Küzdelmes meccsnek indult, de a hajrában felőrlődött a Lions.
Három fordulóval az alapszakasz vége előtt az Oroszlánok zsinórban öt győzelemmel, 9-4-es mérleggel álltak, amivel simán vezették az NFC északi csoportját, sőt kiemelt helyen álltak a rájátszásért folyó küzdelemben. Ekkor jött azonban Matthew Stafford ujjsérülése, na meg három, playoff résztvevő ellenfél (Giants, Cowboys, Packers), a Detroit pedig végül 9-7-es mérleggel zárt, és finoman szólva sem tűnt legyőzhetetlen ellenfélnek. A Seahawks ráadásul az elmúlt évek rájátszás tapasztalatával, hazai pályán fogadhatta a Lionst, így előzetesen is a Seattle-nek volt nagyobb esélye a továbbjutás kiharcolására.
A mérkőzés aztán meglehetősen küzdelmesen indult, sokáig rendkívül szoros volt az állás, és igazából egyik csapat sem igazán tudott látványos játékokkal előrukkolni. Az, hogy végül a Seahawks 26-6-os sikert aratott, ahhoz az kellett, hogy végül minden összejöjjön Pete Carroll együttesének, miközben a Detroit részéről a gyenge játék mellett a hibás bírói döntések is a csapatot sújtották.
Nem igazán lehet a Lions vereségét a játékvezetőkre kenni, mert maga a csapat is mindent megtett azért, hogy ekkora különbségű verést kapjon a Seahawkstól. A meccs első touchdownja azonban rögtön egy rossz ítéletnek volt köszönhető, na meg persze egy egészen zseniális elkapásnak. A második negyed közepén ugyanis Paul Richardson egy detroiti védő szorításában és szabálytalankodása mellett is elképesztő egykezes elkapást mutatott be, a dolog szépséghibája, hogy közben a receiver megráncigálta kissé az őrzője sisakrácsát, amit a bírók nem vettek észre. Egymást kioltó büntetések és a play megismétlése helyett, így 7-0-s előnybe került a Seahawks. Richardson egyébként a meccsen összesen három elkapást mutatott be 48 yardért, de mind a három kellőképpen látványosra sikerült:
A benézett facemask mellett a későbbiekben sem kedveztek a bírók az Oroszlánoknak. Volt itt könnyű szívvel befújt roughing the passer büntetés, miközben a túloldalon Matthew Stafford késői földhöz vágása semmilyen szankcióval nem járt. Nyilvánvaló defensive pass interference szabálytalanságnál maradt el a zászló, elkaphatatlan labdára hivatkozva, miközben a Lions receiver előtt alig valamivel repült el a játékszer. Ezen kívül egy Thomas Rawls futás alkalmával Russell Wilson olyan elánnal vetette bele magát a blokkolásba, hogy nyilvánvalóan hátulról, szabálytalanul zárta ki a játékból a védőt, de a sárga zászló ebben az esetben is elmaradt.
Ettől függetlenül a Lions támadójátéka nem működött, futás nagyon kevés volt, a passzjáték akadozott. A védelem sokáig egész jól tartotta magát, már ami Russell Wilson limitálását illeti, mert Rawls ellenszerét semmikor nem sikerült megtalálni. A második szezonjában számos sérüléssel küzdő RB, Marshawn Lynch 2.0-ként tette a dolgát, félidőben már száz futott yard felett járt, végül pedig 161 egységgel és egy touchdownnal zárt. A 161 futott yard egyébként playoff franchise rekord.
Ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy ezen a találkozón minden a Seahawks kezére játszott, akkor a mérkőzés végéhez közeledve két Doug Baldwin megmozdulás tökéletes bizonyítékot szolgáltatott volna minderre. Az alábbi összefoglaló videóban 4:52-től látható lábhoz, vagy ha úgy tetszik fenékhez szorított elkapást még fejben most is álló ovációval ünnepeljük. A videóban pedig rögtön utána jön Baldwin touchdown elkapása, ami a rossz play iskolapéldája, mégis látványos lett és hat pontot ért. Baldwin ugyanis saját csapattársa, Jermaine Kearse elől lopta le a labdát, persze egy kézzel, de mivel a két elkapó közvetlenül egymás mellett futott, így ez vagy egy rémesen felrajzolt játék volt, vagy valaki nagyot hibázott, de a lényeg tulajdonképpen az, hogy összejött a touchdown, és így kialakult a 26-6-os végeredmény.
A Seahawks győzelmével és továbbjutásával egyébként a rájátszás következő körének egyik meccse is biztossá vált, ugyanis a Seattle az Atlanta Falcons csapatához látogat majd a Divisional Roundban.
