A Panthers kiütötte, lemészárolta, felfalta a Cardinalst.
Elképesztően erős ez a Carolina – ez a mondat járt a fejünkben a hétfő hajnali órákban. Csak bambultunk ki a fejünkből, és néztük, ahogy a korábban Arizonában elsősorban fakezűségével kitűnő Ted Ginn szívatja korábbi csapatát. Ámultunk, ahogy Corey Brown 86 yardot repesztve touchdownt szerez, a leghosszabb rájátszás játékkal a franchise történetében. Tapsoltunk, látva hogy Thomas Davis három ACL-szakadás után is olyan ütemű szereléseket mutat be, amilyenre a liga 90 százaléka sosem lesz képes. Felugrottunk Kurt Coleman varázslatos interceptionjét látva, Luke Kuechly újabb elit produkcióját viszont már szinte teljes természetességgel kezeljük. Aztán persze ott van még Cam Newton, aki passzol, fut, küzd, hajt, vezére csapatának, egy megosztó személyiség (csak zárójelben és nagyon halkan jegyezzük meg, hogy mi nem is igazán kedveljük a harsány stílusát), viszont amit a pályán mutat, azt csak elismerő szavakkal lehet illetni.
Többször is leírtuk már, hogy mi magunk sem hittünk a Carolinában, akik felülemelkedtek azon, hogy a leggyengébb veretlen csapatnak tartották őket sokan a szezon közben. Jó eséllyel most nincs ember a földön, aki azt állítaná, hogy ilyen gyenge együttes még nem jutott Super Bowlba, sőt jelen állás szerint a nagydöntő esélyese papíron bizony ez a lesajnált Panthers lesz. A Panthers, amely múlt héten 31-0-s vezetés tudatában elkényelmesedett, belealudt a meccsbe, de ezt végül csak 24 ponttal büntette a Seahawks, most viszont a Cardinals számára nem volt kegyelem, 49-15-ös megsemmisítő vereséget szenvedett el az Arizona az NFC döntőjében.
Erre a Cardinals-ra azonban hetek óta rá sem ismerünk. December 27-én még rajtuk is úgy ámultunk, ahogy most a Panthers-ön, hiszen akkor még a Pintyek csúcsformában voltak és 38-8-as pofont osztottak ki a Packers-nek. Azóta azonban minden megváltozott: A Seahawks az alapszakasz utolsó fordulójában már józanító verést mért a csapatra, múlt héten a Packers-t csak nagy nehezen sikerült hosszabbításban megverni, most meg jött a Carolina-henger. Carson Palmer teljesen leolvadt, ami talán az ujjsérülésének köszönhető, talán a playoff rutintalanságának, talán valami másnak, de tény, hogy botrányosan játszott (hat eladott labda, négy interception, két fumble, csak a Panthers ellen). A védelem nem helyezett nyomást az első Packers meccs óta szinte senkire (némi túlzással persze), miközben a liga egyik legjobb cornerbackjének számító Patrick Peterson Hail Mary elkapásokhoz asszisztál, és buta módon veszít labdát punt return során.
Az elmúlt hetekben valami szétcsúszott Arizonában, miközben erre a szezonra valami nagyon összeállt Carolinában. Ez az NFC döntő így aztán egyoldalú lett, semleges szurkolóként tulajdonképpen izgalommentesen. Néha persze ilyen meccsek is vannak, reméljük, hogy az ötvenedik Super Bowl nem ehhez hasonló mederben folyik majd két hét múlva.
