Az első forduló bíztató játéka után a Chargers ellen megint katasztrofális volt a Jax.
Gus Bradley 2013-ban egy rémesen rossz Jaguarst vett át, ahol a tényleg tehetséges játékosok száma a nullához közelített, így egyértelmű volt, hogy az új edző, és a nála egy héttel korábban érkező general manager, Dave Caldwell első feladata az lesz, hogy értelmezhető csapatot varázsoljon a következő években. A kezdeti 4-12-es, majd 3-13-as bukdácsolás teljes mértékben betudható volt az újjáépülésnek, ám már a tavalyi 5-11-es mutatót viszonylag nehéz volt megemészteni. Főleg úgy, hogy az offense (mondjuk a támadófal középszerűségét leszámítva) egészen jól muzsikált, és a teljesen inkompetens védelem volt a probléma fő forrása, ami ugye elsősorban Gus Bradley hibája, révén ő a Seattle védőkoordinátorából lett HC.
Shahid Khan azonban türelmes tulajdonos, és úgy érezte, hogy egy évet még Bradley megérdemel, miközben a szabadügynökpiacról alaposan felpumpálták a csapatot, hogy a védelem is ütőképes lehessen. Ráadásul a defense-be sikerült két top tehetséget, Jalen Ramseyt és Myles Jacket is ledraftolni, miközben a tavalyi első körös defensive end, Dante Fowler túljutott a sérülésén, ami miatt az újonc szezonját kénytelen volt kihagyni.
Ennek megfelelően jogos elvárás volt, hogy a Jax most már tényleg meginduljon fölfelé, és a Packers elleni első heti meccsen ez úgy tűnt meg is lesz. A győzelmet ugyan nem sikerült kiharcolni, sőt a védelem sem lett összeszedettebb, de az NFC egyik legjobbja volt az ellenfél, szóval nem panaszkodtak a Jaguars szurkolói. Jött azonban a második forduló a Chargers ellen, és egy 38-14-es megalázó vereség – ez az eredmény pedig a játék képe alapján még hízelgő is a Jaguarsra nézve. Ez tehát azt jelenti, hogy a csapat ismét rémesen kezdte az idényt, 0-2-vel várja a Ravens elleni hazai, és a Colts elleni londoni meccset mielőtt bye weekre menne.
Hogy mennyire jó, amit Gus Bradley csinál, arról a Pro Football Talk cikkének egy bekezdését idéznénk ide: „Tudják, hogy mennyire rossz a 12-38-as mérleg? (Ennyivel áll jelenleg Bradley a Jaguars élén – a szerk.) 170 edző volt az NFL történetében, akik legalább 50 meccsen voltak vezetőedzők, Bradley győzelmi mutatója pedig 170-ből a 169. helyre elég. Nála rosszabb mérleggel csak Bert Bell áll, aki a Philadelphia Eagles vezetőedzője volt 1936 és 1941 között, és az egyetlen ok, amiért őt nem rúgták ki az az, hogy ő volt a csapat tulajdonosa is.”
Nagyon kedveljük Bradleyt, ha valaki látott már vele akár csak egy nyilatkozatot is, az tudhatja, hogy egy mosolygós, jó fej edzőről beszélünk, egy igazi szerethető figuráról, aki viszont vezetőedzőnek pocsék. A statisztikák és a mutatott játék persze önmagáért beszél, de még egy apróság arról, hogy mennyire nem képes Bradley bármit is kezdeni a csapatával. A sérülése miatt a draft második köréig csúszó, egyébként hatalmas tehetségnek tartott Myles Jack a Packers ellen egyetlen snapet sem játszott a védelemben, a Chargers ellen pedig pár playre érkezett csak a pályára a negyedik negyedben, egyből csinált is két szerelést. Nevetséges, hogy miközben volt olyan játék, amikor Travis Benjamin ellen szegény Paul Posluszny próbált egy-egyezni, addig egy ilyen tehetséges játékosnak még csak a helyét sem találják meg az egyébként nem túl acélos védelemben.
A magunk részéről tiszteljük a Jaguars tulajdonosát, amiért adott még időt Bradleynek, de szerintük ha a következő két mérkőzésen nem lesz radikális változás a csapat játékában, akkor Londonból hazafelé már vezetőedző nélkül érkezik majd a csapat.
Végül pedig még egy érdekes adalék a Jaguars-szal kapcsolatban: a csapat irányítója, Blake Bortles 32 meccsen vezette a támadósort, ezek közül 9 alkalommal passzolt 300-nál több yardot (újoncként egyszer, tavaly hatszor, idén pedig mindkét meccsen), ezt a kilenc találkozót pedig rendre elveszítették a Jaguárok.
Bortles megint 300 passzolt yard felett van. És megint ki fog kapni a #Jaguars amikor ezt megteszi. 9/9 #nflhu
— Zoltan Paksa (@iktriad) 2016. szeptember 18.
