A Packers sikeres Hail Mary játéka ezúttal kevés volt, a hosszabbításban Larry Fitzgerald villant.
Ahogy arra számítani lehetett, a playoffban egészen más találkozót hozott össze a Packers és a Cardinals, mint tette azt az alapszakasz során. A végjáték fényében talán nehéz belátni, de le kell szögezni, hogy bizony nagy részint rengeteg hibával tarkított, közepes színvonalú meccset játszottak a felek, bár távol álljon tőlünk a panaszkodás, hiszen egy ilyen fordulatos befejezés mindent feledtet az emberrel.
Az első negyed közepén egyébként a Cardinals szerzett vezetést, méghozzá egy Carson Palmer – Michael Floyd összjátéknak köszönhetően. A támadássorozatban a hazai együttes egy sikeres negyedik kísérletet is megcsinált, szóval bevállalós játékhívással volt 7-0 az állás az Arizona javára. A Packers az első negyedben nem tudott pontokkal válaszolni, viszont a mérkőzés legnagyobb érvénytelen játékát ekkor láthattuk a Sajtfejűektől. Aaron Rodgers egy 51 yardos rakétával kínálta meg Randall Cobbot, aki teljesen hihetetlen módon hátrafelé vetődve, egy kézzel húzta le a labdát. Egymást kioltó büntetések miatt a játék végül nem volt érvényes, Cobb ráadásul a földetérés során tüdősérülést szenvedett, így már nem is tért vissza a pályára.
A második negyedben kis híján tovább nőtt a Green Bay hátránya. Rodgers a red zone-ban adta el a labdát, amit Patrick Peterson kerek száz yardon át hordott vissza touchdownra, ám a vendégek ezúttal szerencsések voltak egy büntetéssel, és a játékvezetők érvénytelenítették a Cardinals játékát. 14-0-s hazai vezetés helyett végül mezőnygóllal 7-3-ra zárkózott a Packers, a nagyszünetig pedig egy újabb hárompontossal már csak 7-6-os hátrányban volt a csapat.
A harmadik negyedben aztán beindult a labdaeladások sora. Rodgers rémesen béna passzát Rashad Johnson szedte le rögtön az első drive-ban, az ellentámadás során pedig Palmer dobta csúnyán túl elkapóját, amit Ha Ha Clinton-Dix köszönt szépen. A gyors turnover váltás után a Green Bay biztonságosabbra vette a figurát, és inkább Eddie Lacy futásaival próbálkozott a csapat. Mindez olyannyira bejött, hogy a running back egyik kísérletével 61 yardot repesztett, majd Rodgers Jeff Janist találta meg TD-re a célterületen belül, amivel át is vette a vezetést a Green Bay.
A meccsbe kicsit bealvó Cardinals-on volt a zárkózás sora, és miközben Carson Palmer rendkívül idegesnek tűnt a pályán, Larry Fitzgerald segítségével azért field goalig eljutott a csapat. Palmer ekkor még megúszta a második interceptionjét, de a következő támadássorozatban már nem kerülte el végzetét. A negyedik negyed elején a Packers tízesén járt már a hazai gárda, az irányító megpróbált az end zone sarkába ívelni, de megremegett a keze, aminek Damarious Randall örülhetett.
Palmer rossz döntései ellenére jobban játszott ekkor az Arizona, de a vezetés és a lélektani fölény a Sajtfejűek oldalán volt. Sam Shields révén ráadásul kis híján ismét labdát csent a Packers, ám az elejtett interception később megbosszulta magát. Kevesebb, mint négy perccel a rendes játékidő vége előtt Palmer passzába beleütöttek, de a felperdülő játékszer éppen Michael Floyd kezében kötött ki, amivel máris 17-13-as előnyben volt a hazai gárda. A Packers támadósora ráadásul ezt követően nem tudott előrehaladni, a negyedik kísérlet sem sikerült, a two minute warningot követően pedig 20-13-ra növelte előnyét a Cardinals.
Egy perc ötven másodperc alatt a saját 14 yardosáról, időkérés nélkül kellett touchdownért támadnia a Packers-nek, ráadásul két rossz passzal és egy sackkel vágott neki a támadássorozatnak a csapat. Megint negyedik kísérletet kellett megpróbálnia a Sajtfejűeknek, ráadásul 20 yardra lett volna szükség egy first downért, csakhogy Rodgers egy sikeres 60 yardos bombát küldött fel Jeff Janis-nek, amivel élt még a remény az egyenlítésre. Egy büntetést majd egy rossz passzt követően egyetlen esélye maradt csupán a vendégeknek, méghozzá egy Hail Mary, és ki ne emlékezne, hogy az alapszakaszban a Lions ellen bejött a csapatnak egy ilyen játék.
A Cardinals ráadásul házhoz ment a pofonért azzal, hogy teljesen érthetetlen módon hét emberrel támadták Rodgers-t, ahelyett, hogy hátrahúzódtak volna az end zone-t védeni. A labda még így is két védő irányába szállt, azonban a felugró Patrick Petersont megelőzte a megint kiváló ütemben feltűnő Jeff Janis, az elkapott touchdownnal és az utána értékesített extra ponttal pedig kiegyenlített a Packers, jöhetett a hosszabbítás.
Az izgalom fokozása érdekében a bírók is kitettek magukért. A pénzfeldobásnál ugyanis az érme nem pördült meg a levegőben, így nem számított, hogy fej vagy írás lett a dobás eredménye (a kezdés joga Susan nővéré és az árváké). A másodszor is feldobott érme már a Cardinals-nak kedvezett, Larry Fitzgerald pedig megint érezte, hogy elő kell lépnie a csapat győzelmének érdekében. A kiváló receiver rögtön az első játékkal egy 75 yardos elkapást mutatott be, majd két play-jel később egy remekül megtervezett shovel passz segítségével az end zone-ba is ő jutatta be a labdát.
Hihetetlen izgalmak és fordulatok után végül a Cardinals 26-20-ra tudott diadalmaskodni, és a következő körben a Seahawks@Panthers meccs győztesével száll majd szembe a csapat a főcsoportdöntőben.
