A Ravens és a Steelers is bemutatott egy-egy fantaszikus goal line megoldást, de a Chiefs „Pufi Tebow passzával” nem versenyezhettek.

Karácsony ide, karácsony oda, fontos mérkőzéseket rendeztek az AFC-ben, hiszen akár olyan forgatókönyv is előállhatott a nap végére, amely során a konferencia összes kiadó helye elkel. Ehhez az kellett, hogy a Steelers legyőzze a Ravenst, az így biztosan playoffba jutó Chiefs pedig elég motivált maradjon a Broncos bedarálásához. Végül pontosan ez történt, de ne rohanjunk ennyire előre! Hiába játszottak ugyanis a csapatok a „Thursday Night Football” égisze alatt, szerencsére inkább vasárnapi, mint csütörtöki formát mutattak, így a találkozók bővelkedtek az emlékezetes jelenetekben.

A Ravens pittsburghi vendégjátéka például egészen biztosan bekerül a klasszikusok közé, de az újranézők azért valószínűleg erősen beletekernek majd a 7-6-os Steelers vezetéssel záródó első félidőbe. Mert bár voltak szép megmozdulások a védelmek és a támadósorok részéről, a második játékrész tükrében legfeljebb a Justin Tucker meghiúsult mezőnygólját fogjuk felemlegetni – amiről ismét nem a Ravens rúgója tehetett. Azok után ugyanis, hogy a Patriots ellen blokkolták egy kísérletét, most a longsnapper és a holder bénázásból lett a baj. Persze a hibát Tucker neve mellé könyvelik, aki amúgy a baltimore-i speciális egység két leolvadása nélkül hibátlan évet futna. Egy figyelmes olvasónk, Balogh Zsolt jelezte, hogy a rúgás végül futókísérletként került a jegyzőkönyvbe, ezúton is köszönjük!

Na, de térjünk rá inkább a második félidőre, amely az utolsó 14 percig szinte csak a Ravensről szólt. A vendégek ugyanis a hatékony futójátéknak, és a védelem két interceptionjének köszönhetően már 20-10-es előnyre is szert tettek, amikor a Steelers végre ébredezni kezdett. Ezután viszont úgy beindult a Le'Veon Bell tolta henger, hogy a hajrában a Ravensnek kellett kapaszkodnia. A Hollók nagyjából 7 perccel a meccs vége előtt, 24-20-as hátrányban kapták meg a labdát, és látszott, hogy eltökélt szándékuk úgy TD-t szerezni, hogy a hazaiaknak már ne legyen idejük válaszolni. A terv egyik része össze is jött, mégpedig nem is akárhogyan: Kyle Juszczyk, a fullback igazolta, hogy miért került be a Pro Bowl keretbe, és a nagy ütések ellenére valahogy talpon maradva bevetődött a labdával az endzone-ba. Ha nem lett volna még 1:19 az órán, valószínűleg ez a játék lett volna a mérkőzés megmozdulása…

Csakhogy 27-24-nél a Steelersnek még volt lehetősége visszatámadni, az egész este láthatatlan Antonio Brown (aki egyébként zsinórban negyedszer is 100 elkapás felett zárt egy szezont, ezzel pedig beállította Marvin Harrison NFL rekordját) pedig a legfontosabb pillanatokban villantotta meg magát. Elkapásainak köszönhetően ugyanis előbb mezőnygól távolságba lopakodott a hazai csapat, majd egy a Space Jam zárójelenetét idéző mozdulattal meg is nyerte a meccset a Pittsburghnek. Hiába kapaszkodott ugyanis a fél Ravens-védelem az elkapó nyakába, képes volt talpon maradni, és valahogy benyújtani a labdát a gólvonal fölé.

Ezzel a remekbeszabott megmozdulással ráadásul a Steelers nem csak a meccset, de a csoportot is megnyerte, míg a Ravens matematikailag is elbúcsúzott. Sőt, az is biztossá vált, hogy a Chiefs az éjszakai meccsének eredményétől függetlenül bent van a playoffban…

A Főnökök viszont ekkor már maximális fordulatszámon égtek, és hiába kapták meg a jó hírt, nem vették le a lábukat a gázról. Ennek pedig a halvány playoff-reményeket dédelgető Denver látta kárát, amely az első pillanattól kezdve nem tudott egyenlő ellenfele lenni a Kansasnek. Az, hogy a címvédő rengeteg hibával játszott támadóoldalon, nem lepett meg senkit, de az, hogy a védelem 484 yardot engedett a Chiefsnek, már némileg váratlanabb fordulatnak mondható. Trevis Kelce 160 elkapott yardjával karrierje legjobb meccsét zárta, de Tyreek Hill sem volt rest újra bizonyítani, hogy mekkora steal volt az idei draft 5. körében. A sok-sok kiváló teljesítményt azonban elhalványította egy megmozdulás, amelyet már az NFL is az év játékának titulált.

Kettő perccel a vége előtt, 27-10-es hazai vezetésnél ugyanis Andy Reid behívta a „Pufi Tebow passz” névre keresztelt trükkjét, és Dontari Poe-t küldte fel irányító posztra. Mivel láttunk már olyat, hogy egy csapat védőfalembert alkalmaz fullbackként, illetve a 160 kilós nose tackle-nek tavaly volt egy futott TD-je is a Chargers ellen, jogosan gondolhattuk, hogy egy érdekes blokkolási sémát vagy egy elhízott vadmacskát (wildcat) látunk majd a pályán, Poe azonban mindenkit sokkolva inkább egy felugrós, 2 yardos TD-passzt adott a tight endnek, Demetrius Harrisnek.

 

A beatwriterek még most is gyűjtik a rekordokat, amiket Poe ezzel felállított, de kettő már biztos: 1982 óta (vagyis amióta a sackeket hivatalosan számon tartják) ő lett az első játékos, aki ugyanabban a szezonban sacket és TD-passzt is jegyez, emellett pedig ő az első védő 1981 óta, aki TD-passzt adott. Poe-nak így már csak az elkapott TD hiányzik a támadórepertoárjából (védőjáték során szerzett hatpontosa egyébként még nincs), hiszen idén hiába jutott be az endzone-ba egy Alex Smith átadást követően, mivel a dobás hátrafelé ment, azt végül futott TD-nek könyvelte el a liga.

A megsemmisítő játék után az extra pont ugyan kimaradt, de a Broncos sem tudott válaszolni, így 33-10-re nyert a Chiefs. Ez egyben azt is jelentette, hogy a címvédő a matematikai esélyét is elvesztette a playoffnak, miközben a Dolphins rájátszás-részvétele is biztossá vált. A Miami 2008 óta először lesz érdekelt a januári jutalomjátékban, de olyan is régen volt, hogy a legutóbbi Super Bowl két résztevője közül egyik se érje el a playoffot: egészen pontosan 2003 óta nem történt ilyen. Az AFC-ben tehát mind a hat kiadó hely elkelt, és már csak az a kérdés, hogy a Denverbe látogató Raiders vagy az alapszakaszt San Diegóban záró Chiefs szerzi meg a csoportgyőzelmet (és ezzel együtt a pihenőhetet) az AFC Westben. Derek Carr sérülése után mi inkább a Főnökökre fogadnánk…

Tetszett a cikk?
Ossza meg ismerőseivel