Peyton Manning a 2011-es sérülésből való visszatérése óta nagyító alatt játszik. Mindenki azt figyeli, hogy a veterán QB mikor kezd el megfáradni, pontatlanabbá és elveszettebbé válni a pályán. Az elmúlt három szezonban azonban nem igazán látszott rajta sem a sérülés, sem a kor, úgy szórta a TD-passzokat Denverben, ahogy még Indianapolisban is csak ritkán. Aztán eljött a 2015-ös idény...
Már az is sokaknak szemet szúrt, hogy Manning az előszezont eléggé lelazázta, de hát minden idők egyik legjobbja ugyan mit tudna már tanulni 39 évesen? Ezután viszont jött a Ravens elleni szezonnyitó, ahol már látszott, hogy valami nincs rendben. Az irányító szakmányban dobálta a homályokat, az általa produkált 59.9-es irányítómutató pedig sokakat megijesztett. Pláne, hogy a Chiefs ellen sem volt tökéletes formában az öreg (azért a 86,9-es QB-rating mellett három hatpontos átadást így is kiosztott), miközben az újonc David Carr megmutatta, nem is olyan félelmetes az a Ravens secondary, amivel Manning az első héten megszenvedett.
Szerencsére a jelenség egyik kedvenc oldalunknak, az MMQB-nak (a Sports Illustrated Monday Morning Quarterback nevet viselő blogja) is szemet szúrt, így megnézték, mi lehet a dolog hátterében. A ProFootballFocus statisztikáinak hála hamar meg is lett az eredmény: Manning olyan nyomás alatt játszik, mint Denverben még soha. Persze aki látta a Broncos idei meccseit, és kicsit is figyelte a támadófal munkáját, annak aligha árulunk el nagy titkot, de a számok nyelvére lefordítva így is döbbenetes különbség van az irányító első három idénye, és a mostani szezon között. Nézzük is meg gyorsan táblázat formájában, aztán jöhet a magyarázat.
A Year oszlopot aligha kell ecsetelni, ezek a szezonok. A dropback azokat a playeket jelöli, amikor az irányító hátralépett, hogy passzoló pozícióba kerüljön (vagyis nem shotgun formációban kapta a labdát, hanem közvetlenül a centertől, majd három-, öt- vagy hétlépéses dobással igyekezett megválni a labdától). A sacks szót sem kell magyarázni, a significant pressure pedig szintén könnyedén fordítható: jelentős nyomás, vagyis a benyelt sackek, ütések és siettetések összessége.
A táblázatról pedig egyszerűen leolvashatók a nagy tanulságok: a dropbackek száma arányaiban kissé megnőtt, vagyis Gary Kubiak kevesebbet játszatja Manninget úgy, hogy shotgun formációban kapja a labdát. Viszont ennél az aránynál jóval nagyobb mértékben nőtt a nyomás az irányítón, aki így sokkal több sacket nyel be, mint eddig. Hogy éreztessük a különbséget: ha így haladna tovább a szezon, az irányítón év végére 224 alkalommal lenne jelentős nyomás, és 56-szor sackelnék. Persze, nem minden csapatnál olyan jó a passrush, mint a Ravens-nél és a Chiefs-nél, de így is megdöbbentő, hogy Manninget 70 százalékkal többet siettetik, mint mondjuk tavaly, és így pontosan annyi sacket nyelhetne be egy év alatt, mint az előző három idényben összesen.
Mivel Manning eddig sem volt túl mozgékony a zsebben, nem nehéz megállapítani, hogy a tavaly óta durván felforgatott támadófal a ludas. A 2014-es kezdő ötösből ugyanis mindössze Louis Vazquez maradt, a többiek kicserélődtek. Evan Mathis ugyan nagy erősítés bal guard poszton, de az újonc vak oldali tackle, Ty Sambrailo és az élete első meccseit játszó center, Matt Paradis még igencsak tapasztalatlan. Hogy mennyire volt helyes döntés egy ilyen fallal nekimenni a szezonnak, az jó kérdés, de az is tény, hogy Manning tudhatta, mire vállalkozik, amikor úgy döntött, ezt az évet még lenyomja. Az első két hét alapján viszont a kérdés már nem az, hogy ilyen nyomás mellett mire lehet képes ez a Broncos (főleg miután így is gyűlnek a csúnya győzelmek), hanem hogy az irányító tényleg le tudja-e nyomni a 16 meccset egy darabban... Az MMQB szakírója, Peter King ezért azt javasolja Gary Kubiaknak, hogy hagyja inkább Manninget, hadd játssza kedvenc játékát, a no-huddle offense-t, és indítsa a játékokat shotgun pozícióból. Máskülönben a 39 éves, súlyos nyakproblémákkal játszó irányító igencsak csúnya statisztikákkal fogja lezárni legendás karrierjét, arról nem is beszélve, hogy ilyen fal mögött szerintünk a novembert sem éli meg...
