Évek óta minden holtszezonban téma, hogy Los Angeles újra csapatot kap, de talán még sosem voltunk ilyen közel a költözéshez, mint most. Szinte biztosra vehető, hogy a Chargers, Raiders, Rams trióból két franchise átteszi székhelyét az Angyalok Városába, mint ahogy az is, hogy a költözés 1-2 éven belül lezajlik. Mindezzel persze nem értenek egyet a San Diego-i szurkolók, akik Save Our Bolts néven tömörültek érdekközösségbe, és akiknek igazi helyi legendákat is sikerült maguk mellé állítani.
Shawne Merriman, Dan Fouts, LaDainian Tomlinson és Nick Hardwick neve alighanem azoknak is sokat mond, akik nem a 'Töltőknek' szorítanak, az exjátékosok pedig ezt igyekeznek is kihasználni. Ugyanis nem csak a nevüket adták a kezdeményezéshez, hanem közös cikket jelentettek meg a – kiváló írásai okán általunk igencsak kedvelt – PlayersTribune.com-on, amelyben a maradás mellett érvelnek.
Kezdjük a rangidős Hall of Famer, Dan Fouts szavaival, aki 15 évet játszott San Diegóban, majd további hármat élt még a városban visszavonulását követően. Fouts arra emlékeztetett mindenkit, hogy annak idején a mélységi passzairól ismert egység, az Air Coryell hogyan reformálta meg az egész NFL-t, valamint, hogy a szurkolók nem csak azokban a dicsőséges időkben, de a nehéz periódusokban is kitartottak a csapat mellett. A korábbi irányító emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy egy költözés nem egy „majd meglátjuk mi lesz” döntés, hanem egy olyan elhatározás, amit utána nehéz visszacsinálni. Fouts szavaira egyébként tökéletes példa a másik két hírbe hozott franchise, a Rams és a Raiders, amelyek két évtized után térnének vissza L.A.-be.
Egy másik helyi legenda, LaDainian Tomlinson 9 évet töltött San Diegóban, és a mai napig sok minden odaköti: nem csak az emlékek, de jótékonysági szervezetei és üzleti vállalkozásai is. Tomlinson szerint természetes, hogy a visszavonult játékosok ott próbálnak meg érvényesülni, ahol játszottak, mint ahogy az is, hogy a helyiek szívesen választják azokat a klubokat, éttermeket, és szívesen támogatják azokat a jótékonysági kezdeményezéseket, amelyek korábbi kedvenceik neveihez köthetők. Így működik egy NFL-város, és így tart össze a Chargers-közösség, nem csak a pályán, de azon kívül is.
Nick Hardwick, az idén visszavonult center még tovább megy, ő családi kötelékről beszél. Mint leírja, ő San Diegóban érett férfivá, és szeretné, ha a gyerekei is itt nőnék fel. Nem csak azért, mert nem ismer egészségesebb és élhetőbb NFL-várost San Diegónál, hanem azért is, mert szerinte, ahogy az ő gyerekeinek, úgy a helyieknek is szükségük van példaképekre, akik hétről-hétre küzdenek a kaliforniai városért, és annak minden szurkolójáért. Hardwick megemlékszik a nehéz időkről is, amikor sérült volt, vagy nem teljesített jól, mégis olyan támogatást kapott a szurkolóktól, amelynek köszönhetően leküzdött minden akadályt. Most úgy érzi, itt az idő, hogy ő is meghálálja azt a 11 évet, amit Chargerként töltött, ezért is tesz meg mindent annak érdekében, hogy a franchise a városban maradjon.
Zárásként pedig következzen Shawne Marriman, aki egyébként az egész cikket jegyezte, és aki egy nem mindennapi történettel kezdi mondandóját. Merriman ugyanis sok más társával együtt nem csak elszórta a pénzét Kaliforniában, de igyekezett a közösségnek is visszaadni valamit. Éppen ezért csatlakozott az Alpha Project nevű hajléktalanokat segítő non-profit szervezethez, amelyet rendszeresen támogatott. 2006-ban aztán egy nyári napon éppen hazafelé tartott az edzőtáborból, amikor azt látta, hogy a biztonsági őrök kikísérnek egy hajléktalan nőt a csapat hoteljének parkolójából. Mivel látta, hogy a nőnek nincs hova menni, felvette a kocsijába, és elvitte az Alpha Project egyik közeli hajléktalanszállójára, ahol próbálnak új esélyt adni a szerencsétlenül jártaknak. Merriman ezek után ment tovább a saját dolgára.
Hat évvel később aztán egy sérülés miatt kénytelen volt rendszeresen orvoshoz járni San Diegóban, és egy nap a rendelő parkolójában valaki megkocogtatta a hátát. Merriman először megijedt, de amikor megfordult, látta, hogy csak a parkolóőr ment oda hozzá. Pontosabban nem csak egy parkolóőr, hanem az a hölgy, akit hat évvel korábban bevitt az általa támogatott szervezet menedékhelyére. „Emlékszik rám?” - kérdezte a nő, aki elmesélte talpra állása mesés történetét, és aztán megköszönte neki a hat évvel korábbi segítséget.
Merriman szerint ez a sztori Amerika bármelyik városában megtörténhetett volna, de mégis San Diegóban esett meg, és remekül megmutatja, hogy milyen a viszony a helyiek és a Chargers között. Elmondása szerint további 50 példát tudna hozni arra, hogy a csapat hogyan próbálta még meghálálni a közösségnek azt a sok szeretetet, amit ők kaptak, kezdve a kórházlátogatásoktól, az ételosztásokon át, a helyi iskolákban végzett társadalmi munkáig. Merriman szerint ez egy olyan együttműködés, amit nem szabad tönkretenni. Ő is itt érett férfivá, játékossá, befektetővé, valamint felelősen gondolkodó emberré, és most felelősen gondolkodó emberként áll ki teljes mellszélességgel San Diego városa, a szurkolók és a Chargers maradása mellett...
