Bármennyire is gyengén kezdte ezt a szezont az Indianapolis, a rájátszásba jutás miatt úgy tűnik nem nagyon kell idegeskednie a csapat szurkolóinak. A Colts-ot ugyanis képtelenek legyőzni a csoportriválisok, ennyi pedig elég is lehet ahhoz, hogy ez a gárda év végén az AFC South első helyén végezzen. Ezúttal a Texans hajtott fejet Chuck Pagano együttese előtt, hiszen az ötödik hét csütörtök esti rangadóját a Colts 27-20 arányban megnyerte. A csapat a Bills és a Jets elleni vereségeket követően egymás után a Titans-t, a Jaguars-t, valamint a Texans-t is legyőzte, ezzel pedig 16 meccsesre növelte a csoportriválisokkal szembeni győzelmi szériáját. Utoljára 2012 decemberében fordult elő, hogy az Indianapolis-t legyűrte valamelyik csoportellenfele, akkor éppen a Houston tudott 29-17-re nyerni, még Andrew Luck újonc szezonjában.
Ezúttal ráadásul az egykori 1/1-es sem kellett a sikerhez, hiszen Matt Hasselbeck a betegsége ellenére is szépen elirányítgatta a csapatot, nem véletlen, hogy a veterán irányító a meccs után szinte a könnyeivel küzdve nyilatkozott, hogy milyen boldog. Hasselbeck mellett Frank Gore is kitett magáért, és 98 futott yarddal és egy TD-vel segítette a Colts-ot, miközben Andre Johnson is felszívta magát volt együttese ellen, és 77 elkapott yarddal és két touchdownnal zárta a meccset. Ki kell még emelnünk Adam Vinatierit is, ugyanis a rúgó két mezőnygólt és három extra pontot is könnyedén értékesített, teljessé téve az „öregek” nagy meccsét. Ez a négy játékos szerezte ugyanis az Indy összes pontját, közülük pedig Gore a legfiatalabb a maga 32 évével.

A meccsen egyébként a Texans sem játszott rosszul, a csapat vereségének szerintünk alapvetően két fő eleme volt. Az egyik az, hogy 13 büntetéssel 125 yardot bukott a gárda, ezek közül ráadásul több is buta hibából adódott. A másik nagy gond a hazaiak védőfalának teljes impotenciája volt. A tegnapi beharangozónknál J.J. Wattot emeltük ki, mint a találkozó első számú vonzerejét, ehhez képest a defensive endet régen láttuk így lenullázni, mint ahogy azt a Colts most tette. Watt összesen két szerelést jegyzett a meccsen, azokat se egyedül csinálta meg, de rajta kívül se volt senki, aki akár csak egy kis nyomást helyezett volna az ellenfél irányítójára. Pedig az Indianapolis támadófala nem a legacélosabb, múlt héten a Jaguars például három sacket is bemutatott, most azonban jár a hatalmas kalapemelés ennek a csapatrésznek is.
Feltétlenül említést kell még tennünk a Texans irányító helyzetéről is. Lassan kezdhet unalmassá válni ez a téma, de nevetséges, amit a Houston edzői stábja művel ebben a kérdésben. Ryan Mallett volt ezúttal is a kezdő, aki igazából a rövid passzokat dobálta a mérkőzés elején, így lett 10 átadásából 7 jó, amikkel 50 yardot haladt a Texans. Az interceptionjénél bár nem volt tökéletes a passz, inkább Arian Foster hibázott, akinek a kezei között átcsúszott a labda. Mallettet aztán bordán fejelték, amiért le kellett jönnie a pályáról, és bár nem tűnt komolynak a sérülése, vissza már nem engedték őt. Jött tehát Hoyer, aki jól játszva 312 yardot és 2 TD-t passzolt, ám a buta eladott labdája végül megpecsételte csapata sorsát.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy szerintünk egyik QB sem jelent jó megoldást a Texans-nak, de ha választanunk kellene, akkor inkább Hoyert játszatnánk. Az viszont nevetséges, hogy Mallett kezd a meccsen, majd semmivel sem indokolható módon lecserélik őt, csak mert egy ütés miatt le kellett jönnie a pályáról egy kis ápolásra. Ha nem bíznak Mallettben, akkor ne ő legyen a kezdő, hanem játsszon Hoyer, de akkor meg őt miért kellett egy meccs után leültetni a padra?! Elképesztő, amit művelnek Houstonban, senkinek nem tesznek jót azzal, hogy képtelenek eldönteni ki is legyen a kezdő irányító. Ennyi idő alatt már választani kellett volna Mallett és Hoyer közül és nem fél meccsekre megadni a bizalmat hol egyiknek, hol másiknak.
Végezetül jöjjön a mérkőzés legnagyobb játéka, a Texans Hail Mary passza a második negyed végéről. A harmadik körben kiválasztott újonc receivernek ez volt élete első elkapása a profik között, a meccset pedig összesen két elkapással, 53 yarddal és 2 TD-vel zárta. Külön kiemelnénk a 28-as számú cornerback Greg Toler munkáját, aki a labdának háttal állva bravúrosan blokkolta ki három társát.

