NRG Stadium, avagy a kérészéletű egyediség múzeuma

Super Bowl beharangozó cikkeink sorát 2017-ben is a nagydöntő helyszínének bemutatásával kezdjük. Idén azonban nem a már jól bejáratott, 10 érdekességet ismertető formátumot választottuk, ugyanis az NRG Stadiumról olvasgatva rá kellett jönnünk, hogy szinte minden izgalmasabb információval, egyedinek gondolt jellemzővel találkoztunk már egy-egy korábban bemutatott létesítmény esetében. Mindez persze nem véletlen, hiszen a Houston Texans 2002-ben átadott otthona rengeteg ötletet adott az azóta felhúzott 7,999 NFL arénához (a Falcons stadionját még nem adták át), illetve a korábban épült, de időközben renoválásra szorult létesítmények felújításához is. Mondhatni, az NRG Stadium telis-tele van remek ötletekkel és megoldásokkal, amik azonban mára újdonságokból és különlegességekből egyszerű inspirációkká silányultak. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az idei verbális épületbejárás során inkább ezekkel az építés pillanatában egyedülálló, mára azonban megszokott jelenségekkel foglalkozunk. Tartsatok velünk, és nézzétek meg, miként lett a hajdani úttörőből a kérészéletű egyediség múzeuma!

Mint írtuk, az NRG Stadiumot 2002-ben adták át, akkor még Reliant Stadium néven, az aréna alapkövét pedig 2000-ben tették le. Az építkezés nem csúszhatott, hiszen az NFL legújabb franchise-za, a Houston Texans már 1999. október 6. óta csak arra várt, hogy meglegyen az új otthona, és így a gyakorlatban is csatlakozhasson a ligához. Mondani sem kell, nagy volt várakozás, pedig a Houston Oilers nem is olyan régen, 1997-ben lépett le, hogy aztán először Tennessee Oilers, majd Tennessee Titans néven szerezzen magának új rajongótábort Nashville-ben. Bud Adamsék akkor azért döntöttek a távozás mellett, mert az Astrodome már nem volt használható, új stadiont pedig kedvezőbb feltételekkel építhetettek Tennessee-ben. Ekkor csapott le a lehetőségre Bob McNair, aki eredetileg NHL csapatot ígért Houstonnak, de amikor a hokiliga nemet mondott neki, az Oilers pedig kikerült a képből, meglátta a piaci rést. Így alakult meg a Texans, és így vált szükségessé egy új létesítmény építése az Űrvárosban.

A stadion finanszírozása a szokásos módon történt: beszállt a tulaj, a liga, de a város is, emelt turisztikai adók formájában. Így épült fel az aréna, amely 71 795 fős befogadóképességével nagynak számított a dómok között, de már a nyitás pillanatában sem volt rekorder a ligában. A Superdome ugyanis alig több, mint 1000 fővel, de több embert tudott vendégül látni, azóta pedig pár száz kilométerrel arrébb felhúzták az AT&T Stadiumot, így az NRG már Texason belül is leszorult a dobogó legfelső fokáról.

A nyitható tető tekintetében viszont legalább úttörő volt a csapat, hiszen korábban senkinek sem volt „kabrió” létesítménye a ligában. Az átadás pillanatában így teljesen egyedinek számított a mindössze 7 perc alatt kinyitható, illetve becsukható, számítógéppel vezérelt tetőszerkezet, amit azonban mára sokan átvettek. Elsőként a 2006-ban átadott University of Phoenix Stadium tervezői, majd két évvel később a Lucas Oil megálmodói, mára pedig ott tartunk, hogy aki dómot épít fix tetővel, az nem is menő. Minnesotában persze érthető, hogy az időjárásra való tekintettel nem erőltették a dolgot, de Jerry Jones már említett birodalmából és az átadásra váró új Falcons fészekből sem hiányozhat ez a látványos extra. Történik mindez annak ellenére, hogy 2008-ban a Texans majdnem megjárta a mobiltetővel. Két nappal a Ravens elleni meccs előtt ugyanis az Ike hurrikán csúnyán megtépázta a szerkezetet, olyannyira, hogy a két csapat menetrendjét is át kellett alakítani (akárcsak a Saints programját 3 évvel korábban).

Szintén egyedülálló volt annak idején, ahogy Houstonban tenni próbáltak a szurkolói élmény fokozásáért. Az egyik endzone mögötti szektort ugyanis úgy építették meg, hogy állva is lehessen tombolni a meccsek közben. Az európai szurkolói kultúrához szokott néző számára mindez persze viccesen hangzik, de a 2000-es évek Amerikájában újdonságnak számított, hogy egy csapat kvázi saját „B-közepet” hoz létre magának. A Texans azonban azt szerette volna, ha a stadionba látogatók egy komplex közösségi élményt kapnának, és nem csak annyi történne, hogy sokan együtt néznek egy meccset. Ezért is építették a dühöngőt, és ezért igyekeztek minél több olyan közösségi teret csempészni a stadionba, ahol vagy szabad szemmel, vagy képernyőkön keresztül, de ugyanúgy követni lehet a pályán zajló eseményeket. Az űrvárosban tehát szembe mentek a trendekkel, és erre mások is felfigyeltek. Az említett University of Phoenix Stadiumban például egy egész teraszt és hidat kaptak azok, akik nem bírnak egy helyben maradni 3 órán keresztül, de a szurkolói szabadságot végül a Cowboys és a Jaguars fejlesztette tökélyre, amikor pályára néző nightklubbokkal, illetve medencével dobták fel a saját otthonaikat.

Érdekes módon ugyanezzel a két csapattal kellett megküzdenie az NRG Stadium üzemeltetőinek akkor is, amikor 2013-ban úgy döntöttek, hogy új kijelzőket telepítenek az arénába. „Texasban minden nagyobb” – ahogy mondani szokás, de mi van akkor, ha két texasi verseng egymással? Nos, olyankor elszabadul a megalománia, és olyan felfoghatatlan méretű dolgok születnek, mint az AT&T tetejéről belógatott 4 oldalú képernyő, vagy az az 1351 négyzetméternyi alapterületű szélesvásznú kijelző, amelyből kettőt is telepítettek a Texans otthonában. Bár a két brutális „mozivászon” közül a dallasi a híresebb, valójában a houstoni a nagyobb. Olyannyira, hogy ez volt a világ legnagyobb stadionban elhelyezett kijelzője – egészen addig, amíg Jacksonville-ben fel nem húztak egy még nagyobbat, csak hogy ezzel is élesedjen a csoporton belüli rivalizálás.

Szintén egyedülálló érdekessége volt az NRG Stadiumnak, hogy sokáig valódi gyepen játszhattak a Houstonba látogató csapatok. A dómokra korábban ez nem volt jellemző, de a karbantartók vállalták azt, hogy a télen is enyhe időjárás lehetőségeit kihasználva minden meccs után felszedik a füvet, és a stadionon kívül gondozzák, hogy aztán a hétvégére – akárcsak egy puzzle-t – újra összerakják. Az már más kérdés, hogy a játékosok folyamatosan panaszkodtak a játéktér minőségére, így végül 2015-ben át kellett állniuk a műfűre. Mielőtt még azonban ez megtörtént volna, a már sokat emlegetett, 2006-ban átadott University of Phoenix Stadium tervezői megmutatták, miként lett volna érdemes megvalósítani ezt az egyébként remek ötletet úgy, hogy a felület ne legyen sérülésveszélyes. Arizonában ugyanis szintén nem a nyitható tetőnek köszönhető, hogy a pálya valódi fűvel van borítva, hanem annak, hogy a játéktér szétszedés nélkül, egyben kicsúsztatható a stadion mellé…

A mai modern NFL stadionok tehát szinte mindent tudnak, amit az NRG, csak jobban, szebben és nagyobban. Ugyanakkor van egy olyan dolog, amiben a houstoni aréna egyedülálló, mégpedig az, hogy legalább annyira alkalmas ródeókra, mint amerikai futball mérkőzések megrendezésére. Természetesen a liga legtöbb létesítménye képes más sporteseményeknek, vagy akár koncerteknek és kiállításoknak is helyet adni, de az elsődleges mindig a futball. Ennek a stadionnak a tervezésekor viszont legalább annyira figyelembe vették a rodeó szempontjait, mint azt, hogy a Texans számára mi lenne ideális. Nem csoda, hiszen minden évben itt kerül megrendezésre a Houston Livestock Rodeo and Show, amely 3 hétig tart és az egyik legnevesebb ilyen esemény a világon. A pálya ilyenkor nem csak küzdőtérré, de egyben karámmá is alakul, hiszen a bikákat és a lovakat az északi lelátó előtt készítik fel. Eközben középen vagy a déli oldalon egy színpad is helyet kap, hogy az esti koncerteknek is meglegyen a méltó helye. Az ilyen zenés események alkalmával egyébként a stadion 80 000 fős tömeg befogadására is képes.

Emellett érdemes még egy egészen hihetetlen dolgot kiemelni az aréna történetéből: szinte azonnal megtérült a pénz, amit az építésére fordítottak. A stadion ugyanis mindössze 352 millió dollárból épült, ami elenyésző összeg a mai létesítmények költségeihez képest. Persze azóta jelentősen megemelkedtek az árak és a dollár értéke is sokat változott, de jól szemlélteti, hogy a város milyen jó üzletet kötött annak idején, hogy a 2002-ben még Reliant Energy néven működő elektromos szolgáltató vállalat (új nevén NRG) 32 évre 300 millió dollárért vette meg a névadási jogot. Természetesen egy ilyen épületnek évről évre hatalmas fenntartási költségei vannak, és a felújításra (lásd új kijelző telepítése, wifi-hálózat kiépítése) is fordítani kellett, de akkor is egyedülálló, hogy milyen remekül sikerült kigazdálkodnia a létesítmény felépítését a városnak.

Leszámítva azonban a rodeót és a remek üzleti tervet, amelynek keretében felépült, van még valami, amiben az NRG Stadium egyedülálló lehet: mégpedig abban, hogy komolyabb felújítási munkálatok nélkül is otthont adhat egy Super Bowlnak, 15 évvel az átadása után. A jelenlegi NFL-trendeket figyelve ugyanis aligha történik ilyen a jövőben. Mostanában ugyanis az dívik, hogy a döntő elnyeréséhez új stadiont kell építeni (lásd Atlanta, Los Angeles), vagy rákölteni annyit a régire, mint ha újat építenél (lásd Miami). Ja, és ne gondoljuk, hogy egy csapat nem építhet magának új otthont, ha a jelenlegi még csak 25 éves, és teljesen használható... Nyugodtan földbe lehet dózerolni az egészet, és építeni egy modernebbet (ugye, Atlanta?)!

Hiába jutottunk tehát arra, hogy van szebb, jobb és egyedibb létesítmény az NRG Stadiumnál, az időtállósága előtt mindenképpen fejet kell hajtanunk. Hiszen azért az mégiscsak becsülendő, hogy a 2004-es nagydöntőt követően 2017-re is elnyerték a rendezés jogát! Viszont azoknak, akik nem kísérik figyelemmel a Texans küzdelmeit, azt javasoljuk, jól nézzék meg az LI. Super Bowl helyszínét, mert akármennyire is jól összerakták ezt a kis ékszerdobozt a 2000-es évek elején, a jelenlegi stadionépítési és költözési lázból kiindulva aligha rendeznek már itt több finálét…