Tulajdonképpen csak azzal borulhatott volna a papírforma, ha nem Aaron Rodgers nyeri az MVP címet, hiszen akkor dominóeffektussal változott volna szinte az összes többi díjazott kiléte is, de ez nem történt meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a káposzta is jól lakott, a kecske is megmaradt, aminek – ahogy tegnapi szubjektív cikkünkben le is írtuk – mi nem örültünk annyira, de azt is hozzá kell tennünk, senki sem kapott díjat érdemtelenül.
MVP: Aaron Rodgers, QB, Packers
Tavaly Peyton Manning mind az 50 szavazatot bezsebelte, idén erre Aaron Rodgers-nek esélye sem volt, de így is magabiztosan, 31 vokssal lett az alapszakasz legértékesebb játékosa. J.J. Wattot 13-an írták a cetlire, Tony Romót és DeMarco Murray-t 2-2 szakértő, de kapott szavazatot Tom Brady és némi meglepetésre Bobby Wagner is. Rodgers köszönőbeszédében hangsúlyozta, az teszi számára különösen értékessé második MVP címét, hogy olyan játékosokkal szemben sikerült elnyernie, mint Watt vagy Romo.
Az év védője: J.J. Watt, DE, Texans
Watt viszont mind az 50 szavazatot megkapva lett az év védője, ami még soha senkinek nem sikerült korábban. Az MVP címre kapott 13 voks is a legtöbb volt, amit egy védő kapott Lawrence Taylor 1986-os díjazása óta, így várható volt, hogy nem lesz ellenfele, bár kíváncsiak lennénk, hogy akinél a kétségtelenül remekül teljesítő, de sérüléssel bajlódó Bobby Wagner volt az MVP (állítólag Tony Dungy), annál miért Watt volt az év védője? Na, mindegy… A lényeg, hogy Watt 25 évesen szintén kétszeres díjazottnak mondhatja magát, ami már önmagában is kuriózum, hiszen csak hat játékos nyerte el az elismerést kétszer, és csak Taylornak sikerült hamarabb eljutnia idáig.
Az év támadója: DeMarco Murray, RB, Cowboys
Azzal, hogy Rodgers lett az MVP, várható volt, hogy az általában futóknak adott díjat idén Murray kapja, bár Rodgers is kapott szavazatokat bőven. Murray és Romo is folyamatosan azt hangsúlyozta egész évben, hogy remek számaikat a támadófalnak köszönhetik, de ez látszólag senkit nem érdekelt a zsűriben, ugyanis a nagy díjakat még mindig csak irányítók vagy skill-pozíciós játékosok kaphatják meg. Több szakíró is kritizálta ennek az elismerésnek a legitimitását, hiszen ha támadójátékos az MVP, akkor ez csak afféle fájdalomdíj, de ez Murray érdemeiből semmit sem von le. Történelmi szezont futott rengeteg rekorddal, simán kijárt neki a cím, ami biztos nem jött rosszul most, hogy lejár a szerződése. Murray egyébként 26 voksot kapott, Rodgers 15-öt, Antonio Brown 5-öt, míg Le’Veon Bell kettőt.
Az év újonc támadója: Odell Beckham Jr., WR, Giants
Itt sincs meglepetés, Beckham kiérdemelte, bár azon kicsit ledöbbentünk, hogy a falembereket más kategóriákban egyáltalán nem méltató szakértők itt 7 voksot is adtak Zach Martinnak, a Dallas guardjának. Bár máshol is ennyire elismernék a szürke eminenciásokat… Beckham egyébként 42 szavazatot kapott, és Martin 7 jelölése mellett még Mike Evans kapott egyet.
Az év védője: Aaron Donald, DT, Rams
A Rams védője szoros versenyben lett befutó: 25 voksot kapott, miközben C.J. Mosley 18-at. Khalil Mack 6, Chris Borland 1 szavazattal gazdagodott, így a várakozásoknak megfelelően tényleg ez volt a legizgalmasabb kategória. A jelöltek közül egyébként bárkiről el tudjuk képzelni, hogy a későbbiekben akár az év védője címért is harcban lehetnek, így a Donald mögött lemaradóknak sem kell elkeseredniük, fényes jövő várhat rájuk.
Az év visszatérője: Rob Gronkowski, TE, Patriots
Szintén papírforma, Gronkowski összesen 27 szavazatot gyűjtött, így nem csak relatív többséggel nyert. Szerencsére az általunk közölt tegnapi listával mi sem maradtunk szégyenben, hiszen Jeremy Maclin és Rolando McClain holtversenyben második lett 7-7 jelöléssel. Rajtuk kívül még Chris Harris (3), Justin Forsett és Arian Foster (2-2), illetve Larry Foote és Kyle Orton (1-1) kapott szavazatot.
Az év edzője: Bruce Arians, HC, Cardinals
Csak hogy idén se maradjunk fél voksok nélkül, Bruce Arians 39,5 szavazattal lett az év edzője, kérdés nélkül. Jelölést kapott még Jason Garrett és Bill O’Brian (3-3), Pete Carroll (2,5), valamint Bill Belichick és Jim Cladwell (1-1).
További díjak kommentár nélkül:
FedEx Air Player of the Year: Aaron Rodgers, QB, Packers
FedEx Ground Player of the Year: Le’Veon Bell, RB, Steelers
Salute to Service Award (a fegyveres szolgálatot teljesítőkért tett cselekedetek elismeréseként): Jared Allen, DE, Bears
Art Rooney Award (fair play díj): Larry Fitzgerald, WR, Cardinals
AP Assistant Coach of the Year: Todd Bowles, DC, Cardinals
Don Shula High School Coach of the Year: Bruce Larson, Somerset High School, Wisconsin
Greatness on the Road Award: Tony Romo, QB, Cowboys
Fantasy Player of the Year: Le’Veon Bell
Deacon Jones Award (legtöbb sacket szerző játékosnak járó díj): Justin Houston, OLB, Chiefs
Bridgestone Performance Play of the Year: Odell Beckham Jr. egykezes elkapása
Watler Payton év embere díj: Thomas Davis, LB, Panthers
Azt ígértük, ezekhez a díjakhoz nem fűzünk kommentárt, de Thomas Davis nem akármilyen karakter. 3 térdszalag szakadásból tért vissza, ami még soha senkinek nem sikerült korábban, és még mindig elképesztő magas szinten játszik. Emellett régóta jótékonykodik is, nehézsorsú gyerekeket és családokat segítő szervezetével tavaly és tavaly előtt is döntős jelölt volt a díjra, amit idén végre bezsebelhetett, 50 000 dollárt nyerve ezzel az általa támogatott missziónak. Davis nem cáfolta meg azt, amit eddig is gondoltunk róla, könnyfakasztó beszédet tartott, amit érdemes megtekinteni az alábbi linken.
Hall of Fame:
Amilyen sima volt díjátadó, akkora vihart kavart az idei Hall of Famerek bejelentése. Kimaradt ugyanis a nyolc bézs zakóval díjazott kiválóság közül Marvin Harrison, Peyton Manning legendás elkapója, akit ugyan idén lehetett először jelölni, de sokak szerint ő tipikusan az a játékos volt, akit nem lehet egy ilyen díjnál megvárakoztatni. Sokak szerint Tony Dungy, Kurt Warner vagy Orlando Pace is ilyen lenne, de ők is kimaradtak az idei szórásból. Ez persze semmiben nem csökkenti azok érdemeit, akik végül bekerültek a felejthetetlenek közé:
Ron Wolf, GM, Green Bay Packers, Tampa Bay Buccaneers
Mick Tingelhoff, C, Minnesota Vikings
Will Shields, G, Kansas City Chiefs
Junior Seau, LB, San Diego Chargers, Miami Dolphins, New England Patriots
Bill Polian, GM, President, Buffalo Bills, Carolina Panthers, Indianapolis Colts
Charles Haley, DE, Dallas Cowboys, San Francisco 49ers
Tim Brown, WR, Los Angeles/Oakland Raiders, Tampa Bay Buccaneers
Jerome Bettis, RB, Los Angeles/St. Louis Rams, Pittsburg Steelers
A Hall of Famerek érdemeiről felesleges lenne a Super Bowl árnyékában értekezni, ezért szokásunkhoz híven majd a cantoni dicsőségcsarnokba való beiktatásuk alkalmával beszélünk róluk részletesebben.
