Peyton Manning 12 perces beszéddel vonult vissza.
Tényleg megtörtént, ezúttal nem csak pletyka volt. Peyton Manning visszavonult, mégpedig egy éppoly klasszikus beszéddel, mint amilyen karriert most maga mögött hagyott. A Denver Broncos sajtótermében tartott ünnepségen az irányító egy előre megírt szöveget olvasott fel, de egy pillanatra sem volt olyan érzése az embernek, mintha megrendezett lett volna a búcsú. A többször meghatódó irányító szép gondolatokat hagyott maga után, és mindenkinek köszönetet mondott.
Manning kezdésnek az első NFL-mérkőzése néhány pillanatát idézte fel, majd nyilvánvalóvá tette mindenki számára, mi az összejövetel apropója: „Van valami különleges a 18 évben. A 18-as egy jó szám. Ma visszavonulok a profi futballtól.” Ezután hosszú köszönetnyilvánítás következett, szülőállamától, Louisianától egészen a Coltsig mindenki kapott a kedves szavakból. A megható pillanatokat vidámabb percek követték. A Sheriff először azzal nevetette meg a jelenlévőket, hogy elárulta, már 17 éve azért szurkol, hogy valaki végre felülmúlja az újoncként dobott interception rekordját. Szerinte Eli-nak sikerült volna, ha rookie szezonjában mind a 16 meccsen pályára lép. Szintén nagy volt a kacagás a sajtóteremben, amikor Manning arról beszélt, hogy a Super Bowl előtt nem merte elmondani a saját lányának, hogy az lesz az utolsó meccse, mert félt, hogy Chris Mortensen és Adam Schefter forrásként használja majd az 5 éves Mosley-t.
Ezután ismét az előtörő érzelmeké lett a főszerep. A legendás 18-as először köszönetet mondott a Denvernek és a csapattársaknak, amiért még egyszer „győzelemre vezettek egy ilyen öreg irányítót”, majd könnyezve a sajtóhoz szólt: „nem kell azon gondolkodnotok, hogy vajon hiányolni fogom-e a futballt, mert abszolút hiányolni fogom.” Manning ezt követően megemlített néhány pillanatot is azok közül, amelyekhez a legtöbb emlék fűzi, például az indianapolisi győzelmi steak-eket, Eli felhívását a csapatbuszról, amikor mindketten végeztek a meccsükkel, illetve a Tom Brady-vel való kézfogásokat. A visszavonuló legenda azonban nem csak a Pats irányítóját, illetve a New England-i szurkolókat méltatta, de a korábbi ellenfelek közül például Ray Lewist, Teddy Bruschit, Brian Urlachert, Brian Dawkinst és Ed Reedet is megemlítette. Szintén szerepelt a beszédben Jeff Fisher, Rex Ryan, Bill Belichick, Monte Kiffin, Wade Phillips, Ron Rivera, Dick LeBeau, Dom Capers, Romeo Crennel és Jim Johnson neve is, mint a legkeményebb védelmi edzőké, akikből valaha fel kellett készülnie. Nem véletlenül mondta el beszéde végéhez közeledve azt a mondatot, amely talán mindennél jobban összefoglalja a karrierjét: „Sokan voltak, akik tehetségesebbek voltak nálam, de senki sem volt felkészültebb, mint én.” Ezután már csak egy bibliai idézet és a búcsú volt hátra: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Nos, én megharcoltam a nemes harcomat, befejeztem a futásomat a futballal és 18 év után eljött az idő. Isten áldjon mindenkit, Isten áldja a futballt.”
Ezek után ugyan mit is mondhatnánk? Isten áldjon Téged is, Sheriff!
Azoknak pedig, akik csak egy kicsit is tudnak angolul, itt a teljes beszéd, amit mindenkinek érdemes végignézni!
