esélye visszakerülni a Falcons-hoz.
Tyler Starr (linebacker)
Starr az egyetlen olyan játékos, akinek az első rész óta nyomon követhettük a fejlődését, és rajta is maradt a rosteren. Nagy kérdés volt, hogy ő, vagy Jacques Smith tudja majd kiharcolni magának a helyet, ráadásul a két linebacker időközben össze is barátkozott. Starr végül a barátnőjével sétálgatva kapta a telefont, de őt nem azért hívták, hogy fáradjon be az irodába, hanem egyenesen Mike Smith kereste, hogy bekerül az 53-ba. A játékos nem is nagyon tudott mást mondani, mint hogy „Isten áldja, Mester!”
Pat Angerer (linebacker)
Angerer nem újonc, hanem ötödéves játékos, ráadásul most tűnt fel először a szériában, de ez kellőképpen emlékezetes volt. Vele a rutinja miatt egyébként is kicsit máshogyan beszélt Mike Smith, Thomas Dimitroff pedig azt említette neki, hogy egyszer még edzői oldalon is találkozhatnak. Angerer megköszönte, hogy lehetőséget kapott, elmondása szerint ugyanis egyedül a Falcons kereste meg őt, miután a Colts nem tartott rá igényt.
Minden más:
Természetesen további játékosoknak is távozniuk kellett, de nem az övék volt a főszerep, ezért maradtak ki a felsorolásból. Egyébként az ötödik rész külön kiemelkedően jó arra, hogy bepillantást nyerjünk, hogyan is zajlik az élet egy NFL csapatnál, így ezúttal is javasoljuk, hogy nézzétek meg ezt a kis sorozatot.
Matt Ryan megint csak egy rövidke időre tűnt fel, de ismét bebizonyította, hogy igazi vezére az együttesnek. A fiatal elkapóknak mondta a play nevét, akiknek válaszolniuk kellett, hogy milyen route-ot futnak ilyenkor. Ráadásul még egy kis vicc is kitelt tőle, amikor Roddy White-tól is ugyanígy számon kérte a dolgokat.
Scott Sika a csapatnál a scouting assistant posztot tölti be, és legkevésbé az ő helyébe lépnénk be, ha arról lenne szó, hogy egy NFL gárda ajánlana munkát. Sika ugyanis azért volt felelős, hogy végighívogasson mindenkit, akit ki fognak rúgni, és időpontot egyeztessen velük. Ha ő telefonált valakinek, az jó hírt nem jelenthetett.
Zárásként pedig álljon itt a narrátor gondolata a gyakorlócsapatról: „A practice squad maga az NFL purgatóriuma, ugyanis minden nap be kell öltöznöd, kivéve meccsnapon.”
